Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

200 288 országos Illés február 17. 1871. egyetlen egy szó, egyetlen egy betű sem volt nyilatkozatomban. Es ezt egy subventionált lap az „Esti Lap* tette. Ennélfogva azt hiszem, hogy a miniszter ur nagyon helyesen cselekednék, ha megjelen­nék itt a költségvetési vita tárgyalásánál. így. megvallom, legalább az én nézetem sze­rint, legelőször is nagyon roszul mutatja be ma­gát az uj közoktatási miniszter. T. ház! Nekünk azonban nem csupán közokta­tási miniszterre, de főleg oly közoktatási miniszterre van szükségünk: ki tudjon a tegnap Hoffmann Pál képviselő ur által tett kérdésekre nyíltan, őszintén, minden tartózkodás nélkül s határozot­tan felelni; (Egy hang jobbról: Fog is felelni!) oly miniszterre: ki a tegnap Ivánka Imre képviselő társunk által fölemiitett gordiusi csomót meg tud­ja, nem karddal, de legalább egy tollvonással oldani; oly miniszterre, ki tudjon valahára vallá­si törvényt hozni, nem az egyházaknak, de az egyéneknek; oly miniszterre, ki, ha elismeri, hogy az egyházakat emancipálni kell az állam főhatósága alól: tudja azt is, hogy az iskolákat emancipálni kell a felekezetek alól. És itt t. ház ! minthogy ugy tudom, hogy vannak, kik tegnapi beszédemet félreértették, (Halljuk!) kötelességem fölemlíteni azt, ámbár tegnap is már kijelentettem, hogy én nem a val­lás tanítása ellen kelteni ki a népiskolákban, sőt ezt állásomnál fogva nem is tehettem; hanem a felekezeti vallás, a merev confessionalis vallás tanítása ellen ; és midőn sürgettem az államiskolák fölállítását, nagyon természetes: hogy oda értet­tem mindazon akadályoknak előleges elhárítá­sát, melyek az állami iskolák behozatalát, nem­csak lehetségessé teszik, de sőt veszélyességöket, azon előleges kérdések kellő megoldása által el­hárítván előnyeik kifejlődését lehetsógesitik. Oly miniszterre van szükségünk, ki merjen azon nagy és kényes kérdéshez is hozzányúlni, mely által a clerus ereiben kissé frisebb és egészségesebb vérforgás idéztetnék elő: értem a coelibatus kérdését; oly miniszterre, ki onnan, hol nagyon sok kövérséget lát, merjen a sovány közoktatás oltárára is egykis jó illatú áldozatravalót föl­tenni : mert Mózes szerint, ki az ur Istennel szemtől szemben beszélt, „a bakok kövérében gyönyörködik különösen az ur."(Derültség.) Azonban, t. hx*z! nemcsak ily miniszté­riumra van nekünk szükségünk, hanem oly par­lamentre is, mely ily minisztert neesak tudjon, de merjen is támogatni; oly parlamentre, mely a jelenlegi retrográd elemektől tudjon és merjen szabadulni, melynek legalább annyi életbölese­sége legyen, mint a ráknak, mely, hogyha a hü­velyét magára nézve már nagyon szűknek, szo­rítónak érzi szét : tudja azt repeszteni azért hogy magának tovább feljődésének megfelelő hüvelyt növeszthessen; oly képviselőházra, mely nemcsak az Ausztriahozi jó viszonyt tartsa kö­telességének : de tartsa a haza népével való jó vi­szonyt is, mely ha tud millió és milliónyi áldo­zatokat hozni fővárosi szépítésekre és vasutakra: tudjon néhány millió forintot áldozni a népok­tatás oltárára is. Mert kérdés az, melynek meg­oldásától, bármi akadályokkal szemben nem sza­bad visszariadnunk; mert azon események után, melyek legközelebb nyugaton lefolytak, hova ha­marább meg fog kérdeztetni, ezen nemzet: vajon életrevaló-e ? és ezen nagy kérdésre csak ugy tudhat megfelelni, ha hazafias érzületű s fölvilágo­sult népet leszünk képesek nevelni. Oly képvise­lőházra van szükségünk, mely ha a főváros építésére és családi vasutakra millió és millió­nyi kölcsönöket tud fölvenni: ne sajnáljon, habár kölcsön utján is, mint Schwarez barátom fölem­lítette, segíteni; mert hiába fogják önök szépí­teni a fővárost és építeni a vasutakat;: ha a haza az önök kormányzata mellett veszendőbe megy. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) P. Szathmáry Károly: Azon kegye­let, melylyel Eötvös József báró neve és emléke iránt viseltetem, engemet is hallgatásra ösztö­nözne, ha egy véleményben 1 ennék tegnap szó­lott ifjabb Pulszky képviselő úrral, ki azon vé­leményét nyilatkoztatta ki: hogy kegyeletérze­tétől ösztönöztetve a megboldogult miniszter költ­ségvetését en bloque el kell fogadnunk, s akara­tát magunkévá kell tennünk. En azon vélemény­ben vagyok, hogy nekünk azon nagy szellemű férfiúnak nem akaratát, hanem épen szellemét kell magunkévá tenni, s ezen szellem nem lehet más ezen téren, a közoktatás terén: mint az örökkévaló előhaladás; azért a javitmányoknak a ház elé hozatalát föltétlenül szükségesnek tartom. Még inkább kell tiltakoznom azon föltevés ellen, mely gyakran a személyt a dologgal ve­gyíti össze, s mely már külföldi lapokba is át­szivárgott ; mintha valamely köztiszteletben álló férfiú egészsége, sőt élete miatt valamelyik párt tétetik felelőssé. Az ily gyanusitgatásokra nézve nem tud­nám megmondani, hogy vajon inkább helyte­lenek-e vagy pedig valótlanak ? Különben nem azért szólalok föl, hogy ma­gamat előlegesen mentegessem. En báró Eötvös­nek, mint nagy költőnek, mint bölcsésznek, mint emberbarátnak nagy tisztelője voltam s fölszó­lalok épen azért, hogy aze hazában közösen megkönnyezett sirra még egy szerény koszorút tegyek annak kinyilatkoztatása által, hogy ezen nagy férfiú az általa benyújtott előterjesztések által mint miniszter is nagy, becses hagyományt

Next

/
Oldalképek
Tartalom