Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
54 264. országos ülés január 17. 1871. magyar nemzet a külön magyar hadsereg létesítésének eszméjét régóta fölkarolta, és fölkarolja most is, a hazaszeretet és a király iránti hűség legtisztább, legőszintébb kifejezésének tartom ; de neveztessenek bár ezen érzelmek előítéletnek; annyi kétségtelen, hogy ezen érzelem, ezen óhajtás a hazában létezik és létezni fog kiirthatatlanul mindaddig, mig kielégítve nem lesz. Ha erre bizonyíték kívántatik: bizonyíték az, hogy épen azon eszme, az önálló magyar hadsereg létesítésének eszméje, volt egyik főoka azon véres harezoknak, melyek 1848 —1849. esztendőben folytattattak. (Igaz! bal felől.) Azóta 20 és néhány esztendő múlt el, és ezen eszme semmit sem vesztett ingeréből; a nemzet szemei előtt ezen óhajtás semmit sem vesztett erélyéből. Létező tény az most is, a létező tényekkel pedig számolni kell, mert azok számbavételének elmulasztása mindig keserűen megbőszülj a magát. Számolni kell tehát a nemzet ezen óhajtásával is ; ez ugy az országnak, mint a fölséges uralkodó háznak érdekében van : mert mindkettőnek fönállását egyaránt biztosítja épen ugy, mint, — ha a nemzetnek ezen óhajtása nem teljesittetik, — e mulasztásból előadandó alkalommal, — melyet Isten távoztasson, — ugy az országra, mint a felséges uralkodó házra a legnagyobb veszélyek háromolhatnak. En egyébiránt a központi bizottság véleményét pártolom. (Hosszas zajos helyeslés és éljenzés a bal oldalon.) Deák Ferencz: T. ház! A magyar hadsereg kérdése nem ma kerül először a ház elé ; elsőben vitatás alá került akkor, midőn a kiegyenlítési törvény az 1867: XII. tczikk megalkottatott, és azóta évenkint, sőt egyik esztendőben az ujonczállitás alkalmával kétszer is előfordult. 1867-ben, mikor a kiegyenlítési törvény fölött vitatkoztunk, voltak, a kik elvben külön magyar hadsereget nem kívántak: mert azt hitték, hogy ilyen külön hadsereg az országra nézve több kárt hoz, mint hasznot. Voltak otyanok, a kik a külön magyar hadsereget óhajtották; de ettől elállottak: attól tartva, hogy különben a kiegyenlítés nem jön létre; a .kiegyenlítés: elmaradását pedig sokkal nagyobb bajnak tartották volna. Végre voltak olyanok, a kik ugy vélekedtek, hogy inkább semmi kiegyenlítés, mint kiegyenlítés külön hadsereg nélkül. Mindezen különböző nézetek, nézetkülönbségek igen bőven meg voltak vitatva/ Az 1867: XII. tezikk, mely a magyar hadseregről, mint az összes hadsereg kiegészítő részéről szól, épen azon szempontból is megtámatatott, hogy abban nincs szó külön magyar hadseregről : mert — ugy mondák — azon magyar hadsereg, a mely csak kiegészítő része az összes hadseregnek, nem külön magyar hadsereg, s így, ha alaposak volnának is azon okok, melyek egy különálló magyar hadsereg alakítása mellett, a lelkesülés emelése tekintetéből, fölhozattak, még nem mindig bizonyítanának a mellett, hogy az ujonezozási törvény czimeként e kitétel: „magyar hadsereg" elfogadtassák. (Helyeslés jobb felől.) Ha igaz volna is az — a mi különben még igen kétséges — hogy egy egészen különálló hadseregben nagyobb a lelkesedés : szeretném tudni, vajon e kitételnek ; „magyar hadsereg" a törvényjavaslat cziméül elfogadása fogja-e a lelkesedést ébreszteni, ha egyébként az egész hadsereg azon állapotban marad, a melyben volt 1867-ben? (Helyeslés jobb felől.) Nem ok nélkül vetettem fői azon kérdést: vajon a czimnek indítványozott megváltoztatása emelné-e a katonaság vitézségét, fokozná-e lelkesedését 1 Emlékezzünk vissza a múlt időkre. Senki sem fogja tagadni, hogy a magyar ezredek az előbbi időben a franezia háborúban oly vitézséggel és kitartással harezoltak, hogy nagyobbal ezután sem igen fognának harezolhatni. Nem véve számba azt, hogy Magyarországon többféle érzület uralkodik, és a hadsereg is nem csupán magyarajku emberekből áll; részemről ugy vagyok meggyőződve, hogy azon vitézség és lelkesedós, melyet seregeink annyi századon át tanúsítottak, ezen törvénynek czimváltoztatása által egyátalában nem érintetik és nem fokoztatik. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt ha nem különállásu hadsereg alakítása czéloztatik: az esetben az indítványozott szó mellett fölhozott érvek legnagyobb része nem illik e tárgyhoz ; mert, ha a hadsereg lényegében, összeköttetéseiben ugyanaz marad, a mi eddig volt: semmit elérve nem látok az által, ha az ujonezozási törvén}d)e ezt a szót teszszük bele: „magyar hadsereg." (Job felől: ugy van!) Ellenben, ha különálló hadsereg czéloztatik; akkor nem lehet tagadni, hogy ez a szerződésileg megállapított törvényczikkel merőben ellenkeznék : mert azon törvényczikk nem különálló magyar hadsereget említ; hanem említ olyat, mely a közös hadseregnek kiegészítő része. Különféleképen és mindenki a maga nézete szerint vitatkozhatik a törvény valóságos értelme fölött; azonban nézzük meg az 1867-ki alapszerződés ide vágó szakaszát, nézzük meg a különböző ujonczállitási törvényeket: mindenütt, a kiegyenlítés óta a védrendszer megállapításáig, minden ujonezozási törvény ; ,raagyar ezredekhez" ajánlotta meg az ujonczokat. Sőt még a kiegyenlítést megelőzőleg is, az 1867 : IX. törvényczíkkely is, mely kelténél fogva legközelebb áll a kiegyenlítési törvényhez, azon kiegyenlítési törvényhez,
