Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-304

268 304 országos ülés márczius 8 1871. eladást minden részletezés, minden kimutatás nélkül jóváhagyja. Szabadjon a t. képviselő urat arra kérnem, hogy kegyeskedjék a pénzügyi bizottság munkálatait és jelentéseit annyi figyelemben részesíteni, hogy azokat legalább egyszer elolvasni szíveskedjék ; mert, ha ezt a t. képviselő ur tenni kegyeskedett volna: meggyőződött volna arról, hogy ezen vád a pénzügyi bizottságot nem illetheti. Egyátalában ezen dolog nem ugy áll, mint képviselő ur kegyeskedett fölhozni: mert a pénzügyi bizottság érezte kötelességét és előkérte azon kimutatást, és azon javak részletezését, melyek eladatni szándékoltatnak. A miniszter ur ezt teljes készséggel teljesítette is, a kimutatást a bizottság elé terjesztette, a bizottság átvizsgálta azt, s annak alapján a praeliminált 949 ezer frtot, 849 ezer frtra leszállította, és ezen összegben megállapítani javasolta a t. háznak, és a pénzügyi bizottság jelentésének utolsó lapjain meg van mondva, hogy a bizottság ezen kimutatást bátorkodik a ház elé terjeszteni, mely kimutatásra 311 számmal, 311 darab birtoknak eladása részletezve van : ben van minden birtok területe, fekvése, becsára, a remélhető összeg, szóval mindaz, mi szükségkép követelhető arra nézve, hogy a t. ház minden adatnak tudtával, minden adatnak megvizsgálása után szavazhasson és határozhasson az államjavak eladása iránt. Tehát nem áll az, hogy több mint 949 ezer frtnyi bevételnek a budgethez való helyezése, illetőleg 949,000 frt értéket képviselő államjavak eladásának jóváhagyása követeltetik a háztól anélkül, hogy a ház tudná, mit ád el; mert itt van a 30 lapból álló kimutatás, mely a bizottság által a ház elé terjesztetett, és melyben minden adat ben van. Ezeket voltam bátor a t. háznak a mondottakra nézve előterjeszteni. (Élénk helyeslés jobbról.) Simonyi Ernő: T. ház! A házszabályok értelmében vagyok bátor szót kérni. (Föllááltások jobbról: Nem lehet!) A t előadó ur azt állította, hogy én azt mondottam volna: miszerint a pénzügyi bizottság hanyagul járt el. Széll Kálmán előadó: Én csak azt mondottam, hogy ilynemű világot vetnek szavai a bizottságra. Simonyi Ernő: Én a pénzügyi bizottságot nemis érintettem. A mi a pénzügyi bizottság által benyújtott adatokat illeti: az megvan a már két esztendővel ezelőtt Lónyay, a volt pénzügyminiszter által beterjesztett államjószágokra vonatkozó kimutatásában; (FölkiáUások jobb felöl: Nincsenek ben!) ez tehát nem volt titok. En arról beszéltem, hogy mikép került a törvényhozás elé a miniszteri törvényjavaslat, és mikép vonatott vissza. Kerkapoly Károly pénzügy miniszter: T. ház! Oly helyzetben érzem magamat, hogy azokra, mik részint Móricz Pál, részint Simonyi Ernő képviselő urak által az általam előterjesztett előirányzatra vonatkozólag elmondattak : igen röviden válaszolhatok. (Halljuk '.) Tekintve a ezélokat, a melyeket ők magukénak vallanak, azt mondhatom, hogy azokat én is magaméinak ismerem; ennélfogva a törekvések, melyekre ők figyelemmel vannak: ugyanazok, melyeket én is olyanoknak ismerek föl, melyek teljes jogosultságát kétségbevonni egyátalán nincs szándékom: s igy inkább az utak, a módok, az eszközök azok, a melyeknek részint czélszerüsége, részint jelenleg az adott viszonyok közt lehető vagy nem lehető volta- körül mérhetők egymáshoz a vélemények, melyek átalában a latolgatás, a fontolgatás tárgyát képezhetik. Móricz Pál képviselő ur előadását azzal kezdé, hogy mintegy vázolta az önkényes adóztatást, és az ezáltal előidézett állapotot, azt, melyet örököltünk ós a melyet igen rózsásnak maga sem mondott, mi meg érezzük, hogy nem az. Megemlité, hogy a helyzet csak romlott azon önkényes kormányzatnak — mint ő nevezé — legutolsó idejében, 1866-ban, hogy a monarchia azon évben egy nagy adóképességü tartományát elveszte. Igaz, de bátor vagyok megjegyezni, | hogy azon tartomány elvesztésével egyúttal bizonyos törekvések is véget értek, melyek a birodalomnak és Magyarországnak is sokszorosan többe kerültek, mint a mennyit azon gazdag tartomány átvenni képes lett volna. Azon törekvések, melyek azon elveszett tartomány, és átalában az olaszországi állás megtartására irányozva voltak,— merem mondani: —flnancziális miseriáinknak legelső sorban kiváló forrását képezték, és ha Velencze elvesztésével azon törekvések végokét érték, ez nekünk minden veszteségűnk daczára is pénzügyileg véghetetlen előnyünkre szolgált. Helyeslés jvbb felől.) A mit a tisztelt képviselő ur mellesleg a delegatiókra vonatkozólag adott elő, azokra érdemileg Bujanovics Sándor képviselő ur már megfelelt. Én csak egyetlen egy kérdést akarok — ugyszólva —megütni: nevezetesen a házban is többször ventillált közös adósság kérdését. A tisztelt képviselő ur azt mondotta, hogy ha mégis érthetné, miért választottuk mi a közös pénzügyminisztert közvetítőnek? Nem értheti meg, hogy az azon bankárok közelében levő bécsi pénzügyminiszter miért tette ugyanezt ? A dolog igen egyszerű, és mint egy alkalommal már bátor voltam előadni, e módozat