Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-267
84 267. országos ülés január 21. 1871. Azt kiáltotta valaki a túlsó oldalról: „régi dolog ! Annál szomorúbb, hogy régi, és még sincs végrehajtva, és nem is törekszenek végrehajtására í mert az igazságszolgáltatást ki akarják zsákmányolni arra, hogy a jövő évi választásoknál néhány voksot szerezzenek. Ezen czélból hozták be és hajtották itt keresztül a törvéuyhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is, ezen czélból és ezen czélra akarták a virilis szavazatokat, melyek lerontván a népképviseletet, uj kasztokat fognak teremteni az országban és magvai és kezdeménj^ezői lesznek az osztálygyűlöletnek és az osztályüldözéseknek. Uraim! önök pártvezére részéről adatott be egy törvényjavaslat, hogy a hivatalok kevesbittessenek. Es ime! önök mégis folytonosan mértéktelenül szaporítják a hivatalok számát: hiszen e budgetben, melynek tárgyalásába bocsátkozánk, körülbelül 400 uj hivatal fölállítását tervezik, a helyett, hogy azok számát kevesbítenék; pedig az ember alig mehet végig egy szép napon a váezi utczán — nem tudom nem emelt-e panaszt a város kapitány — teli van az utcza különösen az igazságügyi és cultuszminiszterium hivatalnokaival. {Derültség.) Önök, uraim, nem azért vesznek föl valakit, mert szükségük van ily tetterőre; hanem önök azért teremtenek hivatalt, hogy egyik vagy másik védenczöket beletehessék. (Föllááltás bálról: Igaz!} Mikor aztán vannak oly kiváló kegyenezeik, kiknek számára egy hivatal nem elég : akkor összehalmozzák, eumulálják a hivatalokat kivülbelül és kettőt-hármat adnak egy egy egyénnek, mire itt a házban is, mint méltóztatnak tudni, több példa van. (Föllááltás balról: Igaz!) A hivataloknak ezen összehalmozása átalában semmi esetben nem helyeselhető, el nem fogadható, képviselőnél pedig épen tűrhetetlen. Menjünk tovább, t. ház! A belügyekben a legsürgetőbb reformok, melyeket mindenki legnyoma sztóbban érez, volnának az adó körüli reformok. Ugyan mit tettek önök e tekintetben ? Azt, hogy a pénzügyminiszter kijelentette, hogy addig, mig az uj kataszter készen nem lesz: addig semmit sem tehet; tehát évekig — legalább is egy évtizedig — fogunk adóreform nélkül lenni. Pedig ugyan kell-e például ahhoz kataszter — nem akarok most részletesen belemenni — kell-e ahoz, mondom, kataszter, hogy a mi tapasztalásból jónak mutatkozott : a só árának leszállítását még egy-két írttal tovább vigyék? a kincstár nem veszítene, sőt nyerne általa, nyerne az ország is. Föl kell tennünk, hogy a kincstár nyereségét óhajtják, mert azon kedvenez foglalatosságukhoz, hogy a hivatalokat szaporítsák, sok pénz kell; de tán ennél nagyobb az ösztön, hogy az ország lakosai ne nyerjenek valamit: különben megfoghatatlan volna, miért nem történik. A tapasztalás azt mutatja, hogy a leszállítás által szaporodik az ország vagyona; tehát folytatni kell a leszállítást: mert a fogyasztás még mindig nincs azon fokon, melyen tul ne emelkedhetnék. Ehhez pedig nem kell kataszter, ott van a só-enquéte munkálata. Ott vannak az adatok, méltóztasssak ezeket combinálni és lehetetlen azon meggyőződésre nem jutniok : hogy a kincstár nem veszítene, az ország lakossága pedig nyerne, ha a só ára leszállittatnék. Azt monda eltávozásakor Lónyay miniszter ur, hogy minisztériumában nem ugyan véglegesen, hanem a legkiáltóbb bajokon nagy részben segített : a földadó törvényjavaslat készen van. Ha már készen van e törvényjavaslat, s készen volt már hónapok előtt: miért nem terjesztették elő ? Minden ember, ki ezen tárgyakkal foglalkozik : elismerni azt, elismerte mindenki nyilván itt is, hogy az adó aránytalanul van kivetve, különösen pedig a földadó. Hivatalos adatok nyomán ki van mutatva a minisztériumoknál, mint előbb volt pénzügyminiszter ur mondta, hogy a 30%re vetett adó némely részében az országnak 9-et sem tesz, holott másutt a 30°/ 0-et is meghaladja. Ezen kiáltó bajnak orvoslására a volt pénzügyminiszter egy törvényjavaslatot dolgozott ki, ez készen van ; tehát miért nem terjesztik elő ? En nem láttam ezen törvényjavaslatot, hanem nekünk itten Lónyai pénzügyminiszter eltávozta előtt mondta, hogy már be is van fejezve. De nézzük, t. ház, átalánosságban az országban a közigazgatást! Ugyan van-e valaki, ki azt merné mondani, hogy a közigazgatás- Magyarországban jó; vagy hogy 1867. óta javult, s mégis, ha a belügyminisztérium költségvetését tekintjük ezernyolczszáz nem hatvanhét, hanem hatvannyolcz óta több mint 20%-et emelkedett a közigazgatás kiadása; tehát ha nem javult 20o/°-et — pedig ki meri állítani, nem azt, hogy javult, hanem hogy nevezetesen visszafelé nem ment? — tehát mire e nagyobb költség ? De a pénzügyminisztériumnak, a mely magában foglalja igen csekély kivétellel, az ország egész jövedelmét, s az ország egész kiadását, a szükséglete több mint 50.000,000 frt, a tiszta jövedelem pedig 150 millióra van előirányozva. Tehát 3 3%-jót, egy harmadrészét az ország jövedelmeinek veszi igénybe a pénzügyi kezelés. De ez még nem a legroszább arány; látunk itt egyes részeket, melyeknél az arány még sokkal roszabb. Nálunk, például, a jövedékek behoznak évenkint 43 milliót, hanem kezelésük belekerül 21. millióba; ez 50%. Az államvagyon behoz 24 millió frtot évenkint, de a kezelés belekerül 20
