Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-300
\\2 300. országot Ólét márczius 3. 1871. talismánja ellenében megváltoztatni avagy azonnal megszüntetni sem a kormánynak, sem az állam nak hatalmában nincs; mert szükséges, hogy a törvényszerüleg és törvényes formák között megtörtént és megkötött szerződéseknek 6 legyen legfőbb őre és védője. Azonban joga, de sőt a legfőbb fölügyeleti hatóságból eredő kötelessége is egyszersmind az, hogy a legbehatóbban ellenőrizze az üzlet minden mozzanatát, hogy abban az administratio költsége lehető minimumra devalvaltatván, egyszersmind legkisebbre apaszsza az állami garantiák terhes összegét. Az állam ezen ellenőrségének szükségét, czélszerüségét és hasznát ismét egy concret példával leszek bátor illustrálni. Egyike a jelen minisztérium fönállása óta keletkezett és kamat biztosítással ellátott vasut-társulatoknak 1869-ben helybenhagyás végett beterjesztette a közlekedési minisztériumhoz üzletkezelési költségelőirányzatát, a melynek összege, a központi kezeléssel együtt, a társulat által 648,962 frt 34 krban volt megállapítva. Ebből magára a központi kezelésre 233,187 frt volt előirányozva, vagyis majdnem annyi, sőt talán több, mint némely minisztériumnál. A minisztérium, melynek ez idő szerint a vasutak benső oeeonomiájának külön ellenőrzésére állandó közege nem volt, sőt még máig sincs, mindazonáltal rögtön felismerte és fölfedözte ezen tulságot, és utasította a társulatot, hogy más hason viszonyú társulat kezeléséhez aránylag a központi igazgatásnak tetemes költségeit leszárítsa. Az illető társulat nem is vonakodott, és az egész összeget 163,360 ftra, vagyis az eredetileg praehminált összegnek felére szállította le. Későbben pedig ez évre, midőn ugyanazon vasutitársulat 17 mérföldnyi uj vonalai gyarapodott, ezen leszállítást még további 18 ezer forinttal volt képes eszközölni. Más szóval: gyakorolt ellenőrzés által ezen vasutársulatnál az államot terhelő garantirozott ősszegből épen annyit gazdálkodott meg az állam, mind a mennyire azon társulatnál a túlságos kiadást csökkentette. Tekintve azonban, hogy az üzleti költségvetési előirányzaton kivül még számos tétel is fordul elő a vasúti üzlet benső oeconomiájában, melynek ellenőrzése és megállapítása szintén aa államot illeti; tekintve azt, hogy az államok által ellenőrzött vasuttársulatok engedélyokmányuk és berendezésök értelmében még igen sokáig fogják az üzleti számla helyett lehetőleg az építési számla, s ez által egyszersmind az állami garantiaösszegeket terhelni; tekintve végül az azután megnyílandó tetemes kamatbiztositással ellátott, vaspályákat: szükséges, hogy ez ellenőrség állandósittassék, szerveztessék és rendszeresittessék. Erre nézve is csak elismeréssel tartozhatunk a jelenlegi miniszter urnák, ki az 1871. évre megállapított költségvetésében a vasutkamatbiztositéki számvevőszék csekély tételével több milliónyi megtakarítást helyez kilátásba. Ezen megtakarítások összege még tetemesen nagyobb lesz akkor, midőn a számos apró vasút, - melyek most külön-külön mind meg annyi költséges administratiot igényelnek: megfelelő hálózattömbekbe commasáltatván, számra kevesebb társulattá fog apadni, a mire nézve azonban egyelőre kevés kilátás van. Szólanom kell még a közlekedési akadályokról, melyekre nézve Pest városa t. képviselői és több elvtársuk határozati javaslatot nyújtottak be, mely a házban el is fogadtatott, melynek határozatai azonban magukban, szerintem, nem egészen elegendők arra, hogy általuk az országos ipar és kereskedelem fejlődése s különösen az országos kivitel állandóan biztosittassék. Nézetem szerint ugyanis a baj gyökerének orvoslása csak akként eszközölhető, hogyha a kereskedők áldozatkész hozzájárulásával külpiaczunk és ezen lerakó helyek állandóan biztosittatnak, ha majd közraktárak lesznek felállítva mindenütt; hogyha az egyes vasút állomásokhoz vezető közutak megfelelő jó karba helyeztetnek, mert ezek nélkül meggyőződésem szerint bármennyi vágánynyal szaporítsák az egyes vasutvonalokat, bármenynyire szaporítsák a forgalmi eszközöket: még mindig megmarad lehetősége annak, hogy a termények egyhelyütt nagy mérvben összetorlódnak és ekként a közlekedés is fönakadjon. A valódi országos kereskedelem fejlődését azonban, nézetem szerint, leginkább a közvetítő üzérkedés nyomja, azon közvetítő üzérkedés, mely a porosz-franczia háború folytán kifejlett közlekedési akadályokat is leginkább megsinli. Ezen üzérkedés támaszául szolgálni, vagy azt elősegíteni, azt hiszem, egyátalán nem lehet a törvényhozás föladata; mert egészen elvontan a beadott határozati javaslattól, melyet a t. ház már elfogadott, azt hiszem, hogy a kereskedés és üzérkedés között igen is lehet külömbséget tenni, és mig amazt védeni, gyarapítani, fejleszteni, a nemzetnek önnmaga iránt tartozó kötelessége : addig akár egyes üzérek, akár egyes üzér osztályok érdekeit a törvényhozás csak akkor veheti figyelembe, ha azok sérelme egyszersmind egy országos érdek sérelmével találkozik. Kivált képen őrizkednünk kell pedig: nehogy ezen üzérkedési szellem valahogy magába az alkotmány szentélyébe hatoljon, hogy valamely közszükség örve alatt az a törvényhozás termébe, végül netalán a szédelgés védelme az ál-szabadelv üség csillogó mezében törvényeinkbe fészkelje magát. (Átalános helyeslés)
