Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-281
281. országos Dlés február 9. 1871. 21 Készen vannak, s mihelyt a minisztertanács tárgyalásán áthaladnak, s igy még ez ülésszak alatt benyújthatók lesznek a következő törvényjavaslatok : 1. Az italmérósi jog rendezéséről. 2. A malomjogról. 3. A eonsuláris jurisdictio elkülönitóséről. 4. Jogsegély iránti szerződés Ausztria és Magyarország közt polgári és büntető ügyekben. 5. Hasonló tárgyban Magyarország és Württemberg között. 6. A katonai törvényszékek hatásköréről. 7. A katonai büntető eljárás reformjáról Előadói tervezet alakjában készen vannak, és sajtó utján részint már nyilvánosságra hozvák, részint pedig legközelebbről közzé fognak tétetni s a jövő ülésszak alatt a törvényhozás elé fognak terjesztetni : 1. A szóbeliség és közvetlenség alapelvére fektetett uj polgári perrendtartás. 2. Amortisationalis törvény. 3. Törvény a királyi jegyzőkről (már közkézen forog.) 4. Ügyvédi rendtartás {most van sajtó alatt.) Végül munka alatt vannak: 1. Az anyagi büntető törvénykönyv. 2. A bűnvádi eljárás. 3. Törvényjavaslat a börtönrendszerről. 4. Úrbéri váltság megtérítéséről Erdélyben. 5. A polgári törvénykönyv át alános része s azon része, a mely a szerződési jogot tárgy azzá. 6. Tőrvényjavaslat a polgári házasságról. Azzal vádol továbbá a t. képviselő ur, hogy az igazságügyminiszterium eljárásában nincs programm, nincs rendszer. Ezen törvényjavaslatoknak egyszerű elsorolása után, ugyhiszem, nincs szükségem arra, hogy az igazságügyminiszterium programmját, azon szellemet, a mely a minisztériumot munkálatainál átlengi, és azon irányt, melyet a codifieatio terén követ, hosszasabban előadjam. Ki e törvényjavaslatok elsorolása után még mindig azt kérdezné az igazságügyminisztertől, hogy a törvénykezés terén tulajdonkép minő reformot akar életbeléptetni és minő irányban kivan haladni: azt két hétig sem volnék képes capacitálni, {Helyeslés jobb felől.) Mert midőn azt mondom, hogy a törvénykezés terén a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosságot, a bűnvádi perekben az esküdtszéki rendszert akarom életbeléptetni : ebben egy egész programm fekszik, melyet bővebben illustrálni teljesen fölösleges. (Helyeslés a jobb oldalon.) Helyteleníti azt is, hogy különböző egyénekre bíztam a codificatiót. De ha egy emberre akarnám bizni a codifieatio összes teendőit: akkor egy nemzedék életkoráig kellene várakozni a nemzetnek, mig elkészülne mindaz, a mire halaszthatlan, égető szükségünk van. (Helyeslés jobb felől.) S vajon mit tartana a t. képviselő ur azon hadvezérről, a ki hadsereget akarván teremteni, a gyalogságnak, a lovasságnak, a tüzérségnek, a különböző technicai csapatoknak szervezését mind egy emberre bízná; holott mindeniknél más-más szakismeretek szükségeltetnek. Ez bizonyosan szintén oly hibás lépés volna, mint ha az igazságügyminiszter egy emberre bízná az egész codificatiót. Az egyik a büntető, másik a polgári törvénykezés terén bír kiváló tehetséggel, és az igazságügy miniszternek érdeme és szerencséje épen abban fekszik: ha minden szakmára a hivatott egyént föltalálni képes. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a törvénykezési reform terén alig történt egyéb, mint hogy a fölsőbb bíróságok átalakíttattak, és hogy ennek sem sok haszna van. Ez is nagy tévedés a t. képviselő ur részéről. Igen, a fölsőbb bíróságok átalakítása által két nagy eredményt értünk el. Először azt, hogy a fölsőbb bíróságok rendi jelleme elveszett, és ugy hiszem, hogy ez Ja jogegyenlőség szempontjából vívmány. — Másodszor azt, hogy a bíróságok iránti bizalom kezd helyreállni, a bíróságok elleni gyanúsítások megszűntek, és ma már egy panaszhang sem emelkedik a fölsőbb bíróságok ellen, akár szakképzettség, akár szorgalom, akár megvesztegethetlenség tekintetében. Ez olyan országban, hol a depravatio a birói intézmény iránti bizalmat is magával ragadta; oly országban, hol a birói tekintély alapját újból kell megvetni ; rövid két év alatt igen nagy eredménynek mondható. (Helyeslés jobb felől.) Szomorkodással hallotta a t. képviselő ur, hogy perrendtartás van készülőben, mielőtt a polgári tőrvénykönyv elkészült volna. A mi fölött azonban nekem kell szomorkodnom: az, hogy találkozhatik jurista Magyarországban, kit fájdalommal tölt el azon hir, hogy a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság alapelveire fektetett uj perrendtartás már készen van. {Helyeslés jobb felől) Egy tárgyra már t. barátom, Hodossy megfelelt : t. i. azon rendeletemre vonatkozólag, melyet a hivatalnokok fizetésének lefoglalása tárgyában kibocsátottam. Igaz t. ház, hogy bocsátottam ki oly rendeletet, még mielőtt az uj perrendtartás t. i. az 1868-diki LVI. t. ez. életbelépett volna, mely azt rendeli, hogy a hivatalnokok fizetései föltétlenül lefoglalhatok. Tettem ezt, mielőtt erre nézve a törvény életbelépett volna. Az is igaz, hogy a csődtörvény 18-ik §-a világosan kimondja, miszerint