Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

76 267. omágos ülés január 21. 187!. nek megzavarása nélkül, és igy boszulatlanul nem lehet. És e határ ott kezdődik, hol a ki­adások szaporítása és öregbítése nem tart lépést a jövedelem fokozásával. Ott lesz helye annak, ítéletet hozni a fölött, mire már az igen t. pénzügyminiszter ur is rámutatott akkor, midőn ezen költségvetést a ház asztalára letette, ott fog lehetni megítélni: vajon közel állunk-e azon időhöz, melyre törekednünk is kell, hogy az államháztartás súly egyéne neesak a tény­leges eredményekben, hanem már a praelimina­rékban is helyreállítható és főntartható legyen; ott lesz helye, tüzetes kritika alá venni a költ­ségvetés fedezetének alaposságát, a kiadások helyességét. Mindezen szempontok összeegyeztetése ve­zette a pénzügyi bizottság minden tagját a költségvetés átbirálásánál ós a költségvetés fe­letti votumának előterjesztésénél. Azon két irány vezette különösen a bizottság tagjait, hogy nem tagadhat meg semmit a költségvetésből, a mi elkerülhetlenül szükséges és föltétele a jövő fej­lődésnek; de viszont oda működni, hogy minden az elkerülhetlenül szükségesekre redueáltassék. Ez volt az, miben a pénzügyi bizottság minden tag­ja fáradozott, és azért én t. ház e tárgyalások eredményét teljes megnyugvással bocsátom a t. képviselőház megbirálása alá. Kérem a t. házat, hogy az 1871. évi állámköltségvetést a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Jobb felől átalános helyeslés.) A mi magát a jelentést illeti, azon indítványt, illetőleg kérést vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni : méltóztassék megengedni, hogy az átalános tárgyalás alapjául leendő elfogadása után, részletenkint vétessék tárgyalás alá. ügy gondolom, hogy a tárgyalás helyes oeeonomiája is azt hozná magával; és ha a t. ház megen­gedi: én bátor leszek, az átalános jelentés rész­letes tárgyalása alkalmával minden tételénei és minden pontjánál azon okokat fölhozni, a melyek a pénzügyi bizottságot a részletekben előforduló észrevételének, indítványainak formulázásában ve­zették. (Átalános helyeslés Jobb felől.) Simonyi Ernő: T. képv. ház! (Halljuk!) A mai napon kezdődik meg az országgyűlés leg­fontosabb vitája, t. i. a költségvetés érdemleges tárgyalása. En azt hittem, hogy a tegnapi na­pon fog megkezdődni, mert a t. háznak a múlt hétfőn hozott határozata szerint, szerdán befe­jesztetvén a zárszámadások feletti jelentés tár­gyalása, egy nap közbeesésével kellett volna a költségvetési tárgyalásnak megkezdetni. Azonban tegnap elmaradt. Vannak, kik azt mondják, hogy csupán azért maradt el: mert péntek volt. (De­rültség.) Én tudom, t. ház, hogy vannak sokan az életben, kiknek bizonyos előítéleteik vannak az ellen, hogy pénteken valami nagy munkát meg­kezdjenek, mert félnek, hogy az szerencsétlenül fog kiütni. (Ralijuk.) Ily előítéletekkel különösen a gyengélkedő Öreg urak birnak. En, tisztelt ház, nem akarom roszra magya-. rázni vagy a kormánynak nagy hibául fölróni, hogy ezen előítéletekben osztozik; mert meg kell vallanom, hogy ha állását tekinti az ember, a gyengélkedést tőle megtagadni nem lehet. Most tehát, tisztelt ház, szombaton kezdjük meg a vitát. Meglehet, hogy a szombati megkezdés sze­rencsésebben fog kiütni, és én örvendeni fogok rajta. De mielőtt tovább mennék, meg kell je­gyeznem, tisztelt ház, hogy most az 1867-ben alkotott alkotmányos élet negyedik, illetőleg ötö­dik évéről szóló költségvetés van tárgyalás alatt. Tehát ezt már nem lehet kezdeményezésnek mon­dani, nem lehet azt mondani, hogy a kezdet nehézségeivel küzdött a minisztérium, midőn ezen költségvetést beadta. És ezen költségvetést mégis oly szaggatottan, darabokban, csonkán és oly későn nyújtotta be a képviselőháznak, hogy most a negyedik, illetőleg ötödik évi költségvetés is csak ugy tárgyalható, hogy a kormány kény­telen volt fölhatalmazást kérni a háztól arra, hogy az ez évben szükséges jövedelmeket meg­szavazás nélkül beszedhesse és a költségeket meg­tehesse. 1867-ben a kormány, egyszerűen a kezdet nehézségeire hivatkozva, fölszólította a törvény­hozást, hogy hatalmazná őt föl. arra, hogy azon évben egyátalában költségvetés nélkül kormá­nyozhasson. A törvényhozás, belátva a kezdet nehézsé­geit, ezt meg is tette. Tovább is ment a törvényhozás ; 1868-ban t. i. a kormány ugyan beadott egy költségvetést, de a képviselőház annyi méltánylattal és elné­zéssel viseltetett a kormány iránt, hogy ezen költségvetést en bloc minden tárgyalás nélkül elfogadta. Meg kell vallanom, hogy ez igen nagylelkű eljárás volt a kormány irányában, és én óhaj­tanám : vajha a képviselőház ily nagylelküleg és ily figyelemmel járna el nemcsak a kormány, hanem az ország érdekében is. 1869-ben már tárgyaltatott a költségvetés, — ha ugyanis azt, hogy itt másfél óra alatt a fejezetek czimei fölolvastattak, költségvetés tár­gyalásának lehet nevezni. A múlt évben 1870-re, — amint méltóztat­nak tudni — kétszeri indemnity- kérés után, április­ban fejeztük be a költségvetés feletti vitákat; ekkor hozatott meg a törvény, mikor már az ér. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom