Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

136 300. országot ölés márczias 3. 1871. Falk Miksa: Azon kérdést vagyok bátor tenni," hogy lehet-e még ezen czim első részéhez szólni ? Elnök: Az első részre nézve, mely a számvevőségről szól, már kimondottam a határozatot. {Fölkiáltások bal felől; Halljuk Falkot!) Falk Miksa: Csak rövid megjegyzésem, illetőleg kérdésem van, az újonnan szervezendő vasut-biztositéki számvevőszék tárgyában. Ez t. i. vonatkozik azon fölügyeletre, melyet az állam a vasút fölött gyakorol, a mennyiben ezek az állam segélyét igénybe veszik, kamatbiztositék alakjában. A számadások megvizsgálása, a mint tudni méltóztatnak, kétféle : számszerinti és rendszert illető. A mi a számadásoknak számszerinti megvizsgálását illeti, ez a mint a pénzügyi bizottság jelentésében ki van mondva: a főszámvevőszéket illeti, mert itt áll az indokolásban: „ezen uj bureau behozása, különös tekintettel az üzletrendszer takarékosságára és ezélszerüségére, melyre a főszámvevőszék figyelme ki nem terjedhet." Tehát ezen uj hivatalnak az volna föladata : hogy az egész kezelésnek rendszerét bírálja meg. Erre nézve pedig, ugy vélekedem, hogy ez most kétféle módon gyakoroltatik, és igy fog gyakoroltatni ezentúl is, t. i. a vasutak minden kiadása meghatároztatik az igazgatótanács által, melynek minden ülésén jelen van a kormánybiztos azon joggal fölruházva, hogy, ha ott oly kiadás határoztatnék el, melyet ő fölöslegesnek, vagy az alapszabályokkal ellenkezőnek tart : ellene vagy rögtön fölszólaljon, vagy pedig a határozatot fölfüggessze, a mig a kormány eziránt nem intézkedik. A királyi biztos tehát az, ki folytonosan evidentiában tartja az egész ügymenetet. Ezenfölül az igazgatótanács minden ülésének jegyzőkönyve fölterjesztetik a kormányhoz, hogy azon esetre, ha talán ott valami elmulasztatott volna a királyi biztosság részéről : azt azután pótolni lehessen a minisztériumnál, a protocollurnnak átnézése alkalmával. Ezt tökéletesen ezélszerünek és egyszersmind kielégítőnek is tartom az ellenőrködés gyakorlására. Maga a magas kormány is ezen véleményben látszik lenni : mert az engedély-okmányok mindegyikében benne van ezen stereotyp passus: „A kormánynak joga van a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt megvizsgálni. A kormány által kiküldött biztosnak jogában áll az igazgató-választmányban, valamint a közgyűlésekben, a mikor azt jónak találja, résztvenni, nemkülönben az állam érdekeire netán hátrányos intézkedéseket fölfüggeszteni, és erről a minisztériumnak további eljárás végett jelentést tenni. A kormány gondoskodni fog, hogy az ügyvitel felügyelete gazdasági tekintetben oly módon gyakoroltassék, hogy az évi számadás előterjesztésénél rendszerint csakis a számtételek fölülvizsgálata szükségeltessék." Tehát a kormány maga azt mondja, a királyi biztosokról szólván: hogy ezek ugy fogják vinni a controlt, hogy az év végén, mikor a számadások beterjesztetnek, már s egyedül ezen számszerinti vizsgálatra lesz szükség, ez pedig a legfelsőbb számszéknek a dolga. Még más hátrányt is látok ezen uj bureaux-k alakításában, t. i. az illető vasut-társaságok teljesen föl vannak jogosítva, hogy azon esetre, ha az igazgatótanács valami kiadást határozott, a kormány pedig biztosa által, vagy a protocollum fölterjesztése alkalmával ellene semmi kifogást nem tett: azt a kiadást megtehesse. Ha már most, az év végével ezen számvevőség átvizsgálja az illető számlákat és azt mondja: „ezt és ezt a tételt nem tartom helyeselhetőnek", mily módon fogja a vasut-társaság ezt helyre üthetni, miután a pénz már ki van adva, még pedig bona fide, mert az ellen a kormány saját képviselője által kifogást nem tett? Én tehát azon véleményben vagyok, hogy ezen két fölügyeleti közeg közül vagy az egyik, vagy a másik megszüntetendő: mert ezek igen nagy ellentétbe jöhetnek egymással. Én pedig inkább fölfüggeszthetőnek tartanám az uj számvevőséget, mint a királyi biztosok intézményét, mert ezek folytonosan figyelem njel kiserik az ügymenetet. A mi a költséget illeti, a miniszteri jelentésben az mondatik : hogy ennek fele, ha jól emlékezem, 11,000 forintot a vasutak által fog födöztetni. Erre nézve, megint bátorkodom egy kérdést intézni a miniszter úrhoz : mi módon hiszi a miniszter ur ezen kiadásokat a vasutakra róhatni; miután a vasutak alapszabályaiban megint van egy pont, mely igy szól: „a kormánynak a fönebbiek értelmében föntartott fölügyeleti joga gyakorlatával, ugy az építkezési időtartam, valamint az engedélyezett vonalak részben vagy egészben leendő megnyitása után, az államra nehezedő költségek és kiadások megtérítése fejében, az engedélyes, illetőleg jogutódai, az államkincstár javára bizonyos évi átalánöszszeget fizet"? Ezen évi átalánösszeg mennyiségót a kormány határozza meg. Az üzlet megnyitása után fizetendő évi átalánösszegek a megnyitott vonalra vagy vonalrészie nézve, aránylagosan az üzleti számadásba felvehetők, egyébként az építési tőkét terhelik. Tehát itt határozott átalányösszegről van szó, mely a kormány által, mint tudjuk, máris meghatároztatott. Már most kérdésem oda irányul: méltóztassék a miniszter ur nekünk