Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-290

290. országos ülés fetruár 20. I87i. 261 zottság a tavalyi összeget, vagyis 14,200 irtot véli megszavazadónak. Elnök: Méltóztatnak elfogadni a pénzügyi bizottság véleményét? (Elfogadjuk.) Elfogadtatott. Bujanovics Sándor jegyző: Épületek főntartására 15,000 frt. Kautz Gyula előadó: Épületek föntartása czimén, tantermek tágítása tekintetében előirányzott 15,000 forint helyett pedig 13,000 forintot vél megszavazandónak a bizottság. Elnök: Méltóztatnak elfogadni a pénzügyi bizottság véleményét? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Bujanovics Sándor jegyző: Adók és más illetékek: 80 frt., Útiköltségek és napi dijak: 1500 frt. Házi szükségletek: 17,246 frt. Vegyes kiadások: 300 frt. Elnök: Méltóztatnak ezen tételeket elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Bujanovics Sándor jegyző : Következik a 3-ik rovat: Nyűgéivézmények, tanárok, és hivatalnokok nyugdijai: 10,315 frt.; szolgák nyugdijai 239 frt. Özvegyek ellátási dijai 7512 frt; árvák ellátási dijai és nevelési pótlékok 581 frt; kegydijak: 1580 frt; halálozási negyedek és végkielégítések: 200 frt. Kautz Gyula előadó: A 3-ik rovatban nyugélvezmónyek czime alatt előirányzott költségre végre azonban megjegyzi a bizottság, hogy ezt is megszavazandónak tartja ; azonban az esetlegesekre fölvett 3000 forint kivételével, a helyett a bizottság ugyanazon okokból, mint hason tételre nézve a többi minisztériumok költségvetésénél történt; minek folytán a tétel czimén esak 7315 forint volna megszavazandó. Elnök: Méltóztatnak elfogadni a pénzügyi bizottság véleményét ? (Elfogadjuk.') Elfogadtatott. A pesti egyetem összes szükséglete tehát: 352,059 frt. Következik az 5-ik rovat: A gymnasiumi tanár-képezdék. Bujanovics Sándor jegyző: Sze mélyes illetmények 9000 frt. Kautz Gyula előadó : A gymüasiumí tanárképezde rovatában esak a szolgának 400 frtban előirányzott fizetését ajánlja a bizottság 350 frtra leszállittatni, a többi tételek érintetlenül maradván, ugy, hogy e czimen 20,150 forint lenne megszavazandó; az 5-ik számú rovat 800 forintnyi összegben pedig szintén helybenhagyandó. Bujanovics Sándor jegyző: Ösztöndijak : 5200 frt, ; házbérek 3000 frt. ; hivatali és irodai költségek,; 3000 frt. Elnöki Méltóztatnak elfogadni a pénzügyi bizottság véleményét? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa az 5-ik rovatot) : Tanodái szaklapok segélyezése I 800 frt. Elnök: Méltóztatnak elfogadni ? [Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Török Sándor (soproni): Múlt évben volt szerencsém az orsz. iparműegyetem fölálli| tása tárgyában egy határozati s később egy törvényjavaslatot terjeszteni a t. képviselőház elé, , és ezen ügyben a t. ház türelmét többször igénybevenni. A fősúlyt azon időben épugy mint ma, a szakképzettség fontosságára fektettem, mely Magyarországra nézve, legyenek meggyőződve, nemcsak a cultura; de a nemzetiség ós ezzel együtt a nemzet fönmaradásának leghathatósabb alapja és talpköve. Tekintsünk keletre, a magyar nemzet hivatásszerű küldetésének eme helyére, hol főleg a technikai szakerők vannak hivatva, a civil isatio úttörői lenni, azt rövid gondolkodás után kénytelen belátni mindenki: és mégis e részben messze hátra vagyunk, mert hol állunk ma? csekély különbséggel és kivétellel ott, hol 1848. előtt; mert a reális szakismeret ma is ugy, mint annakelőtte, hogy ugy mondjam, csak cselédje, inkább a legalárendeltebb teendőkre használt bérszolgája a nagyúri lenézésnek és fitymálásnak, a melylyel hajdan a táblabírói bölcseség a mérnököt ködvágónak, az orvost borbélynak, a kereskedőt szatócsnak nevezte, csúfolta. Ideje, hogy midőn az anyagi embert már oly rég emancipáltuk a hűbériség bilincsei alól: valahára a szellemi fejlődés különnemű, de utóvégre is egy czélra, az emberiség közboldogulására irányzott szakmáit is fölszabadítsuk az elfogultság és társadalmi előítéletek által kovácsolt kiváltságok rabigájából. Adjuk meg valahára a szakismeretnek is minden születés, osztály, rangra való tekintet nélkül azon állást a társaságban ugy, mint a közpályán, melyre az államélet külön-külön tényezői, czéljaik belső természete szerint, önként hivatva vannak. Emancipáljuk valahára azon sok fáradságot, nélkülözést és áldozatot igénylő reális szakismeretet azon nyomás alól, mely reája még ma is nehezedik; noha tudva van, hogy teremtő és termelő erejével előbbre viszi a eivilisatíót munkásságával, erkölcsösebbé teszi az emberiséget, és az emberi kéz pótlásával könynyebben megszerezhetővé teszi az élet nemesebb örömeit. (Helyeslés.) Adjuk meg végre a reális szakismeretnek is mindazt: mi az övé; ezzel a törvényhozás önmagának és a nemzet méltóságának, de sőt államéletünknek és a nemzetnek külföldön sokak által tadajdonitott miveltségi fokozatának is tartozik. (Helyeslés.) Mindezeket csak azon kegyeletnél fogva nem.