Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-300
] Qg 300. országos ülés márczius 3. 1871. e szomorú eseménynyel szemben, bátor vagyok a következő kérvényeket benyújtani, u. m.: Szamosszeg, Szatmár megyében fekvő helység 111 polgára részéről, Grömör megyében fekvő Simoni község 110 polgára, Kemenes-Alján, Vas megyében fekvő Vönöekő nevű helység 52 polgára, Bihar megyében fekvő CséfFa község 50 polgára és Hont megyében fekvő Demónd község 10 polgára, és Nagy Szalonta 179 polgára részéről négy rendbeli kérvényt. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Csanády Sándor : T. ház ! Hasonlótartalmú kérvényt van szerencsém bemutatni HajduBöszörmény városa 120 polgára részéről. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök : A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Táncsics Mihály: Orosháza közönsége kérvényét nyújtom be másodízben, a mely kérvényt 1 99 polgár irta alá. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök : A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Borlea Zsigmond: T. ház! Habár tartok tőle, hogy a Franeziaország földarabolása ellen fölszólaló kérvények kissé nagyon is későn jönnek: mind a mellett, miután nekem átadattak, van szerencsém azokat a ház asztalára letenni; küldik pedig Kisoda és Buziás községek elöljárói. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Madarász József: Fehér megye Boimér községének választópolgárai megkerestek, hogy Franeziaország területe eldarabolása ellen tiltakozó kérvónyöket a ház asztalára letegyem. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Zsámbokréthy József: T. ház! A legújabb hirek szerint a Vágh folyó árad és igy a folyam mentén levő helységek az árviz veszélyének vannak kitéve ; részint ezért, részint pedig azért, mert a kormány, ugy egyes képviselők által, a folyamok szabályozására nagy összegek kívántattak megszavaztatni, az egyes folyók szabályozása érdekében bátor vagyok a belügyi és a közlekedési miniszter úrhoz a következő interpellátiót intézni. (Olvassa:) „Interpellatio a bel- és közlekedési miniszterhez. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hog} 7 a Vágh folyam jelenlegi állása a vele határos némely községeket veszélyeztet? Van-e tudomása arról, hogy az áradás a Vágh folyam melléki némely községeknél éveukint elszakítja a védtöltóseket, és sodorja az egyes községek egy részét. Ha igen, utasitotta-e a kormány az illető hatóságokat oda, hogy a netáni veszély és vízkárok elhárítása végett, saját hatáskörükben a czélszerünek mutatkozó intézkedéseket jelentési kötelezettséggel tegyék meg? Tekintettel arra, hogy azon veszély, melynek a Vágh melléki lakosok évenkint kitétettek, csakis a Vágh folyónak szabályozása által hárítható el gyökeresen: hajlandó-e, és mikor a kormány a Vágh szabályozásának terveit és költségvetését az országgyűlés elé terjeszteni, és az eziránt beadandó törvényjavaslatban ugy a födözet, mint az érdeklettek netáni hozzájárulása aránya iránt is javaslatot tenni? Igen kérem a miniszter urat, méltóztassék, ha most nem lehető, legalább ezen tárgyalások folyama alatt választ adni, annálinkább: mert szeretném magamat tájékozni, hogy miként járuljak a szavazáshoz. Elnök: Közöltetni fog a közlekedési miniszter úrral. Gorove István közlekedési miniszter: Az interpellatiónak egy részére azonnal válaszolhatok: arra nézve t. i., hogy a kormánynak a Vágh folyam kiöntésére vagy kiáradására nézve tudósításai legalább máig nincsenek. Meglehet, hogy ily tudósítások csakugyan fognak érkezni ; de anélkül is meg fogom tenni az intézkedéseket, hogj- a hatóságok a netáni veszélynek elhárítására a lehetőt megtegyék. A többire nézve később adok majd választ. Zsámbokréthy József: Az adott választ köszönettel veszem, a többire nézve föntartom magamnak a jogot: akkor szólani, mikor azokra a válasz megadatik. Lázár Ádám: T. ház ! A közelebbi időben a házban egy alkotmányellenes szokás, szabályellenes gyakorlat kezdett lábra kapni, a mennyiben a miniszter urak — tisztelet a kevés kivételnek — a hozzájok intézett interpellátiókra vagy későn felelnek, vagy, ugy látszik, soha feleletet adni nem hajlandók. Pedig már a mindennapi társaséletben maga az illem szabálya kivá,nja, hogy ha bizonyos ügyekben fölvilágosítást kér valaki : az, akármily irányban, igen szívesen megadassák Megengedem, hogy az ügyfelek gyakran jönnek azon helyzetbe a hatóságoknál, hogy midőn ügyeik állása felől tudakozódnak az illető közegek,' bizonyos szeszélyből, de mindenesetre kényelem kedvéért kikerülőleg felelnek vagy elutasítják őket. De azt teljességgel sem a szabályokkal, sem pedig a törvényhozó testület méltóságával összeférhetőnek nem találhatja a ház, hogy midőn a nemzet