Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-303
242 303- onzágos ülés márczius 7. 1870. tésére fordíttassák, miként csodálkozhatik azon, hogy a jelenlegi kormány azt 4 év alatt el nem érhette ? Ez által a t. miniszterelnök ur elismeri azt, hogy ugyanazon akadályok léteznek, vagy legalább léteztek a jelenlegi, a mostani kormány alatt, melyek 1805 — 1848-ig léteztek, t. i. a bécsi kormánynak rósz akarata. (Igaz! A szélső hal felől.) És midőu ezt, akaratlanul bár, constatálta; ugy látszik, némi ellentétbe jött múltkori állításával, t. i., hogy a műszaki csapatok, a tüzérség fölállítása iránt egyátalán fogva semmi ellenszenv nem uralkodik oda fönt. Egyébiránt azon négy év is, azt gondolom, elég lett volna arra, hogy egy katonai kórház fölépíttessék, hogy ha erős akarata és szigorú elhatározása lett volna a kormánynak. A mi az előléptetést illeti, melyet t. barátom Várady Gábor a honvédségben kárhoztatott, ás a mi különösen azon eszméjét illeti, miszerint egy előléptetési rendszabály állíttassák föl: e részben — midőn sejtettem, hogy azt nem a törvényhozás utján kívánja behozatni — nem egészen értek egyet vele! Az előléptetés, legalább Francziaországban, igenis törvényhozás utján rendeztetik. Ott meg van határozva az arány, melyben az altisztek tisztekké léptetnek elő; meg van határozva az arány, mely a katonai iskolákból kikerült ifjaknál az első alhadnagyi rangra nézve megtartandó ; meg van határozva szintúgy törvény által, hogy a többi tiszti rangoknál mily arány tartassák az anciennitás és a szabad választásra nézve. Az tehát, hogy törvényhozás utján rendeztessék az előléptetés: egyátalán fogva nem lehetetlen, és én azt gondolom, hogy egy ily törvény jobban biztosítaná az érdemnek illető igényeit, mint egy rendszabály, mely a kormány tetszése szerint megváltoztatható. A t. miniszter ur, hogy a nemzetnek azon igen gyakran, de fájdalom még mindig sikertelenül fölhozott kivánatát, mely ezen oldal által tolmácsoltatik, ellensúlyozza, miszerint t. i. az 1848 —49-iki rokkant honvédekről érdemeikhez és a nemzethez méltóan gondoskodás történjék, miként azt a minap egy adakozásra, ugy most egy rendezendő sorsjátékra bizza; a sorsa akarván bízni azt: vajon azok, kik 3 hazáért szenvedtek és megcsonkultak, ha és milyen mérvben kárpótoltassanak, ha és milyen mérvben enyhittessenek szenvedésük. A t. honvédelmi miniszter ur, miként a múltkor, ugy most is azon meggyőződését jelentette ki, hogy ugy a közös hadsereg, mint a honvédsereg, ugy a mint azt a jelenlegi törvények szervezték: tökéletesen harczképes, így, és csakis igy felel meg azon feladatnak, mely rá vár. Nagy felelősséget vesz magára a t. honvédelmi miniszter ur, midőn azt mondja ; mert nyilatkozata tökéletesen ellenkezik nem csak ezen oldal, hanem az egész nemzet érzületével, mely magát a jelenlegi közös hadsereg és a honvédsereg mostani szervezete mellett a jövőre nézve biztosítottnak nem érzi. Nagy felelősséget vett magára a honvédelmi miniszter ur, ós én félek, hogy a felelősséget elviselni képes nem leend. Ily felelősséget vett magára a múlt évben a háború kitörése előtt Francziaországban Leboeuf, Grammont és Ollivier, és fájdalom a legközelebbi néhány hét megmutatta, hogy ezen felelősséget könnyelműen vették magukra; mert nem csak azon uralkodó, kit szolgálni és védeni akartak, hanem maga a nemzet, melynek fiai voltak: meglakolt érte. A felelősség t. ház, midőn azon eszkőzök, melyekkel ezt érvényesíthetjük, nem állanak rendelkezésünkre : véleményem szerint, könnyelmű vállalat; csak azon eszközök előteremtésével, a melyek arra szükségesek, hogy a lehető veszély elharittassek, csak azon eszközök előteremtésével vállalhat a kormány és a többség felelősséget; de még akkor is szüksége volna a nemzetnek tökéletes lelkesedésére. A felelősséget a mostani körülmények között én nem fogadhatom el, mert ezen felelősség elviselésére a kormány képtelen; de képtelen annak elviselésére a többség is, mert eszközök nélkül felelősséget vállalni, egyáltalában lehetetlen. En igy látom a dolgokat, és mert igy látom f az oly honvédsereget, mely a nemzetnek megóvására, megoltalmazására biztosítékot nem nyújt: nem tartom kielégítőnek, és mert nem tartom kielégítőnek, a költséget, mely annak föntartására kívántatik : részemről megszavazni hajlandó nem vagyok. {Helyeslés a szélső bal oldalon) Tisza Kálmán: T. ház! Azok után, a miket Várady Gábor t. barátom elmondott, csakis egy pár szó az, mit a szőnyegen levő tárgyhoz mondani akarok. Mindenekelőtt engedje meg a t. ház, hogy egy a vita folytán felmerült körülményre nézve kinyilatkoztassam igen röviden nézetemet. {Halljuk !} Kinyilatkoztatom azért, mert midőn az itt a vita folyamában fölemlittetett, de akkor, házszabályaink szerinti eljárás folytán, a mennyiben e tárgy vitatása mindig elmellőztetett : nem jutott alkalom, ide vonatkozó nézetemet kifejezhetni. Ezen tárgy, mely — mint mondám — incidentaliter fölhozatott: a Francziaés Poroszország közti békének, Francziaország területi épségének kérdése. Távol legyen tőlem e kérdést fejtegetni akarni; én azt hiszem, hogy mindnyájan óhajtjuk és óhajtottuk, én legalább részemről óhajtottam volna és óhajtanám, és
