Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-280

280. országos Ülés február 8. 1871. 397 hiába húzza föl; mert a harisnya nem kész, vagy ha a harisnya készül el előbb, fölhúzza a harisnyát: de hiába, mert a magyar esizmaszár eltakarja, nem lehet látni. Itt van a baj, mit egy pár példával mindjárt be is bizonyítok. Midőn a miniszter ur 1867ben az igazságügyet kezébe vette, első gondja volt: csináljunk hirtelen polgári perrendtartást, mert a nélkül a létezett justitiát kiállani nem lehet. Csináltak is perrendtartást; de mikor az elkészült, megint csak azt mondták: rósz az igazságszolgáltatás Magyarországon, hogy azt kiállani nem lehet, mert uj perrendtartáshoz birák kellenek; minélfogva azután azt mondta: csináljunk uj bírákat; neki mentek tehát: először a királyi curián kezdték és csináltak némi kis változást. Nem tudom, mennyiben javult azóta; de én nem találok semmi lényegest abban, a mi ott történt. A múlt évben történt, hogy a váltófeltörvényszék törvény alapján feloszlattatott, és a királyi táblába beosztatott, a nélkül, hogy ennek haszna látszanék. Mert az által, hogy a váltófeltörvényszék a királyi táblának lett része, csak a nevét változtatta; minélfogva elég lett volna a névváltoztatást kifüggeszteni; azonban mi történt ? a váltófeltörvényszék odahagyta helyiségét és átjött a curiai épületbe, innen pedig az egyik büntető és polgári osztály kiment oda a váltótörvényszék épületébe bíráskodni. Bizonyosan a falakban van ott valami, hogy azok a tisztviselők, kik a euriának épületében talán nem voltak szorgalmasak, ott a váltótörvényszéknél valamit a falakból beszívnak; mert különben csupán a helyiség megváltoztatásának nem tudok semmiféle hasznot és eredményt tuíajdonitani.Mikor a tisztelt igazságügyminiszter ur a bíróságok szervezéséhez hozzáfogott: azt mondta törvényjavaslatában, hogy az illetőség megmarad ugy, a mint volt, s ugyanazon illetőséggel lesznek ellátva az uj törvényszékek, melylyel a mostaniak birnak. s ugyanazon illetőséggel fognak birni az uj királyi járás-birák, melylyel a mostani egyes birák, szolgabirák birnak. Alig kezdett a 25-ös bizottság a tárgyaláshoz ; megint azt láttuk, hogy az egész dolog időelőtti, mert előbb az illetőséget kellett volna megállapítani. Maga a miniszter is belátta ezt s felolvasott egy ujabb illetőségi javaslatot, s megígérte, hogy azt a ház elé fogja terjeszteni, mert mielőtt az illetőség megállapíttatik, lehetet- | len megmondani: hol milyen törvényszék és milyen járásbíróság legyen felállítandó. Azon törvényjavaslatban, melyet a miniszter ur az első folyamodása bíróságokról előterjesztett, ki van mondva, hogy a telekkönyvek eoncenírálva megmaradnak a törvényszékeknél. Az, a ki e javaslatot készítette, bizonyosa,n semmi összeköttetésben nem volt azon másik szakférfiúval, ki a királyi jegyzőkről szóló törvényjavaslatot készítette. Ez ugyan még nincs beterjesztve, de ismerjük, mert közölve volt a lapokban. E törvényjavaslatban el van mondva, hogy a királyi jegyzők tartoznak biztos lakást tartani, s hogy a királyi jegyzők székhelyét minden járásban az igazságügyminiszter határozza meg, hogy minden járásbirósági kerületben legalább egy működjék; ki van mondva, hogy a kijelölt helyen kivül a királyi jegyző sem állandó lakást, sem fiók-hivatalt nem tarthat. Ezen. a kir. jegyzőkről szóló törvényjavaslatban például az ingatlanok átruházására nézve oly intézkedések vannak, hogy a jegyző tartozik megtekinteni a telekkönyvet, elkészíti a bekebelezési iratot, azt átadja a telekkönyvi bíróságnak, a bíróság a bekebelezés meg-, vagy nem engedése után az iratokat és végzést visszaadja a királyi jegyzőnek s a királyi jegyző adja ki ezeket a feleknek. Okvetlenül feltételeztetik tehát, hogy jegyző csak ott lehet: holtelekkönyv van; és a hol jegyző van: ott telekkönyvnek lenni kell. És igy, mivel az egyik törvényjavaslatban az mondatik, hogy a telekkönyvek concentrálva maradnak, másikban pedig az, hogy minden járásban legyen egy kir. jegyző, mi telekkönyv létezését föltételezi: ez azt bizonyítja, hogy itt a törvények készitésében semmi összeköttetés, semmi összefüggés nem volt. Szomorúan hallottam. —mert valahányszor az igazságszolgáltatás terén ballépést látok: mindig bizonyos szomorúság fog el; — mondom szomorúsággal hallottam és olvastam a lapokból, hogj> most ismét erősen dolgoznak egy perrendtartáson, a nélkül, hogy hallottam volna valamit arról, hogy már közel az idő, melyben a polgári törvénykönyv elkészül. En nem akarok most ezen tárgynál hosszadalmas lenni az által, hogy megmutassam: miként lehetetlen egy jól kidolgozott és állandóságra számított perrendtartást alkotni addig, míg a polgári törvénykönyv, ha máskép nem, legalább alapelveiben megállapítva nincs. Azért az igazságügyminiszter e munkálkodását időelőttinek tartom, és átalában helytelennek kell nyilvánítanom azt, hogy minden törvényhozási munkálkodásán meglátszik az ideiglenesség. Mihelyt a valódi nyilvánosság és szóbeliség, a valóságos szóbeliség behozatik, a bíróságoknak okvetlenül változás alá kell esni. Ily ideiglenesség miatt hibáztatom igen is az igazságügyminisztert : ki nem gondolt arra, hogy nem oly nemzettel van dolga, mely hosszabb időn át folytonosan bizonyos állandó törvénykezéshez levén szokva,—mint szokták mondani— annyira ki van nyugodva, hogy az újítások szinte lelki eledelül