Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-286
286. országos ülés február 15. 1871. 155 ezen módok között a legczélszerübbet választani mily nagy gondot és figyelmet igényel. Különben pedig kijelentettem, hogy nekem nem is szándékom ez alkalommal határozati javaslatot terjeszteni be a codiíicationális munkálatoknak miképen leendő végrehajtása iránt ; hanem e részben a minisztérium initiativájától várok ; és ha ez föladatát telj esiteni fogja : a bemutatandó javaslatra lehető észrevételeimet megtenni annak idején nem fogom elmulasztani. Egyes megjegyzéseket mégis azokra, mik e házban mondattak, lehetetlen nem tennem. Én is többet mondhatnék azon téves idézésre nézve, melyet igen t. képviselőtársam Zsedényi Ede ur a római történetből tett; de nem tartom ezt szükségesnek mert ugy vagyok meggyőződve, hogy Róma egy köztársaságának és egy oly köztársaság példájára, — mely habár az egész akkori ismert világon uralkodott, mégis csak egy városban volt összpontosítva, — nem lehet hivatkozni akkor: mikor nem a népszabadság örök és változhatlan elveinek, föltételeinek föntartásáról; hanem egyes törvény hozási vagy közigazgatási közegek szervezéséről van szó ; s azért én az ellenem intézett beszédére t. képviselőtársamnak csak egy kérdéssel válaszolok. 0 azon véleményben van, hogy az egyes törvényjavaslatok és törvénykönyvek legczélszeiübben készíttetnek el az illető szakminisztériumok kebelében. Ez magában jó, de nem elég; mert, ha meg álluDk ott, hol Zsedényi képviselő ur megállott, és csak azt mondjuk, hogy a törvényjavaslatok legczelszerübben az egyes szakminisztériumok kebelében készíttetnek el: akkor kérdem a tisztelt képviselő úrtól, hogy miképen fogja föntartartani azon összhangzást, mely minden törvényhozási munkálatnál, — miként az igazságügyminiszter ur is tegnap annyira hangsúlyozta — elkerülhetlenül szükséges 1 Hoffmann képviselő ur egy igen szép, igen jeles elvet mondott ki. O azt jelentette ki, hogy nálunk idegen államok törvénykönyveit egyszerűen átirni nem elégséges: mert a hozandó törvényeket alkalmaztatnunk kell a nemzet geniusához, létező törvényeihez, jog fogalmához, egyéb viszonyaihoz és körülményeihez. Igen jeles, igen igaz állítás ez : csak azt sajnálom, hogy nem mondhatom azt, hogy a t. képviselő ur ezen elveket szem előtt tartotta mindig e házban tett fölszólalásaiban és ez alkalommal föl is kérem arra, hogy tartsa a t. képviselő ur legalább szem előtt ezen elveket a jövőre, miután, mint tegnap hallottuk, a codifieationalis munkálatokra befolyása lesz. Es itt nem tagadom, némi aggodalommal tölt el engem azon gondolat, hogy mily alakban fog a polgári törvénykönyv, ezen oly nagy megfontolást igénylő munkálat, a képviselő ur kezeiből kikerülni, ha figyelembe veszem azt, hogy ő a jelen vitába is a nélkül bocsátkozott, hogy a kérdésnek teljes ismeretével birt volna. 0 azt mondotta: 50,000 frtot kér az igazságügyminiszter ur ; a többi miniszterek nem kérnek semmit; minek akar tehát a pénzügyi bizottság, minek akar az országgyűlés, azoknak összegeket megszavazni, kik nem kérnek semmit? adjon annak, a ki kopogtat, adja meg az igazságügyminiszteriumnak az egész összeget, kinek arra szüksége van. En ugy látom ebből, hogy a t. képviselő ur nem is olvasta azon előterjesztést, melyet az igazságügyminiszter már több héttel ezelőtt a ház elé terjesztett, és melyben már több héttel ezelőtt kimondta azt, mit tegnap is kijelentett : hogy a kérdéses összeget nem csupán saját tárczája számára, hanem az összes minisztérium számára kérte. A t. képviselő ur továbbá azon véleményben van, hogy minden minisztériumban kell eodificaló osztályt állítani. 0 ezen sok codificaló osztályban több garantiát lát, mint egy, e czélra fölállítandó külön testületben, de elismeri, hogy az igazságügyminiszteriumban létező codificaló osztály hiányos. Én nem foghatom föl, t. ház, hogy miért lenne több garantia található a törvény készitésre használandó organismusnak oly formatiójában, mely tág kaput nyit a disharmoniának, az egyoldalúságnak: a minek okvetlenül történni kell, ha a minisztériumokban a törvények külön készíttetnek. Es miért lenne kevesebb garantia oly organismusban, mely épen aképen alakittatik, hogy főntartsa ez összehangzást, kielégítsen a lehetőségig minden érdeket? Ha továbbá elismeri a t. képviselő ur, — hogy a codificaló osztály, mely jelenleg az igazságügyminiszterium kebelében létezik : rósz és hiányos; helyes következtetés-e ezen körülményből azt vonni le, hogy ezen rósz intézmény a többi minisztériumokba is átültetendő ? és nem helyesebb-e azon következtetés, hogy, ha a létező módozat nem jó: másnak, jobbnak fölállítása szerveztessék ? Halmossy képviselő ur tegnap bőven kimutatta, hogy az igazságügyminiszterium kebelében létező codificaló osztály tagjainak számához képest, aránylag sokat is dolgozott. Én azt elismerem, t. ház,hogy a codificaló osztály túlbecsülte erejét és tehetségét, többet kívánt tenni, mint a mennyit ereje megbírt, és 20*
