Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-286
286. országos üiés február 15. 1871. 165 tományai népének magatartása; nevezetesen a csehek, galicziaiak, szlovéneké; mutatja egyszersmind azon gyűlölség is, a mely a magyarnemzetre háramlik, mely nézetök szerint megteremtője volt a dualismusnak, mely mint állítják a többi nemzetek alkotmányos és történelmi jogait elvette. Azt is mondják: czél volt az osztrák állam hitelének megállapítása. Mennyire értünk czélt ezzel: mutatja azon előterjesztés, melyben a minisztérium maga fölhozza, hogy az ezüst agio fejében 20% fizetendő ezüstben, és még az sem áll, mert az ágió több. Ha czél volt az osztrák népeknek terhét ezen terhek fölvállalásával köny nyiteni, ha czél volt alkotmányunkat és függetlenségünket biztosítani : azt kérdem, vajon nem drága áron vásároltuk-e meg azon színleges alkotmányt és függetlenséget — színlegesnek ^mondom, mert nem birunk az alkotmánynak és függetlenségnek semmi biztosítékával?— sőt föladtuk a valódi alkotmányosság garantiáját, ez ál, e színleges alkotmányért. Mondatik, hogy ez biztosítása függetlenségünknek. Függetlenek vagyunk ; de olykép, hogy tárczánkba oly módon bele markolhat a szomszéd, mint mi magunk sem. Ezeket most hozom föl t. ház, hogy hangsúlyozzam azt, mit mindenkor kötelességemnek tartok hangsúlyozni: hogy az alap, melyen állunk, nem jó, s nagyon veszélyes. Az ki nem elégíti ő felsége többi országai népeit ; de nem saját nemzetünket sem: mert érzi keserű gyümölcseit azon terheknek, melyeket reánk hárítottak. Igen, a czél egyben van elérve: abban, hogy azon színleges, nominális dualismus által, az a mire az osztrák eamarilla századok óta törekedett: az unió mind arra nézve, mi lényeges az országra, létrehozatott, azon unió, mely ellen századok óta küzdött a nemzet, a törvényhozás és a harcz terén. Hogy ezen unió behozatalára önök, kik beszédemet hallgatni nem akarják : segélyt nyújtottak, azért önöknek gratulálok, előre látom azon hálát, melyre a jövő nemzedékek részéről önök számolhatnak. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Az előttem szóló t. képviselő ur engem egyenesen fölhívott, hogy hallgassam beszédét ; pedig biztosítom, hogy mielőtt fölhívott volna: addig is hallgattam. Hogy annak mindjárt bizonyítékát adjam: bátor leszek mindjárt felelni előadásának épen azon részére, melyet hozzám intézett fölszólítása előtt, s közvetlen azután mondott; mert a miket később mondani méltóztatott, azokra felelni nem fogok: mivel olyan dolgokról beszélt, mik ma napirenden nincsenek. A tisztelt képviselő ur azon botránkozott meg, hogy azon 150 ezer frt, mely törlesztési járulékképen fizettetik : mindig 150 ezer frttal jelenik meg a költségvetésben; holott, ha az első évre kifizettetik ezen 150 ezer frt : már a második évben 3750 frttal, s igy tovább mindig kevesebbel kellene ennek szerepelnie. Ez igen szép; hanem bátor vagyok megjegyezni, hogy a törlesztésnek két módja van. Egyik az, hogy mindig fogy a kamat, s ez által szaporodik a törlesztési járulék; másik pedig az, hogy a megállapított évek összes sorára kiegyenlittetik a törlesztési és kamatjárulék előre, s bizonyos fix summa, van megállapítva, mely az évek lefolytáig ugyanaz marad. E fix summából előbb a törlesztési járulók, aztán a kamat teszi a nagyobb összeget. A t. képviselő ur meg fogja látni, hegy a nyeremény kölcsön tartamának egész ideje alatt az utolsó évben épen azon járulók lesz fizetve, mely az első évben fizettetett volt. így van egyenlősítve itt is az összeg minden esztendőre. Ez mathematikai számítás dolga, ezt tudja mindenki, ki a törlesztési számításokhoz ért. Ez az érdemleges észrevételem. A többire nézve, mit a t. képviselő ur mondott, hogy vajon jól tettük-e, az államadóssági járulékból annyit elfogadni ; vajon unió vagy nem unió-e a jelenlegi állapot? ez annyira meg volt már vitatva ezen házban, hogy feleslegesnek tartanám annak vitatásába követni a t. képviselő urat; azonban egy észrevételére tartozom válaszszák Figyelmeztet a t. képviselő ur arra, hogy nem igen tartjuk szem előtt a törvényt, melyet magunk hoztunk és tüzetesen az 1867. XV-ik törvényezikk 3-ik szakaszára utal, melyben az van mondva : „Határozottan megállapíttatik, hogy 1869. január 1-től kezdve a két pénzügyi kormányzat vezérelvét a bevételek és szükségletek közti egyensúly helyreállításának kellend képezni." Ezt mondja a XV-ik törrényezikk 3-ik §. és a t. képviselő ur azt állítja, hogy ezzel ellenkező történt; mert az egyensúly nemcsak hogy helyre nem állíttatott; hanem mindinkább gyors léptekkel haladunk azon örvény felé, melytől megszabadulni akartunk. Engedelmet kérek, az eddigi zárszámadások azt mutatják, hogy ezen vezérelv kellő mérvben szem előtt volt tartva"; mert egyetlen egy financiális év a kiegyezés óta deficittel nem végződött. Hogy praeliminálva volt ily deficit: az igaz ; de a törvényben ez van mondva, hogy ez lesz „vezérelve" a két pénzügyi kormányzatnak; a két pénzügyi kormány csak javaslatot tehet: e fölött határoz a törvényhozás. Es én hivatkozom a t. képviselő ur igazság-érzetére, hogy ha ezen vezérelv csakugyan nem tartatnék szem előtt annyira, hogy a zárszámadások se mutassanak
