Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

291. országos Ués február 21. 1871. 289 sék, azt helyesnek nem tartom. {Helyeslés a szélső lal oldulon.j Ez az, mire észrevételt kellett tennem, s a ház figyelmét fölhívnom, hogy végre a hivatalok eumulatiójának, egy erélyes határozat által, vége vettessék. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Bujanovics Sándor jegyző {olvassa) : Felnőttek oktatására 50,000 írt. Irányi Dániel: A felnőttek oktatására tavaly is ugyanannyit, azaz 50.000 frtot méltóztatott megszavazni; ezen összeg hovaforditása, fölhasználása iránt a miniszteri előterjesztésben nem találunk semmi felvilágosítást; azért engedje meg nekem a t. ház, hogy az ezen dologra vonatkozó tényeket és adatokat én adhassam elő, azért, mert azokból igen hasznos tanúságok menthetők, és mert az előterjesztendő tények kapcsában egy kérelmet leszek bátor előadni. A miniszter ur ezen 50.000 frtnyi hitel fölhasználása tekintetében kiadott két rendeletet. Egyiket a középiskolai igazgatóságokhoz intézte, fölszólitván őket, hogy ott, a hol iskoláik vannak, a nép számára hasznos felolvasásokat tartassanak, a másikat pedig a tanfelügyelőkhez a végett, hogy ők tudósítsák az elemi tanítókat arról, hogy minden oly felnőtt után, kit imi és olvasni megtanítanak, annyira, hogy az felfogásához mért nyomtatványt meg is értsen : 8 frtot; az olyan felnőtt után pedig, ki már olvasni tudván, irásra taníttatott meg : 2 frtot kapjanak. Ezen kétrendbeli intézkedés, melyet igen hasznosnak és czélszemnek tartok: nem volt egyébiránt nézetem szerint teljesen tökéletes. Hiányos volt nevezeteden annyiban, a mennyiben a boldogult igen t. miniszter ur elfelejtette kiterjeszteni figyelmét a számvetés tanítására is. Kezemnél van Zentárói egy meleg ügybarát levele, melyet t. barátom Majoroshoz intézett, és melyben ezen hiányt panaszolja, azt mondván, hogy oly tanítók, kiket nem vezet különös ügybuzgalom, — miután csak olvasás és irás tanítás után kapnak dijt : a számvetéssel nem gondolnak. Bátor vagyok annálfogva fölkérni a t. miniszter, illetőleg a jelenlevő miniszteri megbízott urat, hogy erre is pótlólag figyelmét kiterjeszteni méltóztassék. A másik hiány, melyet az előterjesztett intézkedésekben fölfedeztem: az volt, hogy nem történt gondoskodás az iránt, hogy részint a hallgatók száma, részint pedig a hallgatóknak iparkodása és illetőleg a tanítók érdeme constatáltassék; a mi mindenesetre szükséges a végből, hogy a dijak csak azoknak osztassanak ki : kik azokra érdemessé tették magukat. Ezen hivatalos intézkedésekkel párhuzamosan, azonban társadalmi utón is történt valami KÍPT. H. NAPLÓ 1854 XIII. ezen üdvös czél elérésére. Jelesül itt az ország: központjában, még a múlt télen megalakult egy országos népoktatási egylet, mely feladatául kitűzte magának: országszerte ily népoktatási köröket alakítani. És ezen központi kör az őszszel mégis kezdte működését az által, hogy mindenekelőtt felhívást intézett az egész országban, részint a világi hatóságokhoz, részint egyháziakhoz, minden vallásbeliekhez, melyben felhívta, intette, kérte őket arra, hogy körükben ilyen népoktatási egyleteket alakítsanak. Hozzá mellékelt útmutatást is, mely szerint ezen körök alapításánál eljárni kell, és ezen felhívás és útmutatás, igen sok ezer meg ezer példányban, és hat nyelven terjesztetett szét. Lássuk már most a különféle intézkedéseknek mi lett eredménye. A miniszter fölhívásának következtében ott, hol középiskolák vannak : legtöbb helyen legalább, a mennyire tudom, valóban megnyittattak ezen tanfolyamok és némely városból igen örvendetes tudósításokat vettünk, jelesül Pécsről, Csík-Szent-Györgyről, a honnan azt írják, hogy lélekemelő látni öreg embereket, miként sietnek az iskola felé nyakukba akasztott palatáblákkal. Ilyet olvastunk más városokról is; de kisebb községekben ilyesmi alig tapasztalható, s véleményem szerint azért, mert ottan nem találkozott senki, ki az élére állott voln;i : a ki akár a miniszter intentióinak érvényt szerezni igyekezett, akár pedig oly népoktatási kört alakított volna, mint milyennek alakítására a központi bizottság fölhívta. A népben fogékonyság — ezt örömmel constatálhatom — igen is megvan; ezt tapasztaltuk nemcsak az általam emiitett városokban, hanem tapasztaltuk másutt, és tapasztaljuk naponkint itt a központban. Vannak felolvasások, melyek be nem fogadhatják az oda tódulok számát, (ügy van!) így állván a dolog, t. ház, a mi a tudás vágyat illeti: ez létezik és igy mindenesetre szükséges ezen tudásvágy kielégítéséről gondoskodni a társadalmi utón, melyen szintén párhuzamosan elindultunk. Fájdalom, eddig eléggé nem igen tűnt fel valami eredmény. Azon — mint mondottam — az országban dívó valamennyi nyelven ezer meg ezer példányban elterjesztett fölhívás folytán alig alakult egyéb oktatási kör azon kívül, mely itt a központban létezik, és ha itt-ott alakíttatott is, csakis ugyanazok általjött létre, kik ezt itt a központban alakították. (JJgy van!) Mit mutat ez t. ház ? Mutatja azt, hogy nálunk a nevelésügy iránti buzgalom nagyrészt csak szóban él. és midőn tettre kerül a sor, elhangzik. ö í