Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

156 301. országos ülés márcziis 4. 187Í. óhajtom, hogy ezen általam jelzett hármas ezél, mely még most a kormány által nincs kitűzve, már a jelen törvényhozás idejében kitűzve legyen ; mert addig nem hogy azon czélt elérnők, de afelé törekedni sem foghatunk mindaddig, mig határozottan meg nem állapitjuk : hová, mikor, mily módon kell megérkeznünk. Adózási viszonyaink közt a nagy teher, mely a népet ma terheli, különösen méltó arra, hogy a legutolsó filléreknek is legjobb módon elli elyeztetését kívánjuk. Továbbá a politikának, ha az t. i. nem nagyhatalmi, nem fegyveres versenyzésre irányzott politika: amaz öröklött alapeszméje van, hogy a nemzeti nagyságra, a haza önállóságágának biztosítására, az állami háztartásnak jó beosztására törekedjünk. Ezen politika azt kívánja, hogy minél szigorúbban vessünk számot önmagunkkal már csak ezen vizépitószeti költségvetési tételnél is. Azon nemzeti nagyság, azon biztosított önállóság, ugyanis bármitől sincs feltételezve annyira, mint épen a nemzeti közvagyonosodástól. Az általam fönnebb idézett külföldi utazó épen figyelmeztet bennünket arra, miszerint a szegény nemzet lelkesedhetik a szabadságért, oda áldozhatja mindenét annak kivivására; de ezen minden lehet nagyon kevés is : mert csak a testnek, az életnek föláídozásából állhat. A szegény nemzetet kérelmével könnyen elutasítják a hatalmasok az ajtó elől: mig ellenkezőleg a nép közvagyonosodásának megállapítása kezébe szolgáltatja mind az anyagi, mind a szellemi és erkölcsi segély eszközeit a nemzeti önállásnak megszerzésére, biztosítására. Ezen szempontokból, melyeket elősorolni szerencsés voltam, t. ház, nem tarthatom kielégítőnek a kormány előterjesztését a vízépítésre nézve, és óhajtanom kell, hogy a most egy éve támasztott kívánalmak, melyek kifejezve a ház által itt a pénzügyi bizottság jelentésében élőnkbe terjesztve vannak : kielégíttessenek, hogy mind a négy pontra uézve minél teljesebb mértékben kiegészítve, együttes rendszerben, az általam kiemelt három főszempontnak méltánylásával, a vízszabályozási illetőleg, minél közelebb a képviselőház megbirálása alá terjesztetnék. Kiss János : T. ház! A vizépitószeti rovat következvén : lehetetlenség íöl nem szólalnom. Tudva azt, hogy a t. ház előtt és a kormány előtt már többször föl volt hozva, miként Szatmár megye már három éven át legnagyobb részében, épen termékeny részeiben, minden terméseit elvesztette azért; mert árvíznek volt kitéve: az iránt történt interpellatio a kormányhoz: hogy mi módon szándékozik Szatmár megye népén segíteni. Azonban a t. kormány az interpellatiót még csak figyelemre sem méltatta, és nem intézkedett az iránt. Mag EL cl t. kormány költségvetési indokolásában elismeri azt, hogy Szatmár megye az, az egész országban, mely árvíz által legtöbbet szenvedett és elismeri azt, hogy évenkint az árvíz által minden terméseitől megfosztatott. Becsatolta indokolásába azon táblázatot, melyet a tiszaszabályozó társulat kimutat, s azon táblázatban világosan ki van téve, hogy a Szathmár megyei tiszaszabályozó társulat 70,000 frtot vett föl vizszabályozásra. Úgyde ezen táblázatban nincs kimutatva az, és nincs indokolva, hogy azon társulat ezen pénzeket hová fordította, és vajon a vizszabályozásra használta-e föl ezen pénzt, és a szegény népnek vizáradástóli megmentésére tett-e valamit, vagy nem ? A t. kormány már a múlt évben a képviselőház által utasítva volt, hogy a vizszabályozásra nézve, mely kellő helyen föl volt hozva, a Tisza és Szamos iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé : azonban a t. kormány a törvényjavaslat előterjesztését elmellőzte. Azon indokok, melyeket a t. miniszter ur fölhoz indokolásában, nem olyanok, hogy az összes haza, főkép pedig azon vidékek, melyek árvíz által teljesen károsítva vannak, még pedig annyira, hogy a rajok kirótt adót sem képesek elviselni, mert egész földterületük mindig árviz alatt fekszik : — azokat alaposaknak ismerhetnék el. Ez alkalomból kívántam figyelmébe ajánlani a t. háznak Szatmár megye e helyzetét s egyszersmind fölhívni arra, hogy miután a kormány a tiszaszabályozási társulatnak adott pénzt, s miután épen az iránt, hogy a Szatmár megyei társulat azon pénzt hová fordította, a kormány fölvilágosítást nem adott : méltóztassék a miniszter urnák részint a társulatnak már kiadott pénzekből, részint pedig a mostani költségvetésben előirányzott költségekből még a folyó évben Szatmár megyében az árviz irányában megtenni azon lehető és a körülményekhez képest tehető lépéseket, melyek folytán a megye az árvíztől megmentessék, és azon szegény, szerencsétlen nép legalább az árviz ellen megvédetvén, és ez által adóalapja fölszabadittatván, képes legyen adóját megfizetni. Szapáry Gyula gr. államtitkár: Azon kérdésekre kívánok válaszolni, melyeket a t. képviselő ur az imént intézett a kormányhoz. Első kérdésére, melynek az a tartalma: hová fordíttatott a kormány kimutatásában foglalt 70 ezer forint, mely ama társulatnak adatott? azt felelem, hogy ilyenekbe beavatkozni nem a kormánynak van föladata, hanem a társulat és