Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-281
281. országos Dlés február 9. 1871. 19 Horváth Boldizsár igazságügyminiszter : T. képviselőház! Elismerem, hogy a budget-tárgyalás a legjobb alkalmat nyújtja a tőrvényhozásnak arra, hogy kritika gyakoroltassák a kormány eljárása fölött. De valamint egy részről a józan és nemes kritika czélját abban látom rejleni, hogy a hibákat fölfedezze, és ' ez által a végrehajtó hatalomnak lehetővé tegye j a fokozatos haladást; ngy más részről a végre- j hajtó hatalom föladatát is ugy fogom föl, hogy j a budgettárgyalás alkalmával nem szabad neki I polémiába bocsátkoznia; hanem a fölfedezett hiányokat tudomásul kell vennie, hogy azokat a jövőre kikerülhesse; azon esetben pedig, ha a J kritika hibás- adatok nyomán indulna ki, elég arra szorítkoznia: hogy a félreértést földerítse. I Szerencsémre azok, melyek itt az átalános tár- j gyalás alkalmával fölhozattak, épen az utóbbi j kategóriába tartoznak. Dietrich képviselő ur hosszabb beszédben felelősségre vont oly dolgokért, melyekért én fele- : lősséggel nem tartozom. Szememre lobbantotta a többek közt, hogy budgetemből kihagytam a városi és megyei törvényszékeket, holott — úgymond — azok, miután már a politicumtól az igazságszolgáltatás el van különítve, bízvást az igazságügyminiszterium költségvetésébe lettek volna átvehetők. Azonban feledi, hogy a városi és megyei törvényszékek ma még kiegészítő részét képezik a munieipiumoknak, ezek pedig a belügyminisztérium tározójához tartoznak, és ugy a városi és megj-ei törvényszékeket onnan elvenni nem tett volna egyebet, mint a municipális életet ketté szakítani. (Helyeslés.) Továbbá szemrehányásul hozza föl, hogy Erdélyben még ma is fönáll az osztrák büntetőtörvénykönyv és perrendtartás. Pedig ha azon kérdést intézném hozzá, hogy mivel pótolná ezen törvényeket jelenleg, ha az osztrák büntető-törvénykönyv és perrendtartás ott hatályon kivül helyeztetnék? hihetőleg a felelettel ő maga is adós maradna. Hibámul rója föl, hogy nem találja költségvetésemben a sajtó bíróságok és bélyeg-illetékekből befolyó jövedelmeket; holott köztudomás szerint, ezen kimutatás nem hozzám ; hanem a pénzügyminiszter ur föladatához tartozik. Fölhozta ellenem a pécsi püspök mérgezési esetét; holott az igazságügyminíszternek, kit csak a fölügyeleti jog illet: nem szabad az igazságszolgáltatás menetébe avatkozni, és felelősségre a miniszter csak akkor volna vonható, ha az illető közegek kötelességmulasztás miatt nála bepanaszoltattak, s ő ezen panaszt elintézetlenül hagyta volna. Azonban ezen mérgezési kísérletről, vagy fenyegetésről nekem soha eddig jelentés nem tétetett. Hibámul rója föl, hogy rendeleteimnek nem tudok sikert szerezni; a nélkül azonban, hogy megmondaná: minő eszközöket vehettem volna még alkalmazásba a czélra, hogy az illetőket az engedelmesség útjára tereljem. Fölhoz egyes eseteket, melyek a törvénykezés terén előfordultak; holott tudhatná, hogy ezek tárgyalása nem tartozik a törvényhozó testület hatásköréhez és se nem illő, se nem méltányos eljárás: itt oly dolgokból meritni vádat, bárki ellen is, a melyekre nézve a tényálladékot constatálni nem lehet. Fölhozta ellenem, hogy a polgári perrendtartás rósz ; holott az egész törvényhozó testület, tudja, hogy a midőn az itt tárgyalás alatt volt azzal kérkedtek ellenemben, hogy a kiküldött bizottság az én javaslatomat fenekestül fölforgatta, — s igy, ha azon munkálat csakugyan oly rósz volna, a minőnek a t. képviselő ur állítja, — noha ennek igazolásával most is, mint tavaly, adós maradt : a vád azokra esnék vissza, a kik azt átdolgozták. Szemrehányásként hozta föl, hogy nem léptettem életbe az 1869: XL. tczikket. Igaz: de nem lett volna szabad felednie, hogy ezen az törvény alapelveit magába foglaló és annak gyakorlati kivitelére vonatkozó törvényjavaslat már í több mint egy éve, a törvényhozás asztalára van i letéve. j Vádol arról, hogy hiányzik bennem az al| kotmányos érzelem, hogy rósz eljárást követtem | akkor, midőn fölhatalmazást kértem Erdélyre i vonatkozólag egyes rendeletek kibocsátására; de 1 feledi azt, hogy ezen fölhatalmazásnak legnagyobb részét nem az én kértemre : hanem motu I proprio adta meg a törvényhozás. Vádol, hogy rendeletet bocsátottam ki a ' siculiea haereditas tárgyában ; holott ezért Erdély nekem köszönetet szavazott. (Ugy van! ugy van! a középen.) Ezen rendelet behegesztette a székely földnek régi sebeit és lehetővé tette, hogy az úrbéri perekre nézve éveken át tényleg fönállott moratórium elvégre megszüntettessék. (He[ lyeslés.) Tehát önhatalmú eljárásról vádol a t. képI viselő ur ; holott egy másik szavában elismeri, i hogy a törvényhozástól nyertem erre nézve föl! hatalmazást; csakhogy azt teszi hozzá, hogy 1 azon fölhatalmazás korlátait átléptem : de egy ; szóval sem mutatja ki, hogy miben léptem át 1 azon demarcationalis vonalt, a mely ama fölha'j talmazásban számomra kijelölve volt; s holott I e vád a közvetlenül érdekelt s e tárgyban leg' illetékesebb birák t. i. az erdélyi képviselők Ítéle
