Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

92 267. országos Illés január 21. 1871. tionálja. Ezen felelősség, melyről talán majd később meg fognak az illető urak máskép is győződni, ezen felelősség annyival súlyosabb, mert végre a számtani mivelet tiszta mivelet, a számokat a sophisma álczájával eltakarni nem lehet s esetleg, midőn valamely szükséglet födőzésére 46 millió kell, és arra nem marad csak 9—12 : millió akkor nem lehet egyátalán azt mondani, hogy elegendő pénzünk van ennek fedezésére. Ámbár, t. ház! parlamenti vitatkozásoknál a párt-discussiók szoktak fölemelkedni; én erre nem akarok lépni, mert én azt hiszem : hogy a jobb és baloldali választóknak éppen ugy van érdekében, s ennélfogva a jobb és baloldali képviselőknek is épugy van érdekében a pénzügyi helyzetnek organisálása. Én egyátalában nem vádolom sem az egyik sem a másik pártot hazaíiatlansággal, szólok tehát tisztán és kiválólag a tárgyhoz. (Helyeslés! halljuk! halljuk!) Európában két budgetforma jött szőnyegre, az egyik az organicus a productiv irányú budget, mely számba veszi az ország erejét és az ország erejéhez jövedelmeihez méri a kiadásokat, mely a fölösleget veszi igénybe, mely az ország érdekeit egyesek érdekeinek nem rendeli alá; a másik a pazar, könnyelmű budget, mely a pillanatnyi szükséglethez méri a kiadásokat, a mely az egyes osztályokat támogatja az ország érdekei ellenében, mely deficittel kormányoz s mely ennélfogva — roszul is kormányoz? Organicus budgetre nincs állam, melynek annyira szüksége volna mint Magyarország, mert hiszen nem titok, mindnyáj an tudjuk, hogy mily állapotban vette át az ország saját kormányát. Átvettük a legnagyobb zavart pénzügyi helyzetben, rósz hitellel, nehézkes közigazgatással, rósz törvénykezéssel, nagyon rósz közlekedési eszközökkel. Mindezeken könnyen segíteni nem lehet, itt tehát igen nagyon meg kell fontolni és nemcsak fontolóra venni, de tennünk is kell az ország érdekében és az ország erejét emelni kell: mert ha nem emeljük, újra a deficitkormányzatba jutunk bele, a deficitkormányzatban pedig minden állam megbukott. Már a jelenlegi adórendszer helytelenségét Lónyay Menyhért, volt pénzügyminiszter ur is elismerte , kijelentvén: miszerint azon budget, melyet ő maga előterjesztett, igen sok hiánynyal bír, de még eddig rögtönözni, tehát 1870-ig alig lehetett egy organicus budgetet; rögtönözni nem lehetett azért, mert végre minden kormány, mely az uj kormányzatba belép, — és Magyarországra nézve a felelős parlamenti kormányzat uj volt, — azon kormánynak be kell helyezkedni, meg kell ismerkednie helyzetével, és az idegen organismussal s harmadszor föl kell ismernie az adórendszer hiányait, sérelmeit s mert ott, a hol országos ügyről van szó: rögtönözve újításokat tenni nem lehet; végre a kormánynak gondoskodnia kell orvoslatról, és annak módozatai, és alkalmazásáról. Mindezen azonban jelenleg körülbelől 9 hónapja tul estünk, a kormánynak volt elég ideje megismerkedni a körülményekkel, meg is ismerkedhetett azokkal.En egyátalában nem mondhatom azt,— miután, a mint előbb emlitém, nem párt-szempontból szólok , — hogy a kormány eljárása minden tekintetben pl. a köz administratio, a pénzügyi eljárás tekintetében rósz. Én a kormányt személyzetére nézve nem vádolom, és így a minisztérium közvetlen eljárását végre is rosznak nem mondhatom. A miniszternek van személyzete, vannak anyagai, melyek fölött rendelkezik. íme Lónyay pénzügyminiszter enquete bizottságot hit össze, ez enquete bizottság működött egy évig, Én nem tartom ugyan az enquete bizotság munkálatát valami rendkívül kitűnő jónak, —• van ennek igen sok hiányai, de végre még is csak el lehetett volna fogadni ezen bizottság javaslatait. Ezen enquete munkálatban terjedelmesen minden adó érintve van és igy mindenesetre szolgálhatott volna alapul, ha a kormány jól akarta volna azt fölhasználni; de ugy látszik, miután e tekintetben semmi előterjesztést nem tett, nem akarta fölhasználni. Szükségesnek tartom az organikus adók behozatalát azért is mert a gazdának, ki javítani akar mindig akkor kell a javításhoz hozzá fognia, midőn rendkívüli szükségek által nem szorittar tik, midőn némileg még higgadtan szólhat a dologhoz. Eddig nem volt deficitünk, a mi a külpolitikát illeti, szintén még háborúban nem vagyunk ; de miután a deficit már e bugdetben fenyeget bennünket, és minekutána, ha fontosságot tulajdonítunk azon levélnek, melyet Európa most legnagyobb hatalmi kabinetje a parlamenthez intézett, és melyben azt irta, hogy Németország történelmét ugy akarja bevégezni, vagy oly alapot akar annak adni, a hogy ezt tette Poroszországnak történetével ezelőtt 170 évvel, ha a német történelmet ugy akarja folytatni : akkor bizony nekünk igen sok pénzre lesz szükségünk arra, hogy önállóságunkat meg bírjuk védeni; mert akkor: ha Poroszország oly nagygyá akarja tenni Németországot, mint a mily nagygyá tette aránylag Poroszországot — akkor bennünket elnyeléssel fenyeget. De ha ez nem volna is, itt van kelet helyzete, melynél nekünk nem lehet nézőként semlegeseknek maradnunk, miután itt legerősebben és legközelebbről vagyunk érdekelve. A jelen költségvetés — megvallom — az organicus műnek egyetlen egy tulajdonával sem bir. Számok halmaza ez, mely egyedül a szükség-