Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

296. országos ülés február 27. 1871. 5 hogy nincsenek a hazában képzett egyének, és ennek is a kormány az oka. A múlt alkalommal, t. ház, midőn a közoktatásügyi költségvetés volt szőnyegen, ifj. Pulszky képviselő ur megtanított arra, hogy mit kell tennünk. T. i. a költségvetés megszavazásánál nincs egyéb teendőnk, mint azt egyszerűen megszavazni. De bátor vagyok még egyébről is szólani, a képviselő ur engedelmével, mi nemcsak a törvényjavaslattal szoros kapcsolatban van, hanem annak alapját is képezi: a dualismusról akarok néhány szót szólani. Midőn a kiegyezkedós megtörtént, fönhangon hangoztatták: független magyar minisztérium, dualismus, pa] itas. E szavak többé nem hangzanak, miért ? megszűnt tán az ok ? nem. Az állam ma is akkora, mint volt 1867-ben. A monarchia egyik felének kiterjedése 6175 négyszög mértföld, népessége körülbelől 15 millió. A másik fél kiterjedése körülbelől 5000 négyszögű mértföld, lakossága valamivel több, mint a magyar államé. Miért nem hangoztatják most hát: hogy független minisztérium, dualismus paritás? Azért t. ház, mert nem áll azon dualismus; akkor szükség volt azon üres phrasisokra, mint csábhangokra; most már mindennek vége. A közös hadseregnek felét a magyar állam fiatalsága teszi. A pénzügyminiszter ur azt monda, hogy csak 42%, de ez nem nagy különbség; a mennyiben a szám kisebb, a magyar állam hadserege elválasztva levén, megfelel a nagyobb számnak. Ezen hadsereget azonban csak osztrák hadseregnek ismerik egész Európában, sőt többet mondok : saját hirlapjaink hasábjain szellemi nyomoruságuknál fogva, saját polgártársaink sohasem említenek magyar-osztrák hadsereget, vagy csak ritkán; szerintök is csak osztrák hadsereg létezik, és ez igen szomorú t. ház. A monarchia másik felében, Ausztria lakosainak ajkán sohasem hangzik: közös hadsereg, osztrák-magyar hadsereg. Ők nem ismernek mást, mint osztrák hadsereget. Ez még szomorúbb, mert a hadsereg s annak szervezete, rendszere német. Ha Kuhn hadügyminiszter helyett a közös hadsereg ólén magyar ember állna is: a dolgot nem orvosolná. Ez az oka t. ház, hogy a Gellérthegyen egy fellegvár ásítozik felénk, s a magyar minisztérium azt onnan eltávolítani nem tudja; mert hadi ügyeinkbe be nem foly. A honvédelmi miniszter állásának alig van értelme. Szegedre öszszeparancsolták a honvédeket fegyvergyakorlás végett, s jött Bécsből egy parancs és szétkergették őket, a nélkül,, hogy a honvédelmi miniszter azt megakadályozhatta volna. E germanismus oka annak is, hogy a Ludoviceum, mint hadiiskola, meg nem nyittathatik; holott azon intézetben 4—5 tanár csak 1500 forint évi fizetéssel is alkalmazva, — megtaníthatná az ifjúságnak azon részét, mely akár a honvéd-, akár az állandó nagy hadseregnél tisztté lenni óhajt. Ha ez 2—3 év előtt megtörtént volna, s akár a. honvédelmi miniszter, akár az összes minisztérium igy intézkedett volna : most nem volna a honvédelmi miniszternek azon aggodalma, hogyha talán a tüzérség fölállittatik: majd nem kerülnek kellő számban a honvédgyalog-zászlóaljakhoz alkalmas tisztek. E rendszer az oka, hogy nálunk nem ugy, mint Poroszországban, a közép és felső iskolákban az ifjúság mindenre inkább taníttatik, mint arra, mire korunkban leginkább lenne szüksége : a haditudományokra, mert nem engedik ezt Bécsben. A hadi parancsszó német, a vezény-nyelv német, a zászló, melyre esküt tesznek, nem nemzeti, hanem idegen, a tisztek mind németek. A hol mindez igy van, a hadsereget lehet közösnek, vagy akárminek nevezni: de magyar hadseregnek, magyar hazát védelmező seregnek mondani nem lehet soha. Meggyőződésem szerint, akár magában, akár a hozzá kapcsolt módositványnyal, együtt semmit sem használ; de használ az, hogy bízzunk magunkban, s határozzuk el, hogy a magyar hadseregnek legalább nyelve magyar legyen, ez aztán megmenti a hazát. A közös fejedelem kötelességszerűen elismeri, hogy a polgári közigazgatási kormánynál ő épen ugy közös, mint Kuhn hadügyminiszter; és mégis lehetetlennek, képtelenségnek tartaná azt akárki, hogy a polgári ügyekben is az államegység miatt, a nyelv egygyé legyen, azaz a magyar németté legyen : mert ez valóságos képtelenség. 1854-ben Sebastopolnál folyt a harcz ; négy különböző nyelvű nemzet együttesen harczolt az orosz ellen : az angol, franczia, olasz és török. Együtt harczoltak, a különböző nyelvek daczára, egy czélra dolgoztak és pedig sikerrel, ki fogná ezt megczáfolni ? tehát miért nem harczolhatnának a magyar és osztrák hadseregek, két különböző nyelv mellett, egy szent czélra, a legszentebb czélra: a monarchia két felének megvédésére? A ki azt állítja, hogy az teljességgel nem lehet: az a józan ószszel ellenkezőt állit. Ha mi azzal állnánk elő, hogy ha eddig a hadsereg nyelve német volt: most magyarra változtassák át ; a monarchia másik felében fölkiáltanának: minő képtelenség, minő igazságtalanság azt kívánni, követelni, hogy a hadseregnél a nyelv magyar legyen. De ép oly képtelenség a jelen állapot, midőn az egész hadseregnél a nyelv német ; egy kicsinded osztrák tartomány nyelve uralkodjék a nagy Magyaror-