Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-304

294 3C4. országos ülés márcjius 8. 1871. jának —- nézetem szerint — elég van téve. (Helyeslés. Ghyczy Kálmán: Én részemről is azon nézetben vagyok, a melyet a t. pénzügyminiszter ur mondott, hogy t. i. a törvényjavaslat, mely az állandó catasteri munkálatokra még, ha jól tudom, a múlt országgyűlés vagy ülés alatt beadatott : igen nagyon és sok tekintetből hiányos. Azért igen örülök, hogy a t. miniszter ur kijelenti azon szándékát, hogy e részben^ a törvényjavaslat hiányain segíteni kivan. En azonban óhajtanám, hogy ez mielőbb történjók meg, és pedig két okból, először: mert törvény nem levén az állandó catasteri munkálatok miképen teljesitóséről az illető adózóknak e munkához hozzájárulása kétséges, és őket valóban teljes mértékben a hozzájárulásra szorítani, sok nehézséggel jár ; és ezen nehézségek, csak akkor fognak megszűnni, ha ez az állapot törvény által szabályoztatni fog. Egy másik főhibája a beadott tőrvényjavaslatnak az, hogy magában foglalja ugyan, hogy mit kell tenni a mérnököknek; de a munka azon részét illetőleg, mely vonatkozik az illető adófizetők biztosítására, csaknem egészen hallgatással mellőzi és miután a catasteri munkálat nemcsak adózófizetési, hanem más tekintetben is a beadott törvényjavaslat szerint hivatalos hitelesítéssel ruháztatik föl ; igen szükséges, hogy ezen munkának Demcsak végrehajtásánál, hanem főkép hitelesítésénél minden illető adófizető a jogaira fölügyelhessen: azért szükséges, hogy ezen eljárás teljes nyilvánossággal, és a törvény által meghatározott szabatossággal hajtassék végre. (Helyeslés.) Miután pedig mindaddig, mig törvény alkottatni nem fog, ezen katasteri munka, habár megfeszített erővel folyik is, de tökéletesen jól nem folytattathatik, későbben revisióra igen sok alkalmat fog adni, mely a munkának tökéletes befejezését ismét nehezíteni fogja. Ennél fogva én részemről ez alkalommal, arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy ezen sürgős törvényjavaslatra nézve véleményét legyen szives mielőbb a ház elé terjeszteni. Elnök: Magára az összegre senkinek nem levén észrevétele, a catasterre elfogadja a képviselőház az 583,200 frt összeget? (Elfogadjuk.) Elfogadtatott. Majláth István jegyző (olvassa a XII. csimet): Bányászati és erdészeti akadémia Selmeczbányán 80,300 frt. Széll Kálmán jegyző: A bizottság az összeget megszavazandónak véli, és a mutatkozó 10,500 többletet indokoltnak találja a tanárok szaporítása, és a taneszközök beszerzése által. , Keglevich Béla gróf: A földmivelés és kereskedelmi minisztérium budgetjéhez voltam bátor, egy határozati javaslatot beadni a t. házhoz, melyben kértem, hogy az erdélyi kolozsmonostori tanintézetnél levő bizonyos tőke és kamatai tétessenek át a selmeczi akadémiához, és ott az erdészeti szaktudományt tanuló ifjaknak mint ösztöndíj adassék. Ezen határozati javaslat általam visszavótetett két oknál fogva: 1-ször, mert nem látszott eléggé indokoltnak, hogy egy külön Erdélyben levő alap onnan elvétessék és máshová tétessék ; de másrészről, mert némi reményt nyújtott a pénzügyminiszter nyilatkozata, hogy talán ezen budget tárgyalásakor ugyanazt a czélt el lehet érni. Nem szándékozom hosszasabban és tüzetesebben bele bocsátkozni annak fejtegetésébe, mit úgyis mindnyájan érzünk ós tudunk: hogy mennyire szükséges az erdészet emelése; miután hazánkban nagy terjedelmű erdők vannak, és mily fontos ez ügy nemzetgazdászati szempontból ; azt is tudjuk, hogy bárki, ugy az állam mint a magánosok, ha szakképzett embert keresnek és alkalmazni akarnak, átalában csekély számban tudnak oly egyéneket találni, kik magasabb miveltséggel, és a kor igényeinek megfelelő szakképzettséggel birnak. Ennélfogva óhajtom azt, hogy a t. ház ezen indokot figyelembe véve megszavazna egy összeget, mint ösztöndijat a selmeczi akadémiai tanuló szegény és szorgalmas ifjak számára, kik az erdészetet tanulják, Kérem erre vonatkozó határozati javaslatomot fölolvasni. Jámbor Pál (olvassa a határozati javaslatot : mely szerint e czélra 4000 frt lenne egy évre megszavazandó.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Csak annyit akarok mondani, hogy már a földmivelési minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával meggyőződött a t. ház arról, hogy az akkor ott előirányzott öszszegre épen oly szükség van Kolozsmonostoron mint kívánatos lenne ily ösztöndíj a selmeczi akadémián is. Miután pedig ezen összeget nem lehetett kétfelé osztani, azt mondtuk: ne vitassuk, hogy jogilag hol kellene lennie, hanem hagyjuk meg ott, a hol van, és ha a selmeczbányai akadémiáról lesz szó, gondoskodjunk itt is ily ösztöndíjról. Készemről azt gondolom, hogy kincstári tekintetből is, hol 2.000,000 holdra menő államerdők léteznek, és oly nagy szűkség van szakértő és egyúttal, — a mi a fő dolog, — hivatalos nyelvünkben jártas egyénekre: nagyon fontos, hogy ez irányban történjék valami, de azt gondolom, hogy ezen előirányzatba nem lesz szükséges az egész indítványozott összeget föl-