Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

240 803. országos 5'és mirczius 7. 1871 mondottam igenis azt, hogy haiczképesseg tekintetében , financziális tekintetben, nemcsak czólszerünek nem tartom, hanem határozottan czéliránytalannak; a honvédségi törvényben megszabott, szolgálatidő mellett pedig czélirányosan lehetetlennek. Ez volt álláspontom, és ez más, mint a mi idéztetett. Es méltóztassanak megengedni : attól, hogy majd egy nagy muszáj előtt meghajoljak, egyátalában nem félek. Nem szoktam a muszáj-t bevárni, hanem magam hozom indítványba, a mit szükségesnek látok, és ha meg lettem volna győződve, hogy a honvédség csak tüzérségi csapatok fölállítása mellett felelhet meg ezéljának : magam hoztam volna azt indítványba. Minthogy azonban azon meggyőződésben voltam, hogy ez a czélnak nem felelne meg ; hanem hogy a honvédségnek igenis szüksége van más befektetésekre — mint teszem lovasságának szaporítására stb. — ezeket terjesztettem a ház elé és ezentúl is, valahányszor ilyesminek: szüksége merülne föl igénybe fogom venni a háznak ez irányban tanúsított bőkezűséget. Minthogy Amerikára és Svájczra hivatkozás történt, kénytelen vagyok erre is megjegyzést tenni. (Halljuk!) Azt mondotta: Amerikának ennyi katonája van béke-állapotban, és ennyi háború alkalmával; és ebből azt következtette, hogy nem az állandó hadsereg, hanem a keretrendszeren alapuló védelmi rendszer, vagyis a honvédség az alapja a védelemnek, és hogy ennek nálunk is így kellene lenni. Méltóztassék nekünk az amerikai viszonyokat megadni: akkor igen szívesen hozzájárulok éhez. Amerikának 2-féle ellensége lehet*, egyik a tengerről fenyegeti, mely ellen ott van az amerikai flotta, s ez nem a keretrendszeren, hanem a praesentrendszeren alapul. A másik ellenség Dél-Amerika vagy az indiánusok lehetnek. Ha minket indiánusok vennének körül egy oldalról, s más oldalról oly állam környezne, a hol nem volna egyéb mint militia: bűnösnek tartanám én is a kormányt, mely ily körülmények közt az ország vagyonának nagy részét állandó hadsereg főntartására fordítaná. (Élénk helyeslés jobb felől.) De akkor, a midőn millióra menő nem milizrendszeren alapuló, hanem egységes hadseregek állanak körülöttünk: a monarchiának és Magyarországnak védelmét csupán miliziára alapítani, oly könnyelmű eljárás volna, melyért a kormány a felelősséget magára nem vállalhatná. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az előléptetési szabályzatot illetőleg többek közt azt méltóztatott mondani: kívánatos volna, hogy a törzstiszti vizsgához a hadnagyok is oda boesátassanak. En a szabad fejlődésnek minden tekintetben barátja vagyok; de oly eljárás, mely szerint hadnagyok törzs| tiszti vizsgához bocsáttassanak, tudtomra EuróI pában sehol sem létezik; és nem is létezhetik. Méltóztatott ajánlani, hogy óvakodjunk a protectio rendszerétől a honvédelmi minisztériumban. Erre nézve bátor vagyok kijelenteni, és ezt fölemelt fővel mondom, hogy a magyar honvédelmi minisztériumban az én tudomásomra, s a mennyire emberileg ki lehet kerülni, semmi protectio nem osztogattatik ki. Hogy találkoznak egyesek, kik nincsenek megelégedve: az oly természetes dolog, mely mindig meg volt és mindig meg lesz ; ezt soha senkisem fogja elkerülhetni, mert hiszen mindig vannak emberek, kik saját érdemöket magasabbra becsülik a kellőnél vagy azt gondolják, hogy minden egyébnek háttérbe kell szorulni akkor, ha az ő személyökről van szó. De oly esetet, hogy mások mellőzésével protectio utján neveztetett volna ki, vagy mozdittatott volna elő valaki: kétlem, hogy valaki fölmutasson. Még egy árnyoldalt hozott föl a t. képviselő ur azt mondván, hogy a minisztérium ma is konokul ragaszkodik előbbeni álláspontjához, a mennyiben t. i. az 1848 — 49-iki honvédeket nem akarja közalapból, az állam költségén, hanem másképen segélyezni; és itt igen helyesen mondotta, hogy azon téren, melyre a múlt alkalommal én vittem a kérdést, pártkülönbség nélkül voltam szerencsés támogattatok Én ezt igen szívesen elismerem és hozzá teszem, hogy azok, kik a segélyező egyletben működtek, e tekintetben bővebb fölvilágosítást adhatnak; de annyit én is tudok, hogy sikeresen működtek: és most körűlbelöl 140,000 frt az, a mi összegyűlt. Ez magában még igen csekély összeg, és a kormány el is határozta, hogy joga levén, a czél kitűzésében a Lajtán túli kormánynyal váltakozva, évenkint bizonyos jótékonysági sorsjátékot rendezni : a közelebb rendezendő sorsjáték jövedelmét e czélra forditandja. Es ha e tekintetben az ország részéről, mint reméleni merem, támogattatni fog : akkor az eredmény bizonyára kielégítő lesz. Ezzel a kormány csak azt teszi, a mit múlt alkalommal is kijelentett: óhajtja, hogy segítve legyen az 1848—49-iki honvédeken; óhajtja, hogy gondoskodás történjék róluk ; óhajtja az adott szó beváltását: de nem a közadók utján, nem mások terhére ; mert, habár ezen sorsjáték államlotteria is, sorsjegyet csak az vesz, a ki akar. Miután meg vagyok arról győződve,hogy ez, ha az ország által fölkaroltatik: teljesen meg fog a czélnak felelni; nem fogom ismételni azon okokat, melyeket a múltkor elmondtam, és a melyek ez oldalról elégszer elmondottak, hanem csak röviden kijelentem, hogy régi álláspontunk mellett meg kell maradnunk.