Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-293
S26 293. országos ülés február 23. 1871. tozik, és ebből senki öntudatában sem emelőt, sem leverőt nem találhat: ugy az állam részéről is azt hiszem, hogy a vallásokra nézve az egyenjogúság tökéletesen elismert elv. Mert az állam nem kérdezi senkitől, legalább a mai fölfogás szerint, hogy miként imádja istenét; hanem hogy miként teljesiti polgári kötelességeit, és épen azért van azon kérdésnek, amit Horn képviselő ur tett, nézetem szerint, hordereje és mély értelme: hogy tulajdonképen a mai fölfogás szerint csakugyan van-e szükség a különböző hitfelekezetek dotatiójára? Két útja van itt az elismerésnek: vagy egészen ignorálja az állam a hitfelekezeteket az országban, és ekkor — nézetem szerint — nincs szükség dotatióra ; vagy a törvényben fölhozott és elismert hitfelekezeteket különös kultúrai kifejlődésökben figyelmére méltatja és ekkor dotatiót ad. Nem akarom vitatni, tiszteletben tartván az idő becsét, ezeknek értékét. Én egyszerűen a tényállásból indulok ki, és bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy: ha azon szempontot fogadja el, miszerint egy bizonyos számú felekezeteknek dotatiót ad, de egyet vagy kettőt, mely különben a törvénybe fölvéve van, ezen dotatióban nem részesít : akkor privilégiumot honosít meg. Már pedig, azt hiszem, hogy a ház különösen szabadelvű és egyenjogúságot gyakorló szelleménél fogva : privilégiumot osztogatni nem kivan. En nem is kívánom azt, hogy a ház az öszszeget azonnal elfogadja; csak elvileg óhajtanám, mondja ki a ház, miszerint az örmény szertartású egyházfelekezetet is részesítem kívánja azon figyelemben, melyben a, többi részesül. Épen azért nem fektetek semmi tekintetben súlyt az összegre, hanem különösen az elvre: mert szem előtt tartom a ház méltóságát, és óhajtanám, hogy valamint máskor, ugy ezen határozatban is megóvass ék a ház következetessége és méltósága. Nem is forog főn itt valami nagy politikai szükségesség; mert hiszen elvégre is 20,000 léleknek szolgál némi megnyugtatásul; de tön forog igen is bizonyos politikai méltányosság, mely nem kívánhatja azt, hogy ezen hitközségnek hivei már az által is kedvetlenségben részesüljenek, hogy a ház őket, minden ok nélkül, figyelmen kivül hagyja. De nem kívánok tovább szólani e tárgyhoz, és óhajtom, hogy minél rövidebben fejeztessék be. Különösön azért, mert ha véletlenül vita támad ebből, könnyen megtörténhetik, hogy esetleg már itt természetben kiveszszük a háztól a megszavaztatni kívánt öszszeget. Ezért ajánlom a tiszt, ház becses figyelmébe Simay kéjmselő társam mcdositványát. Gonda László: Tisztelt ház! A törvény hozásnak hivatása körébe tartozik: minden életképes eszmét, mely a közvéleményben már meg* érlelődött: gyakorlati érvényre jutásra segíteni. Ilyen eszmének ismerem én, reménylem ismeri az egész ház is, ama régen hangoztatott nagyszerű jeligét: „szabad egyház szabad államban." A költségvetés jelen czime legalább is föltűnő éles ellenmondás ezen elvnek ellenében. Továbbá nem fogja kétségbevonni senki, ha azt mondom, hogy — hasonlólag az emberi test alkatához, — az állam szervezetében is, ha van oly intézmény, melynek sem haszna, sem szüksége többé nem mellőzhetetlen : akkor az d" : szére nem, de igenis hátrányára válik azon szervezetnek és a törvényhozás bölcseségótől megkívántatik, hogy itt az amputatio jogával is éljen, ha máskép segíteni nem lehet. Tisztelt ház! A czim, a melyről szó van „átalános egyházi czélok" nagy érdekkel bír mindazon részleteiben, melyek e lapon nem olvashatók, mind azon részleteiben, melyek nyilvánosan kitéve vannak. A ki az egyházakat magyar hazánk^ ban ismeri, nemcsak neveik szerint, de a múlt idők történetkönyvéből is: első tekintetre látni fogja, hogy nincs kitéve e lapon a magyar államnak ery édes gyermeke, ki az osztatlan örökségben máig is együtt él az állammal és mindenféle előjogokkal van ellátva. E lapon hat mostoha testvér nevével találkozunk, kik az állam segélyét, pártfogását veszik igénybe, mert azt kell hinnem — reá szorulnak. Az állam pedig, hozzávetőleg s találomraegy bizonyos összeggel kielégíti őket, azon utasítást adva, hogy egy éven innen ne jelentkez, zenek ismét a küszöbön. Sőt a mint közelebb értjük, előttem szólott t. képviselő társaim még egy hetedik mostoha-testvérről is tesznek említést, melynek kitagadására nézve, azt hiszem, jogalapot keresni nem fog senki, mert bizonyosan nem is találhat. Hanem igenis íöl kell, hogy emI litsem ezen, a polgári jogegyenlőség ama szent j elvét, mely nem létesülhet másképen, mint csak ' az által, ha a polgári kötelességek sulyegyenben tartásáról gondoskodik a törvényhozás. S föl kell, hogy említsem azon átalánosan elismert igazságot, miszerint a hitfelekezeti színezet, az állam intézményekben mindenkor bizonyos nemét a kiskorúságnak jellemzi. De hogy a közelebb érintett czimnek magyarázatára térjek, a múlt évi költségvetés indokolásánál a miniszter fölhozza, hogy ezen czim az 18d8-ki XX-ik t. ez. 3-ik szakaszának értelmében hozatott be, még akkor ugyan a rendes költségvetési czimek közé. T. ház! Azt hiszem, nem volna nagyobb tévedés, mint azt fogadni el kész igazság gyanánt, hogy ezen kegyes adományoknak összegével, akár a rendes, akár a rendkívüli rovatok közt, végre van hajtva az 1848-iki XX-ik t. ez. 3-dik szakasza,
