Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-288
288. országos ülés február 17. 1871. 223 kaptuk volna: összeirattuk a tanköteles gyermekeket, gondoskodtunk, hogy mind az iskolába járjon, sőt gondoskodtunk arról is, hogy azon 200 iskolaköteles gyermek ruháztassék, csakhogy iskolába járhassanak." (Éljenzés.) Ha azt gondolja a t. képviselő ur, hogy a végrehajtás az utolsó stádiumban is a minisztérium teendője: akkor, ha ebben nem gyámolittatik az illető hatóság által, akkor lehetetlent kivan, és sohasem lesz képes a eultusminiszter ilyen esetekben felelősséget vállalni. Ilyen túlzott a t. képviselő urnák többi összes állítása is. Fölhozza a többek között, hogy az a népnevelési lap, mely nagy költséggel szerkesztetik, és azután ingyen osztatik el az országban a tanítók között: nem veszi föl a tanítóktól a jó értekezéseket, mert az illető szerkesztő azokat átdolgozza, s a maga részére veszi föl azokért a jutalmat. Ha ezt a vádat a t. képviselő ur be tudná bizonyítani: ez nyomna valamit; de én biztosithatom őt, hogy azon lapba, biztos tudomásom szerint, irnak mások is, mint a szerkesztő ; irnak pedig leginkább tanítók s legkisebb azon czikkek száma, melyek a szerkesztőtől erednek, és én ugy tudom, hogy azon lap e tekintetben nem is eshetik megrovás alá. Ilyenek a t. képviselő urnák azou állításai is, melyek a képezdékre vonatkoznak. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nagyobb részt oly helyre tétettek a képezdék, hol már előbb felekezeti képezde volt. Ilyen hely azonban a 14 közül csak egy volt, ezen állítás tehát mind a 13 helyre nem alkalmazható. Hogy pedig egy képezde Sárospatakra tétetett: az, fölfogásom szerint, nagyon is helyesen történt; mert azon vidéknek szüksége volt képezdére, mit azon körülmény is mutat, hogy ott százon fölül vannak a tanítványok. Mindezekre nem akartam kiterjeszkedni, mert azt gondoltam, hogy ezekért a boldogult miniszter nem felelős, sőt még ha én magamat az összes minisztériummal együtt fölajánlottam volna, hogy azt, a mit a cultusminiszternek szántak, verjék el rajtunk, még ennek sem volna semmi parlamentális értéke. Szathmáry Károly t. képviselő úrral csaknem az egész beszédére nézve egyetértek, azon tanácsát azonban, hogy ha az absolut kormány birt azon hatalommal, hogy egy püspököt, ki ellenszegült: állásáról elmozdított; miért nem birt a parliamentális magyar kormány azon erélylyel, hogy távolítsa el azokat: kik ezen törvénynek ellenszegülnek, legyenek azok akár Debreczenben, akár Esztergomban, akár Balázsfalván. Én ily eljárást nem fogok ajánlani sem a jelen miniszter urnák, valamint nem tenném magam sem. Az én véleményem e tekintetben az, a mit a latin példabeszéd mond: „peregit tranquilla potestas, quod violenta nequit," én hiszem és remélem : — mert maguknak azon felekezeteknek van ez érdekében — hogy be fogják azt látni, hogy a községi iskola nem ellenkezik sem a vallással, sem a hitfelekezeti érdekekkel, és be fogják látni, hogy ha a népnevelés előmozdításának bármily szinés ürügy alatt, — mert hiszen a legnagyobb része azoknak ürügy : — ellenszegülni akarnak, annak gátot vetni akarnak : ez által csak önmaguk romlására dolgoznak. En tehát e tekintetben sem tudom tanácsát a jelenlegi cultusmimster urnák ajánlani. Henszlmann képviselő ur nagyon messzire ment a theoriában, midőn ki akarta mutatni, hogy mennyire ellenkezik a közoktatás a vallással. Henszlmann Imre: A positiv vallással! Tanárky Gedeon: Én nem ismerek nem positiv vallást. Én őt ily t theoriák terére e házban követni nem akarom. 0 a vallás észfölöttiségéről beszélt, a mi talán egy tudós társasági értekezlet alkalmával érdekes vitatkozásokra adhatna alkalmat; de azt tartom, a t. ház is beleegyezik abba, hogy én azokra most, ez alkalommal, a válaszszal adós maradjak, s hogy azokra taián maga a miniszter ur is adós maradjon. Henszlmann Imre: Eljön annak is az ideje. Tanárky Gedeon: Borlea képviselő ur e tárgyat is, mint minden tárgyat, nemzetiségi szempontból tekintette. Azt monda, hogy azért állíttattak föl a tanfölügyelők, mert általuk magyarizálni akarunk. Nem tudom, kinek lehetett azon intentiója, hogy a tanfölügyelők segélyével magyarizálni akarjon; de azt tudom, hogy a végrehajtásban nem ennek megfelelő módon alkalmaztuk a tanfölügyelőket. Minden román tankerület élére oly tanfölügyelő állíttatott: ki románul tud, ha nem is román, mert hát Diogenes lámpájával is alig találnánk a románok közt annnyi alkalmas egyént, a mennyi erre szükséges volna. Azon kivül a tót vidékekre tótul értőket , a szerb- és ruthón vidékekre olyanokat nevezett ki a miniszter, kik ruthénül és szerbül értenek. Ezen vád tehát a kormányt egyátalában nem érheti, sőt nemcsak egyszer és nem egy oldalról vádolták a cultusminisztert különösen arról, hogy a magyar nemzetiség ellen sok tekintetben bűnös e téren; azt mondták, hogy a fölvidéken két, sőt három praeparandia van, mely csaknem egészen tót. Déván pedig román. Babes Vincze: Nem román! Tanárky Gedeon: De igen, az ott alkalmazott három tanár román, és épen ugy tud románul, mint a t. képviselő ur. Ha tehát a nemzetiségek részéről mindig arról vádoltatik a közoktatási minisztérium, bogy