Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-282

282. országos Ülés február 10. 1871. 29 biztos kilátásba látszott helyeztetni, és ezáltal az éveken keresztül, az éppen alaki tekintetben fölmerült akadályok elenyésztésével a perlekedés alatt már-már kifáradt feleket, érdemleges Ítélet nyerhetésöhöz reményűkben közelebb juthatással kecsegtette. És valóban, ha a semmitőszék ezen, olyannyira kívánatos czélnak megfelelőkig járna el: akkor nemcsak hogy a jelenlegi 169,600 frt költségvetés iránt szót nem emelnék, sőt az igen t. igazságügyminiszter ur által kért 182,300 frtnyi magasabb összeg megszavazásához is legnagyobb örömmel, és föltétlen nyugalommal járulnék. Mert hiszen, ha egy olyan üdvös és czélszerü intézmény föntartásáról van szó, mely által az igazságszolgáltatás gyorsítása biztosíttatik : akkor bármily masaslegyen is az ősszeg, mely e tekintetben megszavazandó, én mindig képviselői, sőt hazafiúi kötelességemnek tartom ezt azonnal megszavazni. Azonban, mert a semmitőszék ezen czélnak meg nem felel, sőt eljárásával épen a perek késleltetésére, hátrányára van: ezek azon okok, a melyek miatt én a semmitőszóket czéltalannak, jelenlegi rendszere mellett tarthatlaonak tartom, és ezt megdönthetlen érvekkel igazolom. (Halljuk!) A semmitőszék összes hatáskörét a polgári perrendtartás 297. §-a határozza meg. A semmiségi panaszok beadása és az ekörüli eljárást pedig a 298-tól a 305-ig terjedő §§-ok szabályozzák. Tagadhatlan tehát, hogy ha a semmitőszék a csupán ezen egyetlen 297. §-nak eleget tett, semmitőszéki kötelességeit teljesítette. És ha a semmitőszéki biró ezen egyetlen §-t megtanulta, és ezt gépileg helyesen alkalmazza, már ezáltal a semmitőszéki biró kötelességeinek teljesen elegettett. De ha a semmitőszéki biró, ezen 297. §. világos és nyilvános, szabatos meghatározása daczára ezt nem teljesiti, és ha csupán csak a 297-ik §-ra fektetett semmiségi panaszokat, és csupán a 297. §. szerint elbírálható semmiségi eseteket, és az ily módon fölmerült, s az érdemleges elintézést gátló akadályok ily módoni megszüntetését, vagyis ezen egyetlen §-ra terjedhető helyes eljárását sem teljesiti: akkor a semmitőszék fölállása tökéletesen czéltvesztett, és akkor az arra kiadott bárminemű összegek haszontalan kiadások, ós az ügy gyorsítására nem szolgálnak. Hogy pedig a semmitőszék épen ezen egyetlen esetben sem teljesiti föladatát, és ugyanazon esetekben ellenkező döntvényeket hoz : azt saját döntvényével leszek bátor bebizonyítani. Igénylő felperes igénykeresetét csupán a végrehajtató fél ellen intézvén, de nem együttesen a végrehajtást szenvedő fél ellen: — ezen ügyben ítélet hozatott, s az ellen semmiségi panasz emeltetett. Ezen, és ehhez hasonló ügyben a semmitőszék 2 ellenkező határozatot hozott, Bátor vagyok e határozatokat, indokaikkal együtt, fölolvasni. Az első döntvény így szól: »A semmiségi panasz elfogadtatott (3040 sz : 1870. május 10)saz eljáró bíróság intézkekedése megsemmisíttetett: mert az igénykereset. a pr. 467 §. szerint a foglaltató, és végrehajtást szenvedett fél ellen együttesen levén intézendő. a fönforgó esetben egyedül a végrehajtató fél ellen irányzott igénykereset alapján érdemlegesen intézkedő bírósági Ítéletet a pr. 297 §. alapján megsemmiteni kellett." A második ügyben 4 hónap múlva ugyancsak a semmitőszék ezzel épen ellenkező határozatot hozott. (7438. sz, augusztus 12. 1870) és pedig következőleg: az eljáró bíróság ítéletét helybenhagyta. — Indokai következők : „Mert fölperes az által, hogy igény keresetét csak a foglaltató, és nem a 467. §. szerint egyúttal foglalást szenvedő ellen is intézte, — a a bíróság pedig az által, hogy a kereset betárgyalása után, a per kérdését az ügy állásához képest, és a perben álló felek irányában érdemileg eldöntötte, a pr. 297. §-ban foglalt semmiségi esetek alá sorolható alaki jogsértést el nem követett." Kimondatik tehát itt az első esetben a, semmiségi panasz helyessége; a második esetben azonban ez ellenkezőleg megtagadtatik. De tovább megyek. A polgári perrendtartás 117-ik szakasza azt mondja : „A tárgyalás folyama alatt, melynél alakszerű periratoknak nincs helye, a biró igyekezzék a tényállást tisztába hozni." Oly ügyben, hol a bíróságnál nem maga a bírósági tag, hanem az illető felek irták be a tárgyalási jegyzőkönyvbe perbeszédeiket és e miatt semmi?égi panasz emeltetett; a semmitőszék, ily egymással hasonló ügyben is egymással ellenkezőleg két különböző határozatot hozott. Az első határozat, mely hozatott 1869. november 23-ikán 2141. szám alatt igy szól : „Tekintve, miszerint sommás eljárásnál a prt. 117. §-hoz képest, a biró kötelessége, az egyeztetés megkísértése után, alakszerű periratok mellőzésével, a tényállást tisztába hozni, azért alperes semmiségi panaszának helyt adni kellett." A második hasonló esetben 4 hónap múlva hozott határozat igy szólott: fi991. sz. 1870. márcz. 12.) ,,k semmiségi panasz elvettetik, az ellenjegyző ügyvéd a pr. 303. §. alapján 20 frt birsággal büntettetik: mert az, hogy a felek képviselői a jegyzőkönyvbe maguk igtatták be perbeszédeiket, bár szabályellenesen történt is, de semmiségi esetet nem képez." Ebből ismét kitűnik, hogy a semmitőszék