Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

264. országos Dlís január 17. 1871. 47 szükséges, hogy közös legyen a hadsereg, hogy az közösen támogassa egymást; mert ha két sereg lesz: akkor megtörténhetik, hogy azok kölcsönösen támogatják egymást; de később bekövetkezhetik az is, hogy kölcsönösen nem fogják egymást támogatni. Sőt még tovább is ment és azt mondta, hogy bekövetkezhetik az, hogy egymás ellen a két sereg harczra kél. Ámde hova lesz az egységes hadsereg is, ha annak egyes részei nem támogatják egymást? Láttuk ezt 1859 és 1866-ban. A magyar katonák tudták, hogy a háború nem Magyarország háborúja volt, mert Magyarországnak alkotmánya nem levén, az nem volt a mi háborúnk, ezt tudták jól, és kérdem: ez öntudatnak nem volt-e meg azon eredménye, hogy a magyar katona nem verekedett úgy, mint azelőtt? és a vereségnek ez volt egyik főoka. De az egységes hadsereg nem gátolhatja meg azt sem, hogy a hadseregnek egyes részei mint ellenségek egymás ellen keljenek. Itt a példa 1848—49-ben, akkor egységes volt a hadsereg, és mégis mi történt ? az, hogy a magyar katona hazajött Olasz- és Lengyelországból, megesküdött az alkotmányra, és küzdött az osztrák sereg többi része ellen. Mindazon érvek tehát, melyeket a miniszter ur fölhozott, tények által határozottan meg vannak czáfolva. De vegyük a jelenlegi törvényeket. Ezek szerint miképen állíttatik föl a hadsereg ? Van egy közös hadsereg, van egy magyar honvédség, és van egy osztrák honvédség. Vajon jut-e valakinek eszébe az, hogy az egységes vezényletet legkevésbbé fogja alterálni az, mért van nem két, hanem három sereg. Nem értem tehát azok okoskodását, kik azt mondják, hogy 3 külön hadsereg lehet, de e helyett 2 hadsereg nem lehet. Én megvallom, hogy ezen okoskodást nem értem. Atalában a jobb oldalról dicséretet mondtak el a jelenlegi kormányról, és ón hozzá teszem azt , hogy e dicséretet a kormány meg is érdemli, mert a honvédség tekintetében csakugyan szerzett magának érdemeket. De miért dicsérték meg ? éppen mert a kisebbségi törvényjavaslattal ellenkező irányzatot követett,azon irányzatot, t. i. hogy legyen Magyarországnak külön hadserege! (Élénk helyeslés!) Arra kérem tehát a tisztelt többséget, hogy azon irányt követve, melyet a kormánynál megdicsér, és melyet mi is helyesnek találunk, e törvényjavaslat megállapításánál is fogadják el azon czimet, melyet a központi bizottság előadója előterjesztett. Ajánlom elfogadásra a központi bizottság javaslatát. (Bal felől élénk helyeslés.) Ivánka Imre: T. képviselőház! Nem volt szándékom e kérdéshez többet szólani, hogy ha tisztelt barátom, Tóth Vilmos tegnapi napon nem emlékeztet adott szavamra, mely szerint múlt évben, a honvédség fölállításakor azt mondtam volt, hogy azon esetre, ha a honvédség fölállításának első évében 60 ezer honvédet fog állítani a kormány, és ezeket fegyver alatt látom: süveget fogok emelni a honvédelmi miniszter és az államtitkár előtt. Fölkeltem tehát, hogy most ünnepélyesen bevalljam és kijelentsem, hogy igen is elismerem a honvédség fölállitása körül a magyar honvédelmi miniszter és a mostani pénzügyminiszter tisztelt barátomnak igen nagy érdemei vannak, és nem felejthetem el ez alkalommal megemlékezni a honvédség főparancsnokának e körüli bokros érdemeiről is. De ezzel korántsem mondom azt, hogy fölfogásom szerint, nem lehetett volna egyben másban jobbat csinálni; de mivelhogy az nem tartozik e tárgyhoz, nem folytatom tovább. Egy Ígéretet teszek: ha' gróf Andrásy Gyulának sikerülend a magyar hadsereget keresztülvinni és létrehozni, házról házra fogok járni, hogy örök-oszlopot emeljünk a honvédelmi miniszternek. Csakis annak bebizonyítására, hogy ez nem talán nőies idegességből, vagy tetszelgési viszketegből történik, hogy minden alkalmat fölhasználunk, hogy törvényes formák közt és törvényes alkalommal kimondjuk: miszerint nekünk magyar hadseregre van szükségünk, bátor leszek a múltból és a jelenből következtetve a jövőre, — némelyeket elmondani; elmondani: miért ragaszkodom én és fogok ragaszkodni mindig a „magyar hadserege kifejezéshez, és ha 25-ször el fogok üttetni, 26-orlszor is fogom ismételni kívánságomat. (Halljuk!) Ha visszatekintünk József és III. Károly királyok korára: azt fogjuk látni, hogy akkor a császárnak és királynak zsoldos csapatai voltak, melyek aként állíttattak föl, hogy vagy hadvezérnek, vagy egy ezredesnek toborzási engedély és bizonyos pénzösszeg adatott, s az azután maga állította ki a katonákat a világ minden nemzeteiből, az úgynevezett condotieri és landsknechtekből. Ez volt a császár hadserege. Ennek maradványa megvolt az osztrák armádiában az utolsó időkig, most az ezredtulajdonosok intézvénye folytatása ezen katonai toborzási rendszernek; de e mellett a magyar hadsereg is létezett, 1715-ben állíttatott föl az ország által hat gyalog és hat huszár ezred, e mellett léteztek a megyék és főurak bandériumai, létezett az isurrectio, léteztek a castrumokjobbágyai, és ez valóságos nemzeti hadsereg volt. Ez volt azon hadsereg, mely 1741-ben visszaküzdötte a most uralkodó háznak azon tartományokat, melyeket öröködési jog czimén elvesztett, és csak