Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

291. országos ülés február 21. 1871. 287 aik: minden állami tanitó-képezdében, sőt ha megfelelő tanerővel rendelkezhetik s más tanintézetekben is gyakorlati tanórákat nyittasson az elemi népiskolatanitók számára; gondoskodva egyúttal a tanítóknak a testgyakorlat, haszonkertészet, gyümölcs-, selyemtermelés, valamint állattenyésztés elemi ismereteibe s fogásaiba, ugy rögtönesetek gj^ógytanába bevezetésekről is, s hogy a legszegényebb tanítókra nézve is lehetővé tétessék az ily utánképző intézetekben megjelenni, gondoskodva arról is, hogy a tanidő alatt ingyen szállás és ellátásban részesüljenek s az évenkint kiosztatni szokott segélyösszeg kizárólag az ily pótképezdei előadásokon megjelenő szorgalmas, előhaladást tanúsító, szegény tanítók közt osztassák ki kisebb összegekben. Több határozati javaslattal nem akarom meg riasztani a t. házat ezúttal ; csak azt akarom még mondani, hogy bizonyára mindenki érzi azt, hogy mindezek szükségesek; de sokakat aggaszt talán azon körülmény, hogy éhez három főeszköz kell, a mi nincs, t. i.: pénz, pénz és pénz. Bátor vagyok röviden megérinteni, hogy ezen határozati javaslat végrehajtására oly tetemes pénzösszeg nem is épen szükséges; amenynyiben azonban szükséges: nem szabad nekünk visszariadnunk az éhez szükséges összegek megszavazásának felelősségétől. Hiszen igen t. képviselőtársam, Tisza Kálmán ur bizonyosan ide ezólzólag adta be azon határozati javaslatot, a mely szerint utasítandó volna a vallás- és kőzoktásügyi miniszter, hogy minden, az ő kezelése alatti összegekről, melyek tanulmányi czélokra fordíthatók : kimutatást terjeszszen mielőbb a ház elé. 0 mintegy 30 millióra menő értékűnek becsülte átalában azon javakat, melyek, hogy roszul kezeltetnek : arról nekem is tudomásom van. Ugyanazon birtokok egy igen nevezetes része érdemében már ámult évben interpellatiót intéztem a boldogult közoktatásügyi miniszterhez; reclamáltam nevezetesen egy oly igen szép birtokot, melynek még neve sincs a tavaly beterjesztettkimutatásokban,de máig sem voltam szerencsés feleletet kaphatni; pedig azóta egy része ezen birtoknak — tudtom szerint — akép adatott bérbe, hogy csak hátrány származik belőle : miután tetemesen elönyösebben lehetett volna kiadni ; tehát roszul is kezeltetnek azon javak, nem mondom, hogy szándokosan ; de azon körülménynél fogva: miszerint a közoktatási miniszternek bizonyosan egészen mások is a teendői. De habár azon 30 millió leghelyesebben kezeltetik is; a szükségletekre annak évi jövedelme nem lesz elegendő akkor : mikor a t. miniszter ur maga ugy nyilatkozik, hogy jelenleg legfölebb i millió frtra teheti azon összeget, mely hazánkban népnevelésre fordittathatik s ha kellő karba akarjuk népoktatásunkat helyezni és én kérdem önöket, vajon akarjuk-e? akkor évenkint 8 millió 5 százezer frtnál több kellene. Nem én mondom ezt, hanem ki mindnyájunknál illetékesebb a szükségletek megalapítására vonatkozólag. Ha igy van a dolog : vajon évről évre halogathatjuk-e mi e fontos dolgot ? Igaz, hogy a miniszter ur tavaly ugy nyilatkozott, hogy hiszen Poroszországban a fél századdal ezelőtt kiadott népoktatási törvény máig sincs végrehajtva ; ebből az volna következtethető: hogy még mi is várhatunk fél századig. De, t. ház, bátor vagyok erre nézve azon megjegyzést tenni, hogy Poroszország ezelőtt több mint fél századdal kezdhette; mi pedig, szerencsétlen viszonyainknál fogva, ime még csak most kezdhetjük. Poroszország egyetlen egy állam által sincs túlszárnyalva e tekintetben, mi pedig elmaradtunk. Nekünk tehát hatványozott igyekezettel kell törekedni, hogy oda juthassunk, hová jutnunk kell; ha magunkat itt föntartani akarjuk; mert bizonyosan önök sem vonják kétségbe azt, hogy itt e hazában nekünk csak ugy van jövőnk, ha a civilisatió fegyverével küzdhetünk minden államiságunk, alkotmányunk és nemzetiségünk ellen törő ellenségek ellen. Mi csak ugy fogunk boldogulhatni, hogyha nem feledjük el azt, a mi nem uj tan, sőt nagyon is régi, és e tekintetben mint népképviselők, felelősekké teszszük magunkat: mindent elkövetni; ha mondom, nem feledjíík el azt a régi és örök tant hogy, elvesz : a nép, a mely tudomány nélkül való. Én bátor vagyok határozati javaslatomat ajánlani a t. ház figyelmébe elfogadás végett, melyek mellett a Schvarcz Gyula barátom által beterjesztett, az akadályokat alapjokban elhárítani hivatott határozati javaslathoz szivem mélyéből csatlakozom. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Én, t. ház, a közérzületnek kívánok kifejezést adni, midőn kérem a t. képviselő urakat, hogy a részletes tárgyalásnál azon pontra méltóztassanak szorítkozni, a mely vitatás alatt van. Méltóztassanak fölvenni, mi lesz abból, ha tovább is igy haladunk. Már 12 óra van és még az első rovatot sem szavaztuk meg; ekként mi magunk teszszük lehetetlenné azon föladat megoldását, melyet magunk elé tűztünk. Szilády Áron: Az elnökség fölszólítása folytán azon kérdést vagyok bátor tenni: vajon a beadott határozati javaslatok tárgyaltatnak, e ezen pontnál vagy nem? Elnök: Ha a képviselő urak az elnökségnek szót engedtek volna, mielőtt a vitába bocsátkoztak, magam tettem volna föl azon kérdést : kivánja-e a ház a határozati javaslatok