Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

292. országos üléi itek arra nézve, hogy t. i. Európa jelen helyzetében valamely állam csak addig állhat fön, — igen, létéhez is csak ugy van joga, — ha teljesiti és teljesítheti azon kultur-föladatokat, amelyekre különös földrajzi és politikai viszonyainál fogva az európai népcsaládhoz természet szerint utalva van. Egy jogi államnak művelődési föladatain kivül, melyek más államokkal is közösek, nekünk még egy kivételes is van. Két hatalmas nemzetiségi állam, a germán és az orosz között, levén, melyeknek mindegyike világuralmi elemeket rejt magában, monarchiánknak anélkül, hogy nemzetiségi állam volna, azon fontos föladata van: hogy ezen két hatalmas nemzetiségi állam között az egyensúlyt föntartsa, s hogy ezen két fajnak a világi mivelödés és civilisatióra nézve vészt hozó összeütközését a lehetőleg megakadályozza. Monarchiánk bármely politikája, mely azt ezen államok egyikének vagy másikának satellessévé tenné: a világbékét fenyegeti, és sietteti a nagy népfajharcznak boldogtalan katasztrófáját ; de sőt egyszersmind ezen monarchia létét is fenyegeti. Hogy azonban monarchiánk ezen, mondhatni gondviselés szerű, hivatásnak megfeleljen : nem elégséges a puszta akarat, hanem *a képesség is szükséges. Szüksége van oly hatalmi állásra, mely egyenlővé teszi őt e két szomszéddal, mely hatalmi állással azonban jelenleg nem bir, s melyet csak fölvilágosuít és öntudatos keleti politikával érhet el. Mert csak akkor töltjük be európai mivelődési küldetésünket, ha a Dunavölgy vidékeinek összes népeit, függetlenségük és történelmi jogaik szem előtt tartása mellett, a szabadság zászlója alá gyűjtve, egy hatalmas keleti szövetséget kötünk, s önmagunkat változhatlan alapon megerősítve, ugy a germanismus, valamint a panslavismus ellenében hathatós korlátot állítunk. Előttem minden más politika lehetetlennek és tarthatlanak látszik : mert azok természetes mivelődési föladatunkkal ellenmondásban vannak. Németországgali szövetség a szlávok ellen, — eltekintve attól, hogy az nekem a mai pronunciált Poroszország dynastikus politikája mellett chimera gyanánt tűnik föl: — valamennyi kisebb szláv fajt Oroszország karjaiba hajtana, s ugy a monarchiára, mint Magyarországra nézve okvetlenül katastrofát idézne elő. Azonban ezen egyedül helyes és üdvös politika nem egyeztethető össze az őrjöngő politikával, valamint föntartani akarni azt, mit a korszellem már elitélt: a mahomedán uralmat Törökországban. Nem akarok azon sajnálatra méltó következetlenségre utalni, mely egy szabad államra nézve abban rejlik, ha egy romlott despotismus erkölcstelen uralmát igyekszik támogatni; nem akarom önöket igazságtalansággal vádolni, mely abban ál], február 22. 1871. vjQ'l ha népektől, — melyek a mivelődésre képesek levén, jelenleg csak azért vannak aránylag műveletlen állapotban, mivel évszázadokon át hosszú és véres harczokban áldozták föl magukat a török hódítók ellen, és ez által a többi európai népek mivelődését lehetővé tették: — ha most ezektől a mivelödés jótéteményeit, melyek csak a szabadság által érhetők el, megvonni akarjuk. Engedjük csupán az államböleseséget, engedjük anyagi érdekeinket szólni. Az állambólcseség megkívánja, hogy ezen viszonyoknak, melyek a világ békére örökös veszélyt rejtenek magukban: végre valahára eleje vétessék, s hogy a tarthatlan és a haladásra nézve ellenséges állam helyébe egy életerős és keresztény jogiállam keletkezhessek. Nemzetgazdászati és kereskedelmi érdekeink követelik, hogy Európának leggazdagabb és legtermékenyebb országait, melyek földrajzi fekvésüknél fogva a leg szorosabb visszonyra vaunak velünk utalva, végre a műveltségre és anyagi jólétre segítsük. A monarchia belső és tartós megszilárdulása kívánja, hogy végre a népek többségének legitim rokonszenvei is számbavétessenek, és hogy a keresztény népek fölszabadítása elé semmi akadály ne gördittessék, mely fölszabadulás szerencsétlen politikánk nélkül, már rég bekövetkezett volna. Ne kisértsük meg a lehetetlent! mert lehetetlen az emberiség fejlődését korlátozni, és egy keresztény jogiállam alakulása a keleten: a kulturhaladás követelménye Európában. Ne engedjük magunkat a panslavismus mindennapias phrazisai által tévútra vezettetni; ezen népek mindegyikének megvan saját története, műltja és neve, mely neki drága, és örömest fognak a szabadság zászlója alá csoportosulni valamennyien, ha az általunk becsülettel is magasan fog lobogtattatni. Szóval a monarchia és Magyarország összes jól fölfogott érdekei kívánják, hogy végre téves politikai utunkról, a Keletet illetőleg, letérjünk és a népekhez igy szóljunk : töltsétek be serényen hivatástokat; monarchiánk jóakaró barátotok lesz; míg szabadokká lesztek, s ha szabadok vagytok és akarjátok, erős szövetséges társatok ! Végzetteljes válponton vagyunk, uraim! a világtörténet logikája nem alkalmazkodik a birodalmi kanczellár, vagy miniszter uraink argumentumaihoz ; nem lesz tekintettel a félelem és gyengeség kicsinyes indokaira, melyek bennünket egy igazságos és nagy tettől visszatartanak, hanem kíméletlenül mellőzve, napirendre fog áttérni. Mert a mily bizonyos, hogy a nagy Dunavölgy összes népeinek nincs forróbb óhaja, mint: a valódi szabadság és egyenjogúság zászlója alatt művelődési missiójukat velünk betölteni : épen