Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

292. országos Més jebraár 23 1871. gQg Alig szükséges bebizonyitani, hogy ily körülmények közt nem lehet szerződéseket kötni, és nem lehet az ország bő termését és kincseit értékesíteni, melyekért roppant nagy öszsegeket lehetett volna a külföldről az országnak megnyerni. Voltak megrendelések, melyek októberben és novemberben jöttek hozzánk a hadviselő államok számára, de mindeddig nem lehetett azokat elküldeni, és ennélfogva jöttek értesítések, melyek a megrendeléseket visszavonták. A helyett tehát, hogy tetemes összegeket kaptunk volna a külföldről : a nemzet vagyona az enyészetnek és pusztulásnak volt kitéve, és végre kárba ment. A legnagyobb tőkék le vannak kötve hónapokig, holott a tőkének föladata az, hogy a forgalom által hathatósabbá tétessék, hogy az országból kimenvén, néhány hét múlva visszajöjjön és ismét okszerüleg elhelyeztessék. Hogyha azouban a tőke a pályaudvarban hever és pusztulni engedtetik : akkor a nemzet vagyona nagy mértékben károsittatik. {Helyeslés.) így tehát forgalmi eszközeink szaporítása okvetlenül szükséges. Állíttatik ugyan egy részről, hogy forgalmunk pangását a háború okozta. Állíttatik az is, hogy a külföldre nem lehetett szállítani: mert a külföldi vasúti közlekedés, a háború folytán, az ország határán megakadt. Nem akarom ezt tagadni; de más részről épen ugy áll és bebizonyítható, hogy ez nagy részben esak kifogás. Állíttatott, hogy ennyi meg ennyi ezer vaggonunk volt a külföldön, melyeket nem kaphatunk vissza. Kisült azonban az eszközlött nyomozások folytán, hogy a külföldön levő vaggonok száma oly csekély volt, hogy ez nem is jöhetett tekintetbe. Állíttatik az is, hogy semmit sem lehet a külföldre küldeni, mert a közlekedés a külföldön meg van szakítva. Kisült, hogy ez nem egyéb, mint koholmány. Bécsből ugyanis lehet szállítani, de Pestről nem. (Halljuk!) Épen tegnap érkezett egy pesti kereskedőhöz egy levél, melyet fölolvasni elég érdekesnek tartok. A levél Ruhrortban, Poroszországban kelt február 18-án, és igy szól: „Aus Ihrem W. vom 14. Február mit Bedauern ersehen, dass die Phantasie Ihrer Bahnverwaltungen sich wieder eine Bahnsperre auf der deutschen Strecke ausgemalt. Glauben Sie mir, es hatte derartiges nicht bestanden. Ieh könnte Ihnen durch Wiener Sendungen, welche ich diese Woche erhielt, das Gegentheil aufs Marste beweisen. Es ware viel ehrlieher, wenn die Bahnverwaltung erklárce, wir wollen nichts nach Preussen befőrdern, denn nach den offenbaren Lügen, die dieselbe bisher als Entschuldigung vorgebracht: ist es nur böser Wille. Alsó am 18. d. i. heute wird die dutsche Strecke wieder frei! Nun ich bin begierig, wie I oft nun wieder neue Vertröstungen geschehen, bis die Phantasie der meistgebenden Leute wieder eine neue deutsche Bahnsperre entdeekt. Ab Wien geht alles prompt, So erhielt ich seit 8 Tagén Seudungen Buchweitzen die Ende Január eingeliefert wurden und zwar zum direkten Tarifsatze." (Mozgás a balon.) A levél irója tehát Bécsből megkapta a szállítmányt, ellenben ugyanazon háznak Pilisen van egy nagyobb mennyiségű rozskészlete, mely az ottani állomás kimutatása szerint, október 14-ike óta hever ott. (Fölkiáltások: Gyalázat!) Vajon helyes-e ez: a t. ház megbirálására bizom. Ugy hiszem szükséges, hogy fölszólítsuk a kormányt, miszerint e tekintetben is tegye meg a kellő intézkedéseket a legnagyobb szigorral, hogy az illető vasúttársaságok a forgalmi közegek szaporítására kényszeríttessenek. Egy igen fontos kérdés merül még föl e tekintetben: az t. i., hogy addig, mig Pest és Bécs között a közlekedés az államvasuton csak egy vágányon eszközöltetik: mindaddig e bajok orvosolva nem lesznek; most minden vasút szállítás-képességének van egy bizonyos határa, melyen túl, habár a forgalmi eszközök szaporittatnak is: okvetlen szükség van egy másodig vágányra ; másrészt szükséges, hogy uj verseny-vonalok építtessenek. Azért is fölhívnám a kormányt, iparkodjék ezen második vágány kiépítését minél előbb kieszközölni. Vajon lehet-e az engedélyokmány alapján kieszközölni, az nem tartozik a törvényhozás elé: az a kormány dolga; — de szükséges, hogy mindez, minden törvényes eszköz fölhasználásával érvényesíttessék, mi a czélra vezet. De ez még nem elégséges; mert nemcsak a kivétel veendő figyelembe: még nagyobb fontosságú nálunk a belforgalom, nálunk, hol egyéb utaink oly rósz állapotban vannak, és talán évek fognak eltelni, mig ez utak használható állapotban lesznek, épen nálunk, a belforgalom tekintetéből, legnagyobb szükség van helyes, pontos, és biztos vasúti közlekedésre. De még ez sem felel meg az igényeknek, különösen a mi az ország központjávali összeköttetést illeti. Vasúti hálózatunk az utóbbi években úgy rendeztetett el, hogy a decentralisatiónak szolgált. Nem akarom az ország részéről ezt nagy hibának tekinteni ; de okvetlen szükséges a nagyobb kereskedelem érdekében, hogy az ország hizonyos központtal bírjon. Mert esak akkor lehet a külfölddel jutányos módon üzleti összeköttetésbe jutni, ha olyan központja van, a hol kiki ott találja a kivánt minőségű készleteket. Ezen alapeszme indította a t. házat arra, hogy átalános helyesléssel pártolja a közraktárak, entrepotok és doksok építését. De ennek nem lesz értéke mindaddig, mig az ország minden vidékéről való közlekedés a központtal