Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-296
18 298 országos ülés február 2?187!. Pártolom Győrffy módositványát (Helyeslés hal felől.) Degré Alajos: T. ház! Nem olvastam, de hallottam, I. Napóleon hires hadjárata után egy munka jelent meg ily czim alatt: „Napóleon — kein Feldherr, von N. N. kaiserlich königlich österreichiseher Unterlieutenant" — (Derültség.) Megvallom, azt hittem, hogy adoma, de mióta igen t. Pulszky Ágost képviselő urat a honvédekről hallottam nyilatkozni ; kezdem hinni, hogy csakugyan létezett oly bátor k. k. Unterlieutenant, ki ezt a munkát meg merte irni. (Derültség.) 0 kétségét fejezte ki az iránt, hogy vajon a bal oldal szembe merne-e szállni azokkal a mitrailleuse-ökkel. Talán nem tudja, hogy 48-ban a honvédek, az ép oly veszélyes és öldöklő kartácaszórókkal bátran szembeszállottak és hogy hála Isten, ezen oldalon még igen sokan ülnek, (Közbekiáltás jobb felől; Itt is! Bal felől: Nem tagadjuk!) és ha a haza megkívánja, ép oly lelkesedéssel fognak a haza ügyeért a mitrailleuseökkel szembeszállni, mint a mennyi lelkesedéssel Pulszky képviselő ur a tüzérség ellen és a közös hadsereg mellett szónokolt. (Hely estés bal felől.) „A tüzérséghez tudományos képzettség s tanulmány kell." Ezt mondja a t. képviselő ur. Mi látjuk, hogy a 300 éves hires tüzérséget a két hetes honvéd tüzérség elnémította, megverte, sőt ágyúit is elszedte. Ha nem hiszi a t. képviselő ur: méltóztassék a közelében ülő Horváth Mihály hires történetírónkat megkérdezni : ennek irományai között mindenesetre lesznek ily jegyzetek. Nem tudom,hogy e 22 év alatt az a háromszáz adós tüzérség annyit tanult-e, hogy most vele a versenyt kiállani többé nem lehetne. Ezt egyébiránt sem Sadova, sem Königgratznél meg nem mutatta. Azt sem vagyok képes elhinni, hogy azon contingens, melyet 1848, 1849-ben kiállítottunk, annyira elbutult volna, hogy ma már azokból tüzérséget képezni nem lehetne. Azt mondta továbbá Pulszky képviselő ur, hogy a baloldal a közös hadsereg iránt a bizalmatlanságot szítja. Nem szükséges azt a bizalmatlanságot szítani, megvan annak magva; mert mind addig, míg a magyar katonát idegen földön, idegen tiszt, idegen nyelven vezényli: ne tessék ott bizalomra számítani, hanem tessék őket anyanyelven szólítani és vezényelni, és meg fogják látni, hogy a magyar katona akkor mennyivel ér többet. Jobban fog küzdeni, jobban lelkesedni és jobban harezolni, pedig az állam java a nemzet becsülete és a magyar névhez kötött vitézség ezt megkívánja. Ennyit kívántam Pulszky ur beszédére megjegyezni. Az igen t. miniszterelnök ur azt monda: a közös hadsereg egy része a mi testünk és vérünk. Szent igaz; de hát a nemzet vére miért nem csergedez itthon a haza ereiben? A nemzet teste miért van idegen földön eldarabolva t Ez nemcsak káros, de természetellenes is. Káros mert oly messziről az összpontosítás egyrészről csiga lassúsággal, másrészről óriás költséggel jár; természetellenes: mert ha egy mexikói kaktust ültetünk át Árvába, az ott csak satnyulni fog, míg eredeti hazájában erdővé nő. (JJgy van! ügy van!) Ha a magyar katona hazai földet érez lába* alatt : megmutatta, hogy egj- tizet ér és megáll azon utolsó lehelletéig. (Igás! TJgy van! bal felől.) Az igen t. miniszterelnök ur példát vett a franczia hadsereg szomorú történetéből, azt mondván, hogy elbizakodván a francziák erejükben : legyőzettek. De ha annyi lett volna a franczia katona valóságban mint volt papíron: akkor megfelelt volna Európa várakozásának és a nemzetének is; de miután egy hűtlen kormány, egy áruló fővezér és egy tehetetlen császár a hadsereg legnagyobb részét zsebre rakták: akkor természetesen a világ s magok a francziák, csak akkor látták, hányadán vannak: midőn az ágyuk megdördültek. Ezen példa tehát bizonyára nem a kormány, hanem inkább a nemzet mellett szól. (Helyeslés hal felől.) Azt monda a miniszterelnök ur, hogy néhány száz, vagy nem tudom ezer honvéd tisztre lenne szükség. Kár hogy egyúttal nem mondta meg, hogy micsoda qualificatio szükségeltetik ? mert én tudok példát fölhozni, hogy egy kitűnő honvédtiszt, ki már 1848. előtt 24 éves korában kitűnő escadronkapitány volt az osztrák hadseregnél, s a magyar hadseregben is kitűnő szerepet játszott, mint ezredes a törzskarnál: kétszer folyamodott, de hasztalanul, bár sem magánjelleme, sem élete ellen kifogást tenni nem lehet, sőt — nem tudom bűnül vagy érdemül rovatik-e ez föl neki — a közbeeső idők alatt egy alkalommal be is volt csukva politikai vétségért. Mondom ezen kitűnő tiszt kétszer folyamodott és folyamodása válasz nélkül jött vissza. Tudok egy másik esetet. (Halljuk!) Egy honvédkapitány, ki az osztrák hadseregbe besorozva, ott főhadnagy volt, s onnan kilépve honvédségbe akart lépni: folyamodott, és nem is válaszoltak folyamodására. Ha ez így van : miért panaszkodnak hát, hogy nincsenek tisztek ? (Igaz, ugy van! bal felől.)
