Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

300. országot B!é« márczim 3. !87t. léi lendfl már csak azért is, mivel az robot-természetével bir, és az ujabb államtani elvekkel merőben f ellenkezik. En azt hiszem, t. ház, hogy a közmunkának természetben való szolgáltatása ellen igenis lehet czélszerüségi szempontból igen helyes okokat fölhozni; hanem azt, hogy a közmunka feudalismuson alapszik, egyátalán nem ismerhetem el; nem ismerhetem pedig el annálfogva, mivel, ha ur és paraszt, szegény és gazdag egyenlően tartozik teljesíteni a közmunkát; ha azon fölül meg van engedve, hogy a természetbeni szolgáltatást mindenki pénzzel megválthassa: akkor meg van az egyenlőség, s igy tehát feudalismusról nem lehet szó. Ezt csak az indokolásra voltam bátor megjegyezni, mert nem tartom helyesnek, ha efféle hangzatos frázisok hozatnak föl, hol egyéb nyomós okokat föl lehet hozni. Egyébiránt a miniszter ur további előadásában maga is megczáfolja ezen nézetet, mert azt mondja: „a közlekedési adó természetben is leszolgálható, de a leszolgálás csak átalánymunka és nem napszámok által történhetik." En azt gondolom, t. ház, akár azt mondjuk, hogy a közmunkát meglehet váltani pénzzel, akár azt mondjuk, hogy a közlekedési adót természetben is le lehet szolgálni, az egyre megy. E szerint az én abbeli nézetem, miszerint a természetbeni közmunkát absolute eltörölni nem tartanám czélszerünek: voltaképen megegyezik azon nézettel, melyet a miniszter ur ezea passusban megemlít. És erre nézve csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a praxisból: arra tudniillik, hogy a kötelezetteknek nem volna jó optiót adni, hogy ők határozzák meg, vajon természetben kívánják-e leróni kötelezettségöket vagy pénzben; hanem azt kívánnám, hogy e tekintetben a határozás a hatóságoktól függjön; mert, ha a kötelezettekre fog bizatni: akkor igen könnyen megtörténhetik az, hogy oly vidéken, hol a hatóság jóformán nem is tud a népnek munkát adni, ott az illetők azt tudva, a természetben való szolgáltatást fogják választani, és igy kibújnak a teher alól; holott másutt, hol munka van, de nincs elegendő munka-erő, vagy legfölebb méregdrágán lehet azt szerezni, pénzben kívánják a kötelezettek leróni tartozásaikat. Szükségesnek tartom tehát, hogy az alkotandó közmunka-törvényben a hatóságnak adassék meg a jog: határozni a fölött, vajon természetben, vagy pénzben rovandó-e le bizonyos helyeken a közmunka-tartozás ? Nem akarok azonban visszaélni a t. háznak türelmével; (Halljuk !) hanem azokból kifolyólag, a melyeket előadni bátorkodtam, egy határozati javaslatot leszek bátor a t. ház asztalára letenni. (Hdljtűí!) Ezen határozati javaslat következőleg szól: „A közmunka és közlekedési miniszter utasittatik, hogy az államutak hálózatára ós kezelésére, valamint a közmunka szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, még ez év folytán terjeszsze a ház elé. A pénzügyi bizottság erre vonatkozólag azon javaslatot terjeszti elő, hogy a kormány ujabban volna utasítandó az általam emiitett kétrendbeli határozat teljesítésére. Ez körülbelöl ugyanaz, a mit én mondok; csak két tekintetben van mégis különbség. Abban ugyanis, hogy én a javaslatot az államutak , kezelésére is ki akarnám kiterjesztetni, és továbbá, hogy én kimondatni kívánnám, miszerint még ezen év folytán terjesztessék az be. Miután látjuk, hogy e tekintetben a „mielőbb" kifejezés nem elegendő; én a határidőt is meg akarnám szabatni. Enynyiben tér el az én javaslatom attól, mit a pénzügyi bizottság ajánl. Midőn ezen határozati javaslatomat a t. háznak becses figyelmébe ajánlani bátor vagyok: legyen szabad csak még egyet megjegyeznem. Az igen t. ipar- és kereskedelmi miniszter ur az ő budgetjének tárgyalása alkalmával igen élesen rótta meg a megyéket, azon mulasztásokért, melyeket azok a megyei utak kezelésénél tanúsítanak. Én t. ház, nem akarok sem a hanyagságnak, sem az értelmesség hiányának védelmére kelni; hanem azt tartom: hogy azon éles megtámadás, melyet Szlávy miniszter ur azon alkalommal a megyék ellen intézett, nem volt egészen alapos. A t. miniszter ur azt javasolta e baj orvoslására, hogy teljesítsék a megyék kötelességöket, és átalában tanulja meg mindenki a hazában kötelességét teljesiteni. Én ugy hiszem, hogy ily átalános morális eshortatiókfcal a bajon segíteni alig lehet. En azt hiszem, hogy az emberek nálunk sem roszabbak, mint másutt. Mindenesetre nekünk ugy kell az embereket venni a mint vannak, és nem ily morális leczkéztetéssel; hanem törvényhozás részéről jó institutiókkal kell a bajon, az emberekben levő fogyatkozásokon segíteni. Hogy a megyék nem teljesitik föladatukat, átalában az administratio, különösen pedig annak egyik legfontosabb ága az utföntartás körül, ugy a mint kellene: ennek oka ugy hiszem a megyei rendszernek átalános hanyatlása. A megyék az ujabb időkben nem azok, a melyek voltak hajdan. A megyetermek néptelenekké váltak; az összes közigazgatás jóformán csak a tiszti kar által végeztetik, s azon elemek, melyek előbb igen hasznosan értékesíttettek a közigazgatás körül és erre igen jótékony befolyást gyakoroltak, nagy mértékben visszavonultak. Nem akarok hosszas lenni annak magyarázásával, hogy mi az oka a megyék ezen hanyatlá-