Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-301
|g(j 301. országos ülés márczius 4. 1871. akarjuk terhelni az államot; mert ilyenkor, ha okvetlenül megkívántatik, arra meg kell adni a nagyobb összeget. De a mit az elv nem kivan meg, akár kicsiny, akár nagy az összeg, annak megszavazásánál méltóztassanak óvatosan eljárni, mert praecedenst alkothatunk, és kicsiny előzmény igen nagy következményeket foghat maga után vonni. Itt a hajózás tekintete a döntő. A mi a hajózás érdekéből szükséges, azt meg kell adni, ha nagyobb áldozattal jár is; a mi azonban a part védelmét illeti, ez minden városnak saját érdeke, erről gondoskodjanak az illetők, {Helyeslés.) Korizmics László : T. ház! Midőn a felső Dunán a hajózás akadályainak elhárítására szükséges 100,000 forintról van szó : én az öszszegre nézve semmi észrevételt nem teszek, s nem is akarom növelni az összeget; észrevételem csak a czimre terjed, és e szűk czim helyett: „a felső Dunán hajózás akadályainak elhárítására", ezt óhajtanám tétetni: „a dunai hajózási akadályok elhárítására." En igen jól tudom, hogy a dunai hajózás akadályai nagyobb mérvűek, semhogy azokat 100,000 írttal eltávolítani lehetne ; tudom azt is, hogy ezen akadályok oly természetűek, melyeknek elhárítása nem egy-két rövid év föladata: de azért szeretném ezen szélesebb czimet. hogy a minisztériumnak szabad keze legyen, és figyelmét a dunai hajózás összes akadályaira fordíthassa. Előttem e tekintetben egy nagy érdek lebeg, s ez az aldunai hajózás akadályainak elhárítása. Én 1858-ban azal-Dunán voltam, és ott töltöttem egy hetet, megnéztem a hajózás akadályait, összegyűjtöttem 11 év hajózási adatait napról napra, és azon vidék értelmes szakembereivel tartott beszélgetésem után azon meggyőződéssel jöttem vissza, hogy amaz aldunai akadályok korántsem oly legyőzhetetlenek, amint átalában hiszik. (Fölkiáltósok: Hol, hol!) Az aldunánál, pl. Drenkovától a Vaskapuig, hol 11 vagy 13 akadály van. Azon időben, midőn hazánk hasonló dolgokhoz nem szólhatott, történtek kutatások és fölmérések ; de nagyon tökéleteset akartak alkotni, és ezen nagyon tökéletes munka tömérdek pénzt fogott volna elnyelni, ha jól emlékszem 10 —15 milliót; mert azon mérnökök, kiket a bécsi kormány oda küldött, ezen baj orvoslására, egészen uj medret akartak a szirtekben készíteni, erre pedig szükség nincs. 1848ban, midőn ezen vidéktől elvonatott mind a mi figyelmünk, mind a bécsi kormány figyelme: egy gőzhajózási kapitány volt ott, ki pár 1000 forintot kapott Bécsből, hogy azon vonalat, csak félig-meddig is, megtisztítsa annyira, hogy a gőzhajótársulat hajói járhassanak rajta. Tőle tudom, hogy ő e ezélra összesen 4000 frtot költött, de költötte azt oly időben, midőn a folyó az akadályokhoz való hozzáférhetést lehetővé tette, és ez ritkán fordul elő. Egyik évben hosszabb időt enged a víz sikeres munkára, másikban rövidebbet. És a csekély kiadásnak eredménye az volt, hogy midőn ezelőtt a harmadfél lábbal sülyedő hajók már nehezen mehettek keresztül, később már a 4 lábig sülyedők is átmehettek. A dolog, egy szóval olyan, hogy azon nagy nehézség, melyet benne feküdni hisznek, nem létezik. S én az által, hogy e czim megváltoztatását javaslatba hozni bátorkodom, a kormány figyelmét szeretném rávonni ezen kérdésre, mely ugyanaz, mely nagy Széehenyinket már 48 előtt oly komolyan foglalkodtatta. Ő akkor még csak tanulmányokat tett. A mi javítás ott az akadályok elhárítására történt : az kevés volt. Méltóztatnak emlékezni, hogy akkor a szomszédparti hatalom a munkálkodások ellen fölszólalt. Én ennél fogva a mi kormányunk figyelmét kívánnám e kérdésre fölhívni az által, hogy a Duna hajózási akadályai egész terjedelemben fölvétessenek a budgetbe. Ezért bátor vagyok kérni a következő változtatást: „a dunai hajózás akadályainak megszüntetésére 100,000 forint," a költségvetésben fölvett szűk értelmű ,,felső Duna" helyett. Ghyczy Kálmán: T. ház! Igen helyesnek tartom, hogy az előttem szóló t. képviselőtársam a kormány figyelmét azon nagyfontosságú kérdésre, t. i. a Vaskapunál létező hajózási akadályok elhárítására vezérelni szándékozott. Hanem megvallom, részemről nem érthetem, miképen véli e czélt az által elérhetni, hogy a dunai hajózás akadályainak elhárítására, jelesül a felső Dunát illetőleg megszavaztatni kivánt 100,000 forintból a Vaskapunál levő nehézségeket is elhárittatni kívánja ? Én ugy tudom, hogy ez nemcsak szorosan magyarországi, hanem európai kérdés, s most tárgyaltatik talán épen jolenleg az európai conferentián, hogy a Dunának a Vaskapunál szabályozása vajon mely államra és mikép bizassék 1 Akármikép fog ezen kérdés eldőlni, nem 100,000 forint, hanem sokkal nagyobb összegek lesznek reá szükségesek. Részemről nagyfontosságunak tartom az ottani hajózási akadályok megszüntetését ; ha alkalmam volna bármikor a dologhoz hozzászólani, az akadályok elhárítására, részemről, a szükséges nagy összegeket is igen szívesen megszavaznám