Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-291
2g4 29 ' orszá 8«s ii!ís február 21. 187!. mégis a világi hatóság a zsinatnak adja azon jogot, hogy azon kátét, melyet elő kell adni az iskolákban: állapítsa meg. A többek közt ezt találtam a nevezett munkában: „a reáliskola első osztályában történeti képek az ó szövetségből; a második osztályban elbeszélések Jézus életéből, az evangéliumok magyarázata, apostolok történetei, egyházi beszédek ernlezése." Most már, ha ott, hol tisztán református — 11 ezret kivéve — az egész eanton: a zsinat állapítja meg azon kátét, melyet elő kell adni; kérdem, hogy mi lesz belőlünk Magyarországon : ha mi ily átalános valláserkölcsi kátét akarunk behozni? Hiszen akkor Magyarország a vallás harezaiba fog újra bebonyolittatni; mert nem tudom magamnak képzelni ez idő szerint, hogy a vallásfelekezetek meg tudjanak ezen kátéra nézve egyezni. T. ház! A mit nekem önmaga helyett felelt a tisztelt szónok ur, azt körülbelől ezen szavakban foglalhatom össze : „Ráfogás, gyanúsítás, félreértés, különös magaviselet, szónoki műfogás, zengzetes áradozás" stb. Azt állította az előttem szólott tisztelt képviselő ur, hogy én ráfogom mindazt, a mit mondottam. Azonban igen szomorú dolognak tartanám, ha valakire ok nélkül rá tudnám fogni azt, hogy ő például centralista. En, ismételve azon kifejezéseket, melyeket a tisztelt szónok ur a múltkor használt, azt kérdem: vajon hogyan tudja ezen eszméket és elveket többi eszméi- és elveivel összeegyeztetni l 0 azt mondotta, hogy a 68-ki népiskolai törvény kaczérkodik a népszerűséggel, az önkormányzat bizonyos módozataival: ezért a valódi önkormányzat nagy kárára van; a politikai községek nagy részének éretlenségét nem volna hazafiasság takargatni ; a községi iskolai székek nem tudnak jó tanítókat választani; más államokban is a községek nyakába szokták az iskolai költséget dobni; vegye az állani saját vezetése alá áz iskolákat 8 , és végre azt mondotta: „mire való ezen kaczérkodás az önkormányzattal, midőn azon községek erre nem képesek?" En igen örvendek ezen, tisztelt ház, hogy Schwarez Gyula tisztelt képviselő ur önmagát desavouálta ma; de midőn ezzel megelégszem, és ezen örvendek, igen természetes, hogy midőn ő rám szónoki műfogást, gyanúsítást és nem tudom még mit fogott: akkor azt vissza kell utasítanom. Kérdem én a tisztelt képviselő urat, hogy tavalyi magaviseletét hogyan tudja ezen fölolvasott tételekkel összhangba hozni? (Németh Albert: Béküljenek, össze! Derültség.) T. ház! Most egj éve, vagy nem sokára egy éve lesz, hogy a t. képviselő ur a suffrage universel mellett harczolt. Nagy szó, uraim! hanem, hogy a suffrage universsltől mely ut az, mely az idézett nyilatkozatokhoz vezet: azt nem ismerem. 'Derültség.) Ha a t. képviselő ur megmutatja azt az utat, akkor elhiszem, hogy létezik, de külöoben nem. Egyébiránt mivel egyik képviselő társam azt hitte, hogy mi haragszunk, és arra int, hogy béküljünk ki egymással: ón maimyilatkozatát ugy veszem, mint saját szavainak megmagyarázását, és igen örvendek azon, hogy iiyképen az autonómiának ő is barátja. (Helyeslés bal felől.) Körmendy Sándor: T. ház! Nem magam mentségére akarok fölszólalni, miután előttem szólott Horváth Sándor képviselő társam és barátom már az előző alkalommal tett fölszólalásakor nyilatkozatomra vonatkozólag ekép igazította ki magát; egyébiránt lehet, hogy nem jól értettem őt, mi által kifejezéseit rectificálva, mintegy visszavonva, nincs alapja annak, hogy én magamat irányában védelmezzem. Ma azonban anélkül, hogy megnevezett volna engem, mondott olyanokat, mikre nem magam iránti tekintetből, de a tárgy érdeméből kell fölszólalnom. Nevezetesen megtámadta az általam azon alkalommal, midőn a jelen költség-vitához átalában szólottam, hangsúlyozott eszmét, hogy én a községi iskolákban akképen szeretném taníttatni a vallást, miszerint — (FölMáltásoli: a dologra !) igen röviden szólok ehhez, azután a jelen pontra térek át — miszerint a vallásnak azon alapelvei taníttassanak, melyek a különböző felekezetekkel azonosak. Ha t. képviselőtársom és barátom ezt nem helyesli, az az ő dolga. Ha Svajczból hoz ellene példát, miszerint ott a vallásnak ily tanítási módja nincs: én ez ellenében őt Hollandba utasítom. Ennélfogva, ha én kimutattam, t. ház, azt, hogy nemcsak vallásilag, de észszerüleg is helyes, gyakorlatilag is létező e tanmód: akkor azt hiszem, nem szóltam legalább nevetséges dologról: hanem szóltam egy módról, melyről meg vagyok győződve, hogy sokkal inkább fogná előmozdítani mind a valódi vallásosságot, mind a józan értelmet, mind a különböző felekezetek közti annyira szükséges jó viszonyt: mint a jelenlegi módozat. Es hogy ő ezt maga is elismerte: tanúsítja azon nyilatkozata, miszerint azt mondja, hogy a mikor az lesz, — bár mind ő, mind én igen fiatalok* vagyunk, — mit rá nézve elismerek, magamra nézve bókul nem igénylek : akkor mi már rég a sírban leszünk; tehát mégis elismeri, hogy ez a jövőnek oly követelménye, mely realizálhatni fog. Ezek után t. ház, szorosan a szőnyegen levő kérdésre térek át. Ha reményem lehetne, hogy a
