Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

250 303. országos Ülés márczius 7. 1871. a következő rovatokban és összegekben ajánlja megszavazásra: Pénzbeli illetékek, elhelyezés, élelmezés és lóeieségre 763,383 frt Ruházat és fölszerelés . . . 12,192 „ Betegápolási költségek . . . 3294 „ összesen: 7á8,869 frt. A pénzügyi bizottság ezen czim egyes rovataira vonatkozó részletezések és kimutatásokul szolgáló táblázatok gondos átvizsgálása után, figyelembe véve a honvédségnek elől kitüntetett szaporítását, ezen összegek megszavazását ajánlja. Szüllő Géza: Észrevételem van, t. ház! a honvédség lábbeliéire nézve. Igen inpracticus gondolat volt a honvédeknek a rendes hadseregnél is már inpracticusnak bizonyult topánokkal, bakancsokkal való ellátása. Parádéra igen csinos öltözet, de háború idején és nagy vizben, sárban tökéletesen gyakorlatlan, Tegyük föl azon esetet, hogy egy honvéd-csapat háború idején p. o. két vagy három hétig nem juthatott fedél alá: végre bejön egy helységbe, hol az ellenséges hadsereg támadása ellen biztosságban véli magát s megpihenni készül. A honvédek levetik, bifüzik bakancsaikat, egyszerre azonban éjnek idején az ellenség által megtámadtatnak. A honvédek fölugrálnak, fölhúzzák bakancsaikat, de már annyi idejök nincs, hogy befűzhessék; kimennek ugy, ahogy vannak, meglehet futniok is kell, elvesztik egyik, vagy mindkét bakancsukat, melyet aztán a sötétben nem kereshetnek meg, s kénytelenek mezítláb tovább menni. Számtalanszor tapasztaltuk ezt az 1848—49-ki hadjáratban, A bakancs másik hátránya az, hogy sem a közönséges emberek, sem azon fiatal emberek, kik mint önkéntesek kerülnek a honvédséghez : nincsenek hozzászokva a füzögetéshez. A bakancs nyelve, mely a kapczát eltakarja, lecsúszik, s ennek következtében ott nagy nyomást érez a láb, és mi ennek következménye? Az, hogy p. o. tavaly a pozsonyi zászlóalj Pozsonytól Nagyszombatig öt mértföldet marsirozott, s ezen mars következtében azon zászlóaljból 75 ember tökéletesen hasznavehetetlen volt két hétig : mert a bakancs feltörte a lábát, (Felkiáltások: a csizma is feltöri!) éspedig nemcsak az ugy nevezett aerarialis bakancs okozott ilyen bajt,hanem azon csinos topánok is, melyeket az önkéntesek csináltattak maguknak, föltörték az illetőknek lábait. Ha a bakancs még olcsóbb volna, mint a csizma, talán lehetne a bakancsot e szempontból pártolni; de ezen előnye sem levén, azt ajánlanám a t. kormánynak, hogy czélszerübb lábbelivel : csizmával lássa el a honvédeket, hogy ne váljék nagyobb részők minden nagyobb gyaloglás következtében a továbbmenetelre képtelenné. Máttyus Arisztid: T ház! Elnök: Melyik ponthoz kivan a t. képviselő ur szólani? Máttyus Arisztid: A töltények beszerzéséhez. (Fölkiáltások : még nem vagyunk ott!) Péchy Tamás: T. ház! Én a második rovathoz kívánok szólani, nevezetesen azon kérdéshez , melyre Szüllő Géza képviselőtársam czélzott. Én gyakorlatból tudom, hogy bakancsban okvetlenül könnyebb g}'alogolni, mint csizmában. A ki valaha próbálta, tanúságot tehet állitásom mellett, és azt hiszem, hogy nagyot hibáznánk akkor, hogyha ezen régi magyaros viseletünket ujabbal váltanók föl, mert különösen nyárban nincsen jobb, mint a bakkancs, és én azt hiszem, hogy alig fog előállani azon eset, melyet a képviselő ur különösen kiemelni méltóztatott, hogy az álmából fölriadt honvéd kénytelen füzetlen bakancscsal tovább menni. Allitea föl a forpost-okat, és nem fog meglepetni, és rövid idő alatt, azt hiszem, elég gyakorlottsága lehet a honvédségnek. Én tehát kérem, méltóztassék megmaradni a régi viselet mellett. Máttyus Arisztid: T. ház! Azon nézetben vagyok, hogy senki sem fogja kétségbevonni azt, miszerint egy harczképes sereg teljes fölszereléséhez egyszersmind a lőszernek, tölténynek kellő előállítása is szükséges. Meg vagyok győződve, hogy a t. kormány is e téren elkövette mindazt, amit, fölfogása szerint czélravezetőnek tartott. Engedje meg azonban, hogy én e tárgyra egy perczig figyelmét fölkörtsem, mert az, amit én az ügy állásáról tudok, legalább az én fölfogásom szerint, nem egészen megnyugtató. Tudva van előttem, hogy a t. kormány egy töltény-gyárnak az országban, és ha csak lehet Pesten való fölállítását czélozza, s hogy erre nézve történtek is már lépések, sőt megállapodás is jött létre; azonban, ugy hiszem, hogy a kivitel még eddig teljesen hiányzik. A múlt esztendő folyamában jött létre egy szerződés, melynek én tüzetes tartalmát nem ismerem, de átalánosságban mégis tudom azt, hogy benne mi foglaltatik. Épen mert átalánosságban ismerem a benne foglaltakat, támadtak aggályaim, s azért éreztem magamat hivatva a tárgyhoz fölszólalni. (Halljuk!) Az én nézetem szerint, hogy egy tölténygyár czéljának teljesen megfelelhessen, hogy más szavakkal Magyarország azon állapotban legyen, hogy a honvédség háború idején teljes mértékben, ugy, mint azt az események, melyeket előre kiszámítani nem tudunk, igénylik ; hogy