Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-267
267. országos ülés január 21. 1871. 71 Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Szabó Imre: T. képviselőház ! Van szerencsém benyújtani Jankovics József Zalamegye draskoveczi lakosnak kérvényét, melyben az 1848-ik évi hadjáratban a bán hadseregének átvonulása alkalmával szenvedett veszteségét kárpótoltatni kéri; szintén Domatineez, Hódosán, Goricsán, és több község kérvényét, melyben átalában az úrbér, de különösen az irtvány és maradvány földek úrbéres megszüntetésének végrendezését kérik. Elnök : A kérvényi bizottsághoz uta-' sittatik. Degré Alajos: Van szerencsém benyújtani Vácz város községének kérvényét, melyben a Dunapart szabályozására előirányzott összegből 29,000 írt. megállapítását elrendeltetni kéri. Kérem ezen kérvényt a kérvényi bizottsághoz áttétetni, és annak előleges tárgyalását elrendeltetni ugy, hogy a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával véleménye már a ház asztalán feküdjék. Elnök : A kérvényi bizottsághoz áttétetik sürgős tárgyul. Majoros István: Van szeremesém benyújtani Zenta város közönségének kérvényét, melyet múlt évi május hóban beterjesztett, egy Zenta városában elhelyezendő törvényszék tárgyában ; kérem az igazságügyminiszteriumhoz áttenni figyelemreinéltatás végett. Elnök: A kérvényi bizottsághoz áttétetik. Horn Ede: T. ház! Nem kevés meglepetéssel és a hazafias boszankodás egy bizonyos nemével olvasta hirlapolvasó közönségünk a bécsi bankigazgatóság jelentésében, melyet e hó 18-án tartott közgyűlése elé terjesztett, ama szakaszt, mely egyenesen Magyarországra vonatkozik. Elmondatik e jelentésben újra, hogy a kiegyezés alkalmával, a magyar kormányférfiak, az országgyűlés tudtán kivül, lekötelezték volna magukat a bécsi bank egyedáruságának Magyarországban föntartására. Bizonyos eynikus naivsággal azt is mondja a bizottság jelentése, hogy ámbár a magyar kormány mindent megtesz, a mi tőle kitelik, hogy a bécsi bank egyedárusága Magyarországon továbbra is háboritlanul fönmaradjon : mégis megtagadta a magyar kormánytól a múlt évben is a filiális intézetek dotatiojának fölemelését, valamint a kölcsönadást az uj magyar kölcsön kötvényekre. Hozzá teszik azt is a jelentésben, hogy e kettős megtagadás nyomása alatt a nagyon t. pénzügyminiszter ur arra kötelezte volna le magát, hogy még e téli ülésszak folyama alatt elrendezteti velünk országgyülésileg a bank-ügyet; végül — minthogy ugy látszik, a bécsi bank igazgatósága nem bizik egészen a miniszter urnák akár hatalmában, akár jóakaratában, — hozzá teszik végül: ha ez nem beteljesül, ha a dolog el nem intéztetik a téli ülésszak alatt, akkor nemcsak az igazgatóság, hanem a bécsi kormány, sőt még a Reichsraht is kényszerítve lesznek oly intézkedésekhez folyamodni, melyeket bizony Magyarország nem fog megköszönni. T. ház! Nem akarom kutatni e perczben, milyenek azon intézkedések, melyekkel oly kihívó hangon fenyeget minket a bécsi bank ; hanem bizonyos vagyok abban, hogy az egész ház ugyanazon nézetben lesz, mikép semmiféle bankintézetnek sem szabad Magyarország irányában oly kihívó daczos hangon beszélni, legkevésbé azon beteges intézetnek, mely csak kegyelemből, de nem törvényszerüleg, élvezi Magyarországon az egyedáruság minden előnyét. Azt is el fogja fogadni az egész ház, — ebben bizonyos vagyok, — hogy sem az országban, sem azon kivül nincs senkinek jogában ráparancsolni a magyar országgyűlésre, hogy ezt vagy amazt tegye meg, még valamely ülésszak alatt. T. ház! Én azt gondolom, hogy ily fölszólalást nem lehet erélyes tiltakozás nélkül hagynunk, sőt a bécsi bank ezen fölszólalásával szemben kötelességünk és jogunk is van : végre valahára tisztába jönni a felett, hogy a t. kormány mit szándékozik tenni a bankügyben, és e czélból bátor vagyok a t. pénzügynuniszteriumhoz következő interpellatiót intézni. (Olvassa az interpellatiőt.) ,,Interpellatio a nt. magyar pénzügyér úrhoz. 1. Áll-e a bécsi nemzeti bank azon ismételt s a f. h. 18-án tartott közgyűlésen újólag fölhozott állítása, miszerint 1867-ben magyar kormányférfiak lekötelezték volna magukat arra, hogy mig uj törvények nem hozatnak közös egyetértéssel a bankügyben, föntartják Magyarországban a nevezett intézet egyedáruságát? 2. Igaz-e, hogy a bécsi nemzeti bank, ámbár ténylegesen élvezi hazánkban is az egyedáruság minden előnyét, megtagadta volna múlt évben, mind magyar fiók intézetei dotatiojának felemelését, mind a kölcsönadást magyar állam sorsjegyekre, s hogy e kettős visszautasításnak — mint elbeszéli a január 18-ki közgyűlésen előterjesztett igazgatói jelentés — bevallott czélja csak az volt: kényszeríteni Magyarországot a bécsi nemzeti bank egyedáruságának törvény általi elismerésére ? 3. Igaz-e, mint állíttatik ugyanazon igazgatói jelentésben, hogy e nyomásnak engedve, a pénzügyér ur azt ígérte volna, hogy még az e téli ülésszak alatt el fog intéztetni országgyülésileg a bank kérdése, s megegyeztethető-e az ekkép
