Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-293

293. országos ülés február 23. 1871. 323 képviselőházat arra kérik, hogy utasítaná a kormányt oda, miszerint a franeziák és poroszok közt folytatott háború megszüntetésére közreműködjék. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Simonyi Ernő: Hasontartalmu kérvényt van szerencsém a t. háznak Pest-belváros 168, és Pest Terézváros 178 lakosa által aláírva. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Berzenczey László: Miután a francziákat illetőleg annyira kérvényeznek, én a török ügyben vagyok bátor a miniszterelnökhöz a következő interpellatiót intézni. (Olvas). „Alaposak-e azon hirek, melyek szerint a folyamatban levő Pontus-kérdést illető londoni eonferentiában az 1856-ki párisi békekötés megsemmisítésével a Fekete tengeren egy uj orosz tengeri haderő szervezése engedtetett m3g? Es történhetett-e ez a magyar-osztrák részről hozzájárulással?" Majláth István jegyző (újra fölolvassa Berzenczey László interpellátióját.) Elnök: Közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Méltóztassék a központi bizottság jelentését meghallgatni. Ürményi Miksa előadó : Bemutatom a t. háznak a IX. osztály előadóiból alakult központi bizottság jelentését az 1871-ik évi márezius végéig viselendő közterhek és fedezendő kiadások tárgyában, f (Olvassa a központi bizottság jelentését, melyben e törvényjavaslatot, a pénzügyi bizottság által módosított szerkezet szerint, átalánosságban elfogadásra ajánlja.) Elnök: A jelentés ki van nyomatva, sürgősségénél fogva méltóztassanak megengedni, hogy az a holnap reggel tartandó ülésben első helyen tűzessék napirendre. (Helyeslés.) Következik a napirenden levő tárgy tárgyalásának folytatása. Majláth István jegyző (olvassa): Nyugdijak 27,780 frt. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság, a IX. számú mellékletben nyugdijakra előirányzott összegre nézve megjegyzi, hivatkozásokkal azokra, amiket a bizottság átalános jelentésében e részben kifejtett, hogy a 2000 frt, mely esetleges végkielégítésekre kéretik, törlendőnek véleményeztetik, egyebekben pedig a fönmaradó összeg azon sommával szaporodik, amely a nemzeti múzeum nyugdij-élvezményei és járulékok czimén fölvett 5,710, illetőleg 450 forintnak ide való áttételéből származik; minek folytán a minisztérium összes nyugdijai 31,940 frt lesz. Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk.) E czim alatt tehát az összes kiadás 31,940 frt. Majláth István jegyző (olvassa): Rendkívüli szükséglet; egyházi czélokra 310,000 forint. Kautz Gyula előadó: A költségvetés rendkívüli szügségleteit tartalmazó részére nézve a pénzügyi bizottság a következőket terjeszti elő: 1-ör. Az 3. számú czim alatt egyházi czélokra előirányzott összegeket illetőleg, a bizottság azon véleményben van, hogy ez összeg akként volna megszavazandó, amint a múlt évi költségvetésben fölvéve vala, vagyis 290,000 forintban ; miután e tételt a bizottság, bár jelen viszonyaink közt az elkeralhetlenül szükségesnek látszik : csak ideiglenesnek tartja, s csak addig meghagy and ónak a költségvetésben, mig e szükség átalában fön fog forogni. Megjegyezvén: miszerint e nézet mellett magának a t. képviselőháznak azon múlt évben hozott határozata is szól, hogy e tételek a vallásügyi minisztérium költségvetésének „rendkívüli osztályába" átteendők. Horn Ede: T. ház ! Nincs szándékom ezen szakasz ellen fölszólalni : mert semmi rendkívülit nem látok abban, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, miután két millió 600,000 frtot kapott rendes szükségletei fedezésére : még 300,000 frtot kivan rendkívüli szükségletei fedezésére; sőt ha van ebben valami rendkívüli, ez csak az, hogy többet nem kivan, s hogy átalában csak három milliót tudunk, vagy akarunk szentelni közművelődési czélokra. Ez ellen tehát nincs kifogásom. Az ellen sem akarok ez alkalommal fölszólalni, hogy az egyházi czélok a közoktatási minisztérium költségvetésébe fölvétettek : mert—mellékesen legyen mondva, s hihetőleg lesz még alkalmunk erre visszatérni, — egy határozati javaslat tárgyalása alkalmával, én részemről semmikép nem óhajtom a vallásügynek a közoktatásügyi minisztériumtól való elkülönítését, és nagyon sajnálnám, ha a vallásügyre nézve e perczben külön minisztérium alakíttatnék, mert ez által nemcsak, hogy ezen ügynek fontosságát tülemelnők, hanem bizonyos vagyok benne, hogy ez által az államnak foglalkozása és beavatkozása a vallás-ügyekbe még nagyobb volna, mint a milyen most. Mindezt tehát elfogadom, hanem a mi ellen egy észrevételem volna, ez az : (Bal felöl: Halljuk!) először nagyon sajnálom, hogy — miután már azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 41*