Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

186 285. országos ölés február 14. 1871. midőn ezeknek talán más oldalát látjuk ma- I gunkkal szemközt. Pedig ez maga a pártkor- , mány rendszerének parlamentalis alapkérdése. Es itt ismét visszatérek azon érintkezési pontra, honnan kiindultam. Ezen kérdés t. i. az: vajon okvetlenül nélkülözhetlen elv-e az : mit eddig az angol parlamenti életben látunk, miszerint maga a parlament többségéből kifolyt pártkormány van egyedül hivatva nemcsak a végrehajtást eszközölni, hanem egyúttal a törvényhozást is vezetni; ez a kérdés lényege. Ha Angliát vakon akarjuk utánozni, ha azt mondjuk; nálunk csak az üdvös, mi Angliában főnáll ; akkor meglehet, ezen elv áll, és azt gondolom, nálunk is érvényes. És mihelyt azon sententia áll, hogy a kormány van hivatva a törvényhozást vezetni, megadom magam, s azt mondom : nincs más mód, mintáz, hogy a kormáuy saját közegei által készíttesse elő azon javaslatokat, melyekért a háznak felelős; és a törvényhozás egyátalán ne avatkozzék a törvényhozási munkálatok előkészítésébe, hanem hozzon létre vagy codificationális bizottságot, vagy államtanácsot, akint, mint valaki e házban proponálta, hogy t. i. a kormány nevezze ki ez államtanácsot akár élethossziglan, akár néhány évre, és rendelkezzék vele mint saját közegével. De ha ezen elv ma már Angliára nézve sem szent irás, és egyátalán, ha azon rendszer talán Angliában sem egészséges állapot: akkor szabadjon, t. ház, némely megjegyzést koczkáztatnom. Nem én mondom ismét, hanem egy angol közjogi iió, hogy beteg állapot az, midőn a pártok uralkodása oda fejlődik, hogy majdnem a legtöbb miniszter-crisist nem a végrehajtásban elmulasztott kötelesség, nem a végrehajtásban tett hibák, hanem törvényhozási munkálatok előterjesztésének alkalmával kifejezett bizalmatlansági szavazat idézi elő. A kormánynak, bármi legyen fogalmunk az államhatalmak fölosztásáról: első kötelessége a végrehajtás; azt hiszem, ezt kétségbevonni senki sem fogja, Angliában eddig az aristokratikus intézmények mellett a wigh- és tory nagy családok harcza ugy hozta magával, hogy magának okvetlenül túlsúlyt szerzett a törvényhozási munkálkodásokban is azon párt, mely a végrehajtással kormányra jutván, megbízva volt; de ha Angliában magában a fölvilágosult és elfogulatlan közjogi irók megróják ezen állapotot, és más állapot fölé törekesznek, állapotok fölé, melynek példáját Észak-Amerikában és Sveiczban látjuk : szabadjon kétkednem a fölött, hogy Magyarország parlamentje beleélhette magát ezen idegen, ezen eddigi aristokratikus angol fölfogásba, hogy a bizalmatlanság és bizalom kérdése túlj nyomólag a törvényjavaslatok beterjesztésénél és ' nem a végrehajtás egy vagy más helyes vagy nem helyes momentumának ellenőrzésénél tolassék örökké csak előtérbe. Hogy nem lehetlen a hatalmak ezen megosztása, melyet Montesquieu annak idején hirdetett, melyet Anglia és Németország aristokratikus iskoláinak bölcsei azonban megtagadtak : azt hiszem, ezt mutatja a demokratikus Sveicz és Észak-Amerika példája; sőt azon kísérletek is, melyek legutóbb az alkotmány revisiója alkalmával Svéd- és Norvégországban előfordultak. Ha tehát a kormány tüzetesen csak azért lenne felelős, a mit a törvény mint végrehajtandót reá biz: abban az esetben a törvényhozási munkálatok előkészítését, ugy látom, nem szükséges azon szűk körű fölfogás módozatai közé szorítani, melynek kifejezését itt hallottuk; ebben az esetben nem szükséges azt sem mondani, hogy azon közeg, a melyet e részben a törvényhozási munkálatok részére föl akarunk állítani: minden áron csak a kormány alatt állhat meg; vagy, hogy helyesebben fejezzem ki magamat, hogy csak oly közegek létezhessenek ezen parlamentalismusban, melyek a kormánynak alárendelve legyenek. Megjegyzem, hogy én sem justice administrativvel, sem administrationalisfunctiókkal nem akarom ezen államtanácsot fölruházni: nehogy azon ellenvetést vonjam magam ellen, hogy ez a kormány és törvényhozó hatalom közé fúródván, a parlamentális mechanismust megnehezítené. Az tehát, hogy ezen közeg a kormánynak alárendelendő-e? lényegesen összefügg azon kérdéssel : vajon mi, mint törvényhozók, saját parlamentalismusunk zsenge csemetéjét angol irányban, vagy pedig saját szükségünkhöz képest akarjuk-e tovább fejleszteni? Én megengedem, t. ház, hogy azok, a miket én most elmondottam, talán soha, vagy talán csak a messze jövőben fognak valósulni Magyarországon ; mert átalában az államhatalmak megosztásának és az amerikai vagy sveiczi módoni kezelésének jövője lépést tart a tiszta demokratia haladásával. Fölhoztam ezt mégis azért, mert éppen én voltam az, a ki pár héttel ezelőtt egy javaslatot adtam be az 1848. III. t. ez. értelmébeni államtanács kérdésében, és pedig azért, mert ezt szükségesnek tartják igen sokan. Bátor voltam ezen érintkezési pontokhoz tüzetesebben hozzászólani, és midőn én most, ezen irányzat-tétellel szemközt, bizonyos állást foglalok el: nem csupán azért teszem azt, mert egy bizonyos évnek költségvetése fekszik előttem; hanem teszem különösen azért: mert meg akarok ragadni minden alkalmat, midőn ily nagy fontosságú kérdésnél az alapkővet leteszszük. Ha most ezen 35—50,000 írttal