Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

281. országos Dlés február 9. 1871. 19 Horváth Boldizsár igazságügy­miniszter : T. képviselőház! Elismerem, hogy a budget-tárgyalás a legjobb alkalmat nyújtja a tőrvényhozásnak arra, hogy kritika gyakorol­tassák a kormány eljárása fölött. De valamint egy részről a józan és nemes kritika czélját ab­ban látom rejleni, hogy a hibákat fölfedezze, és ' ez által a végrehajtó hatalomnak lehetővé tegye j a fokozatos haladást; ngy más részről a végre- j hajtó hatalom föladatát is ugy fogom föl, hogy j a budgettárgyalás alkalmával nem szabad neki I polémiába bocsátkoznia; hanem a fölfedezett hi­ányokat tudomásul kell vennie, hogy azokat a jövőre kikerülhesse; azon esetben pedig, ha a J kritika hibás- adatok nyomán indulna ki, elég arra szorítkoznia: hogy a félreértést földerítse. I Szerencsémre azok, melyek itt az átalános tár- j gyalás alkalmával fölhozattak, épen az utóbbi j kategóriába tartoznak. Dietrich képviselő ur hosszabb beszédben fe­lelősségre vont oly dolgokért, melyekért én fele- : lősséggel nem tartozom. Szememre lobbantotta a többek közt, hogy budgetemből kihagytam a városi és megyei tör­vényszékeket, holott — úgymond — azok, mi­után már a politicumtól az igazságszolgáltatás el van különítve, bízvást az igazságügyminiszte­rium költségvetésébe lettek volna átvehetők. Azonban feledi, hogy a városi és megyei tör­vényszékek ma még kiegészítő részét képezik a munieipiumoknak, ezek pedig a belügyminiszté­rium tározójához tartoznak, és ugy a városi és megj-ei törvényszékeket onnan elvenni nem tett volna egyebet, mint a municipális életet ketté szakítani. (Helyeslés.) Továbbá szemrehányásul hozza föl, hogy Erdélyben még ma is fönáll az osztrák bün­tetőtörvénykönyv és perrendtartás. Pedig ha azon kérdést intézném hozzá, hogy mivel pó­tolná ezen törvényeket jelenleg, ha az osztrák büntető-törvénykönyv és perrendtartás ott hatá­lyon kivül helyeztetnék? hihetőleg a felelettel ő maga is adós maradna. Hibámul rója föl, hogy nem találja költ­ségvetésemben a sajtó bíróságok és bélyeg-illeté­kekből befolyó jövedelmeket; holott köztudomás szerint, ezen kimutatás nem hozzám ; hanem a pénzügyminiszter ur föladatához tartozik. Fölhozta ellenem a pécsi püspök mérgezési esetét; holott az igazságügyminíszternek, kit csak a fölügyeleti jog illet: nem szabad az igaz­ságszolgáltatás menetébe avatkozni, és felelős­ségre a miniszter csak akkor volna vonható, ha az illető közegek kötelességmulasztás miatt nála bepanaszoltattak, s ő ezen panaszt elinté­zetlenül hagyta volna. Azonban ezen mérgezési kísérletről, vagy fenyegetésről nekem soha eddig jelentés nem tétetett. Hibámul rója föl, hogy rendeleteimnek nem tudok sikert szerezni; a nélkül azonban, hogy megmondaná: minő eszközöket vehettem volna még alkalmazásba a czélra, hogy az illetőket az engedelmesség útjára tereljem. Fölhoz egyes eseteket, melyek a törvény­kezés terén előfordultak; holott tudhatná, hogy ezek tárgyalása nem tartozik a törvényhozó testület hatásköréhez és se nem illő, se nem méltányos eljárás: itt oly dolgokból meritni vá­dat, bárki ellen is, a melyekre nézve a tényál­ladékot constatálni nem lehet. Fölhozta ellenem, hogy a polgári perrendtar­tás rósz ; holott az egész törvényhozó testület, tudja, hogy a midőn az itt tárgyalás alatt volt azzal kérkedtek ellenemben, hogy a kiküldött bizottság az én javaslatomat fenekestül fölfor­gatta, — s igy, ha azon munkálat csakugyan oly rósz volna, a minőnek a t. képviselő ur ál­lítja, — noha ennek igazolásával most is, mint tavaly, adós maradt : a vád azokra esnék vissza, a kik azt átdolgozták. Szemrehányásként hozta föl, hogy nem lép­tettem életbe az 1869: XL. tczikket. Igaz: de nem lett volna szabad felednie, hogy ezen az tör­vény alapelveit magába foglaló és annak gyakor­lati kivitelére vonatkozó törvényjavaslat már í több mint egy éve, a törvényhozás asztalára van i letéve. j Vádol arról, hogy hiányzik bennem az al­| kotmányos érzelem, hogy rósz eljárást követtem | akkor, midőn fölhatalmazást kértem Erdélyre i vonatkozólag egyes rendeletek kibocsátására; de 1 feledi azt, hogy ezen fölhatalmazásnak legna­gyobb részét nem az én kértemre : hanem motu I proprio adta meg a törvényhozás. Vádol, hogy rendeletet bocsátottam ki a ' siculiea haereditas tárgyában ; holott ezért Er­dély nekem köszönetet szavazott. (Ugy van! ugy van! a középen.) Ezen rendelet behegesztette a székely földnek régi sebeit és lehetővé tette, hogy az úrbéri perekre nézve éveken át tényleg fön­állott moratórium elvégre megszüntettessék. (He­[ lyeslés.) Tehát önhatalmú eljárásról vádol a t. kép­I viselő ur ; holott egy másik szavában elismeri, i hogy a törvényhozástól nyertem erre nézve föl­! hatalmazást; csakhogy azt teszi hozzá, hogy 1 azon fölhatalmazás korlátait átléptem : de egy ; szóval sem mutatja ki, hogy miben léptem át 1 azon demarcationalis vonalt, a mely ama fölha­'j talmazásban számomra kijelölve volt; s holott I e vád a közvetlenül érdekelt s e tárgyban leg­' illetékesebb birák t. i. az erdélyi képviselők Ítéle­

Next

/
Oldalképek
Tartalom