Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-285
285. országos ülés február 14. 1871. 133 nem voltam annyira szerencsétlen, hogy olyano- j kat választottam volna meg, a kik ily törvényjavaslatokat tudnak alkotni; (Derültség jobb felől) s hogy elég lelkiismeretes voltam az ily rendkívüli financzgenieket átengedni t. collegám a pénzügyminiszter ur rendelkezésére, a ki talán több hasznát tudná venni. (Derültség jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy azon törvényjavaslatok, melyek a codificationális bizottság által készíttetnek: nem érnek 15 krajczárt sem. Ha ez áll: akkor az, ki ezen törvényjavaslatot beadta, legalább is tartozik azzal az országnak, hogy a nyomtatási költségeket viszszafizesse. (Hosszas derültség jobb felől.) Azt is mondja a t. képviselő ur többek közt, hogy szerencsétlen voltam törvényhozási működésemben, és abban az egyben igazat kell adnom neki; részint mivel sikert nem mutathatok föl annyit, mennyit óhajtottam, és talán meg is érdemlettem volna; részint pedig — és ezt tartom legnagyobb szerencsétlenségemnek — hogy azok közt, kik hivatva vannak törvényjavaslataimat bírálat alá venni, azokat kijavítani ; oly kritikusok is találkoznak, kik csak ily javításokat tudnak indítványozni. Nem akarok hosszasabban nyilatkozni az éles megtámadások ellenében ; röviden összevonom a mondottakat: ha kívánja a t. ház, hogy a kormány a codificationális működés terén eredményt mutasson föl : akkor a következetesség szabálya azt hozza magával, hogy az e czélra szolgáló eszközöket is megszavazza. (Ugy van!) Ezen eszközök megtagadása nem volna egyéb, mint a kormányt fölmenteni attól, a mit a képviselőház annyiszor sürget, hogy a codexeket mielőbb bocsássa a törvényhozás tanácskozása alá. (Helyeslés.) Ennélfogva kérem a t. házat, hogy fölfüg-. gesztve azon még tisztulásra, érlelésre szoruló eszmét, hogy vajon nem volna-e jobb a jövőre nézve valamely más codificationális testületről gondoskodni, és félretéve egyelőre azon másik kérdést, hogy kinek költségvetésébe iktattassák ezen összeg, az igazságügyminiszterébe vagy & miniszterelnökébe-e: méltóztassék az 50 ezer frtot az összes minisztérium rendelkezésére megszavazni. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök; (leszáll; helyét Percsel Béla alelnök foglalja él.) Schvarcz Gyula: T. ház! Ha a vita tegnap és ma kizárólag a körül forgott volna: vajon a miniszteri előirányzat tétele, a pénzügyi bizottság indítványa, vagy Ghyczy Kálmán t. képviselő ur határozati javaslata fogadtassék-e el? abban az esetben én rövid indokolással szólaltam volna föl az utóbbi javaslat mellett; de miután azt látom, hogy az eszmecsere oly mozzanatokat is ölelt föl magába, melyek, habár alakilag messze túlterjeszkednek is a fönforgó kérdésen: a dolog érdemére nézve mégis annak lényegével annyira össze van szövődve, hogy egyátalában nem mellőzhetek egynémely megjegyzést tenni. Részemről azt látom, hogy a főkérdés, mondom, nem alakilag, de a dolog érdemére nézve az : vajon a törvényhozó testületnek, mint ilyennek, szüksége van-e szakerőkre, oly szakerőkre, milyeket e házban nem találhat föl, de a milyeket csak e ház termének falain kivül kell keresni; nézetem szerint a dolog lényege ez. Alig hiszem, hogy sokan volnának azok a t. házban, kik azt gondolják, hogy e kérdésre tagadólag lehet felelni. Nem csak nálunk, de ugy hiszem egész Európában meggyőződés az, hogy a parlamentek, a mostani átalános közmivelődési viszonyok folytán, nincsenek még azon helyzetben, hogy a törvényhozási munkálatok előkészítésére nézve házon kívüli erőket nélkülözhetnének. De minő a módozat, mely erre nézve nálunk a legczélszerübb lenne? Itt javaslatba hozatott először is egyes kitűnő szakférfiak működtetése, azután enquótek, majd codificationális bizottságok és végre az államtanács. Ha tisztán codificatióról lenne szó, tisztán polgári büntető törvénykönyvről, hozzáteszem még kereskedelmi törvénykönyvről lenne szó: azon esetben megengedem, hogy lehetne talán komolyan beszélni a mellett, hogy igyekezzünk mi is oly szakférfiakat nyerni, minőt Zürich nyert az ő Bluneslijában. De én azt látom, hogy átalában véve nem tisztán polgári vagy büntetőtörvénykönyvről van csak szó ; hanem a törvényhozási munkálatoknak folytonos és szakadatlan előkészítéséről; átalában véve oly munkálatokról van szó: melyekre azután is szükség lesz, hogy a ház refiectáljon, miután már egy vagy más polgári vagy büntető törvénykönyv, mint befejezett egész, fog előállani. Másik tekintet, a melyet különösen bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani: az, hogy itt nemcsak jogszolgáltatási törvényről — a vitának bár egyik tengelye e körül forogván — azt látszik mutatni, hogy csupán jogszolgáltatási törvényről van szó, mely esetben ezen módozatba belenyugodnám, mert Magyarország ismeretes tüzetesen kitünőleg jogtudósairól, s azt hiszem, hogy kitűnő jogtudósok mellett milyenek a házban és azonkívül is számosan találtatnak: könnyen túleshetnénk a polgári vagy büntető törvénykönyv kérdésén. A kérdés azonban az: hogy necsak ily jogszolgáltatási codex előkészi| tésével s megcsinálásával, hanem átalában véve
