Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-299

299. ortzágos ülés márczius S. 1871. 105 azon engedélyeseké; kiknek kiadatott. Es mégis azoknak adatatott ki. A kormány ajánlotta, hogy egyedül az fogadható el: hogy mi okból, azt nem tudom. Múlt esztendőben is kérdeztem ezt már a minisztériumtól, szerettem volna fölvilágositást kapni az iránt, hogy miért kapták ezen vas­utat a Waring testvérek, és miért nem mások, kik olcsóbb ajánlatokat tettek ? Nem kaptam reá semmi fölvilágositást ; reményiem azonban, hogy ezen évben szerencsésebb leszek. Ez egyébiránt a múltra vonatkozik ; a mire nézve azonban a miniszter úrtól fölvilágositást kérni bátor vagyok, az: vajon igaz-e hogy Waring testvérek fölvettek volna az illető társulattól 2 millióval többet, mint a men­nyi nekik járt az elkészített munkáért, s most beszüntették a munkát 1 Ha ez igaz, van-e a kor­mánynak társulatot kártalanítani 1 mert ha nem csalódom, ezen társulat az angol-ma­gyar bank, azaz oly pénzintézet, mely itt Ma­gyarországon létezik, és melynek pártfogást a kormány köteles adni. Szeretném tudni: igaz-e, hogy 2 millióval többet vettek föl Waring test­vérek, és most vonakodnak a munkát tovább foytatni ? Ha ez igy áll, van-e azon emberek­nek vagyonuk, hogy tőlük kárpótlás legyen kap­ható, vagy nem ? Már az őszszel hire járt annak, hogy Waring itt levén, beszüntette a munkát, de egymilliót fizettek neki és ismét megindította azt. Ezek mind oly hírek, melyekről birtosat nem tudok, de nyugtalanító hírek és mindunta­lan más alakban merülnek föl a közönség előtt. Azért kérem a miniszter urat: adjon e tekintetben felvilágosítást, hogy ez a ház ál­tal a közönségbe szét menvén : tudjukmeg egész biz­tossággal, hogy miben áll a dolog. Bátor vagyok kérdezni a miniszter úrtól még azt is, ha vajon igaz-e az, hogy ezen Váring testvérek, midőn átadták egy más társaságnak az engedélyt, kikötötték maguknak azt, hogy nem az igazgató tanács, hanem ők fogják az ellenőrző mérnököt kinevezni, vagy legalább az igazgató tanácsnak azt előterjeszteni ? E szerint azon ember, ki az ellenőrzésre volna hivatva, az ő kinevezésüktől vagy ajánlatuktól volna fölté­telezve. Mondom, nem tudom igaz-e az, hanem ez is egyike azon híreknek, melyek ezen társa­ságról az átalános beszéd tárgyát képezik. To­vábbá hallottam azt is, hogy Erdélyben a mun­kások kényszt;rittetnek, hogy az ő általok föl­állított vendéglőkben emészszék föl azon pénzt, melyet kapnak ; tulajdonképen nem kapnak pénzt, hanem csak bizonyos jegyeket, a melyek csak az ő általok fölállított kocsmákban fogadtatnak el pénz gyanánt ; és ezen kocsmákban oly árakat szabnak, hogy a umnkásnak körülbelöl nem marad semmije; tehát dolgozik, de megeszi mind­XÉPY. H. HAPLÓ XIV. 18-||­azt, a miért dolgozik, és hetek vagy hónapok múlva, ha elmegy, nem visz el magával semmit. Hogy a munkás mennyit fogyaszt el, hogy a kocsmáros mily árt szab: ahoz senkinek köze nincs ; de hogy a munkások oly helyzetbe tétes­senek, hogy kötelesek, kénytelenek legyenek egy bizonyos kocsmában étkezni, nekik nem is sza­bad a faluból maguknak valamit hozni, mert a társaság nem engedi: ha ez igy volna, akkor ez visszaélés, melyet orvosolni a kormánynak ha­táskörében fekszik, és kötelességében áll. Tehát bátor volnék ez ügyben a miniszter úrtól fölvi­lágositást kérni, és ha ez utóbbi állitásom be­bizonyulna, kérem annak orvoslását eszközölni. A múlt évben t. ház, és harmadéve is, midőn a vasutaknak megszavazásáról volt szó, igen sok­szor volt hangsúlyozva, és igen nyomatékosan, hog3 r külföldi tőkéket hozunk be, hogy mi már annyira vittük a dolgot, hogy bankok is verse­nyeznek vasutainkért. Mintha bizony a ban­koknak más tennivalójuk nem volna, mint nagy kamatokat nyerni azon pénzen, melynek ők csak névleg kölcsönöznek. De ha a külföldi tőkéknek eredménye az, a mi a jelen esetben: akkor meg­vallom, sokat nem nyertünk vele. Van egy másik eset is, a melyre nézve szintén fölvilágositást vagyok bátor kérni a mi­niszter úrtól, s ez az északkeleti vasút. Erre nézve is igen sok hir szárnyalt a közönség közt: nyugtalanító hírek, és kérem a miniszter urat a nélkül, hogy a részletekbe mennék, mél­tóztassék azokra nézve is oly fölvilágositást adni, hogy tudjuk, miben áll a dolog. A mi azon vasutakat illeti, melyek építés­ben vannak, először is bátor vagyok a miniszter urnák figyelmét a károlyvárosi-fiumei vasútra fölhívni. Ezen vasút mibenléte e ház előtt soha tárgyalás alá nem került. Mi nem tudunk róla semmit, csak azt, hogy a minisztérium azt min­den indokolás, minden magyarázat nélkül bele csúsztatta egy törvényjavaslatba, kijelölvén ezt egyikének azon vasutak közül, melyekre fordí­tandó a vasúti kölcsön a nélkül, hogy a szerző­dést, az engedélyokmányt valaha láttuk volna, ámbár azt világosan követeltük a múlt évben. Ezt még mai napig sem ismerjük, és most sem tudunk egyebet róla, mint hogy 8 milliót kérnek rá ez idén. Én kívánom, hogy ezen vasútnak, mi módoni engedélyezése hozassák a ház elé, s az engedélyokmány czikkelyeztessék be épugy, mint a többiek. De én ezen vasútnak létrejövetelét addig, míg a képviselőház az engedélyokmányt helyben nem hagyta: soha egyébbnek mint visz­szaélésnek tekinteni nem fogom, még pedig olyan visszaélésnek, hogy habár 20 esztendő múlva, de fog ezen képviselőház azon állapotba jönni, hogy azt, a ki bűnös felelősségre vonja. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom