Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

291. országos ülés február 21. 1C71. 21)1 Méltóztatnak talán emlékezni, hogy ez iránt Jókay képviselő ur által itt — már körülbelül egy éve — kérdés intéztetett a közoktatási miniszterhez és a miniszter válaszolt is. Akkor kisült, és a mi kisült, az ma is nagymértékben áll: t. i. hogy az intézet a legnagyobb rendetlenségben van, és hogy az intézet czéljának egyátalában meg nem felel. Ez intézet bizonyos tekintetben magánter­mészetű ; néhai főherezeg József nádor által ala­píttatott, és az ő felügyelete alatt kezeltetett; kezeltetett egy bizottság által, melyet ő neve­zett ki és Pest megye első alispánjának elnöklete alá helyezte. E bizottság, a mint én értesülve vagyok: István főherczegnek a magyar nádor­ságból való visszalépése óta maga magát egó­szité ki, ma pedig a bizottság csak két vagy három tagból áll. A múlt évben kívánatosnak mondatott, és azok által, kik ez intézetnek jólétét, föladatát szivükön hordják : sürgettetett is, hogy ez inté­zet országos intézetté tétessék. Ennek ellenében a miniszter ur, nézetem szerint igen helyesen, azt felelte, hogy miután ez magántermészetű inté­zet : azt ő országos intézetté csak ugy tehetné, ha az^ illető magánosok beleegyeznek. Én ugy vagyok értesülve, hogy ma már az alapítók vagy jogutódjaik beleegyeznek abba, hogy ez intézet országosittassék. Ez akadály te­hát el van háritva. Más részről, ugy hiszem, az államtitkár ur sem fogja kétségbevonni, hogy ez intézet ugy, a mint ma van: rendeltetésének nem felel meg. Egyszerűen tehát bátor vagyok a nélkül, hogy hosszasabban kívánnám a t. ház türelmét igénybe venni, azt kérdeni a t. állam­titkár úrtól: történt-e valami, a minisztérium ré­széről, az intézet érdekében: eddig is, és mi tör­tént az iránt, hogy ez intézet országosittassék? (Helyeslés.) Tanárky Gedeon államtitkár: Azokra, a miket előttem szólott előadott, csak igen­nel tudok válaszolni. Történt annyi, hogy nem ugyan a minisztériumból kiindulva, hanem nem tudom ki­nek a kezdeményezése folytán, fölszólittattak az illető egyes alapítók: adjanak nyilatkozatot e te­kintetben , vajon beleegyeznek és óhajtják-e, hogy ezen intézet országos fölügyelet, országos keze­lés alá bocsáttassák? Ennek már hoszabb ideje múlt, én ugy gondolom, két éve, hogy ezen kér­dés tétetett. Hogy vajon az összes alapítók nyi­latkoztak volna: azt én e perezben megmondani bizonyosan nem tudom; hanem hogy nehezen nyilatkoztak: onnan következtetem, hogy az ösz­szes alapítók nyilatkozata legalább a miniszté­riumhoz nem terjesztetett fel. A boldogult mi­niszter csak azt várta, hogy mihelyt az előter­jesztetik : az intézet országos intézetté tétessék, természetesen ezt a háznak előleges beleegyezése I aélkül nem lehetett volna tenni; mert az inté­zet ugy, a mint jelenleg fönáll : országos segély nélkül tovább fön nem állhatna, mert arra or­szágos segély is kívántatik. Ha tehát az alapí­tók e nyilatkozatot beadják, vagy ha a t. ház ugy gondolja, hogy a kormány azt proprio motu sürgetheti: e tekintetben a tárgyalások meg fog­! nak indíttatni. {Helyeslés.) Bobory Károly: Azt, amit az előt­j tem szólott t. államtitkár ur előadott, némileg I kiegészíthetem. En t. i. érdekelve az emberisé­1 get közösen érdeklő tárgy iránt: magam is ugyan­! annak tagjait, az igazgató bizottságnak tagjait, kik még élnek, fölkerestem, s ezek előttem akként nyilatkoztak, hogy ezelőtt 4 vagy 5 hó­nappal már egy nyilatkozatot intéztek a t. mi­nisztériumhoz az iránt, hogy meghallgatván előbb az összes alapitókat: leteszik az intézetnek ügyét a minisztériumnak kezébe ; de ezen 4 — 5 hónap óta semmi további értesítést sem a mi­| niszteriumtól, sem pedig a bizottsági elnöktől, Pest megye alispánjától, nem nyertek. Én ugyanazért interpellatiót akartam tenni, melyet előttem szólott Simonyi Ernő t. képvi­selőtársam tett. Ez annyival inkább sürgős, mert a t. államtitkár ur tudhatja azt, hogy a legkö­zelebbi időben oly viszonyok fejlődtek ki a va­kok intézete körül: mely viszonyoknál fogva az igazgató bizottság oly nyilatkozatot tett, misze­rint becsületérzeténél fogva továbbra az inté­zetnek felügyeletét nem tarthatja meg. Oly viszonyok fejlődtek ki, melyeknél fogva az inté­zetnek azon hitele, melyben volt az ország előtt: ugy szólván tökéletesen elveszett. Ezen bizott­sági tagok ugy tekintendők, mint ezen intézetnek teremtői és szülői, s ezen intézet, lehet mondani, az egyetlen, mely magánosoktól eredve, annyira emelkedett. Azon bizottsági tagok, kik a boldogult nádor által annak élére állíttattak: minden tekintetben a nemzet tiszteletét és há­láját megérdemelték ; mert ezen bizottság ipar­kodása folytán nemcsak hogy az intézetnek nagy értékű háza van: hanem van közel egy millióra menő tőkéje is. Ezen bizottság azonkí­vül a vakok neveltetéséről s azok szellemi ki­képeztetéséről olykép gondoskodott, hogy az egész ország méltánylását kivívta. Gondoskodott továbbá a bizottság, hogy egy ápolda is fölál­littassék, melynek — szintén e bizottság szorgal­ma által — több, mint 30,000 írt értéke van. Minthogy most — mint emlitém — a bi­zottsági tagok magok sem tudják: miben van a dolog; mert azon 4 — 5 hónap óta semmiféle ér­tesítést nem kaptak : jelenleg az intézet nem áll azon bizottság gondviselése alatt ; de nem áll a kormány gondviselete alatt sem, s ennél­fogva az intézet majdnem , egészen el van ha­37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom