Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

S 296. országos üiés február 27. 1871. mik a magyar törvényhozás által eddig gyakoroltattak, az eddigi törvények alapján. Hogy a magyar területen ne legyen két hadsereg, egyik t. i. sárga-fekete, a másik nemzeti -színű jelleg alatt: épen azért kívánom, hogy legyen egy valódi magyar hadsereg, mint azt a törvények kívánják. Ez az, a miről szólani akartam, és ennélfogva igenis, elismerem, hogy a honvédség támogatására van a hadseregnek ; de kívánom, hogy támogatására legyen a magyar hadseregnek. Hogy. ez nincs igy: mindenesetre a mostani kormány hibája; Mondom: a honvédség támogatására legyen a hadseregnek; birjon tehát mindazon eszközökkel, a melyekkel, mind támogatására lehet a hadseregnek, mind pedig képes legyen, ha külről támadtatnék meg, elégséges erőt kiíejteni. T. képviselőház! A magyarnak oly seregre van szüksége, mely akkor is helyt álljon, mikor kívülről, vagy a szövetséges népek, sőt épen a fejedelem -részéről — mert az sem példa nélküli — jön a támadás. Emlékezzünk I. Károly és Angglia példájára. Nem akarok többet szólani s- ezért akarom, hogy a honvédségnek is legyen tüzérsége, legyen műszaki osztálya. (Helyeslés a szélső bed oldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Nem szólottam volna ezen tárgyhoz, (Halljuk!) ha a vita folyamában föl nem merültek: volna oly kérdések, melyek engem magamat és azon pártot, melyhez tartozni szerencsém van : közelebbről nem érdekelnének, így például a miniszterelnök ur (Halljuk!) fölolvasott czikkeket a „Magyar Újságából, a melyekkel azt akarta bizonyítani, hogy az ellenzék a honvédség institutióját ellenezte volna. Méltóztattak hallani a czikkek tartalmát és igy mindenki meg fogja engedni, hogy ezek nem a honvéd-institutió ellen, mint olyan ellen voltak irva, hanem a honvéd-institutiónak azon szerkezete ellen, a melyben az van. Én részemről a honvédségnek soha sem voltam ellensége, sőt mindig azt hangsúlyoztam, hogy miután a democratikus elvek megkívánják az átalános hadkötelezettséget: én keresztül vitetni kívánom és azt akarom, hogy minden honpolgár védköteles legyen, és hogy a védelemre kópesittessék. Ezt pedig ugy vélem elérhetőnek, ha kimondatik, hogy az ország minden lakosa, ki arra képes, a honvédséghez tartozzék. Ez oka annak is, hogy én meg nem szavaztam és nem -is fogom megszavazni ezentúl sem a rendes hadseregbe az ujonezokat. Nem fogom megszavazni az ujonezokat azért, mert a védelmi törvény azt mondja, hogy mindazok, kik a rendes hadseregbe be nem soroztatnak: Boroztassanak be a honvédségbe; én azt kívánom, hogy nem a hadseregbe, de a honvédségbe soroztassék a hazának minden védképes lakosa, mert én nem csinálok titkot belőle, {Halljuk!) és nyíltan kimondom, hogy én, igenis, különálló magyar hadsereget kívánok. Az tehát, mit a miniszterelnök ur mondott, hogy az ellenzék működéséből az tűnik ki, mintha különálló hadsereget kívánna: tökéletesen áll; azt nem ellenzem és én abban látom kezdetét ezen kívánság létesítésének, hogy az ország minden védképes lakosa a honvédségbe soroztassék. A mi a honvédség hibás szerkezetét illeti, mindenesetre szükséges azon javítani, mert mai állapotában, ha megtámadtatik: nem lenne képes a kellő erőt kifejteni; míg ha abba az ország minden védképes fia besoro.ztatik, orvosolva lesznek a honvéd-institutiónak hibái is. Ez tehát engemet nem aggaszt. A „Magyar Újság" ezikkei, mondom, nem a honvédségi institutió ellen átalában, hanem csak annak hibái és hiányai ellen vannak irányozva, amint ez kitetszik azon helyekből, melyeket a miniszterelnök ur felolvasott. Hanem • épen mivel a miniszterelnök ur az ellenzéknek : nem azon részével polemizált, melyet közelebbiről a „Magyar Újság" képvisel; hanem a másik részszel, tehát sokkal helyesebb lett volna, ha a „Hon", a „Hazánk", vagy az s Ellenőr "-bői olvasott volna föl czikkeket. (Helyeslés szélső bal felől.) Azt mondta a miniszterelnök ur az ő beszédjében, hogy financziális okokból ellenzi a tüzérség fölállítását. Ez, mint a pénzügyminiszter ur is hangsúlyozta: igen megfontolandó kérdés. A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy egyelőre 12 —14 millió frtra volna szükség. Én megvallom, hogy szándékomban volt a központi bizottság előadójának, ki a kisebbségi különvéleményt „elhamarkodottnak" mondotta, és azt állította, hogy ezen tárgyat még tanulmányozni kell: egészen máskép felelni; de most látom, hogy neki igaza volt. Látom ugyanis, hogy a kérdést a hadügyminisztériumban még nem tanulmányozták. Különben lehetetlen volna azt állítani, hogy 100—150—200 ágyú fölszerelése 12 —14 millió frtba kerül. Méltóztassanak a számítást megtenni és látni fogják, hogy ez sokkal. kevesebb pénzzel is előállítható. Azt mondotta azonban a miniszterelnök ur, hogy azonfelül a közös hadsereg tüzérségének föntartására is kell fizetni. Igaza van az ő szempontjából, a ki azt hiszi, hogy szükséges a közös hadsereg is. Az én szempontomból máskép áll a dolog: mert én a közös hadsereget mellőzhetőnek tartom. A miniszterelnök ur azonban megpendített egy eszmét, melyet én igen helyesnek tartok. A miniszterelnök ur ugyanis azt mondotta,