Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-280

280 országos ülés párthoz tartozik, 24 órára, a másik vádlott pedig, kinek aktáiból ez kitűnt, ugyanazon tettért 6 hónapra Ítéltetett. A közelebb múlt esztendőben szintén törtónt ily eset, mely a királyi táblára nézve jellemző adatnak tekinthető. Egy fiatal tisztviselő, tapasztalatlan, de igen buzgó ellenzéki ember volt, — a rendőrségnél levén alkalmazva — hivatalos buzgóságában egy kissé megkínoztatott egy emDert, egy kissé keményen bánt vele, és ime e tetteért elitéltetett. Nemde ez helyesen történt ? Tökéletesen helyesen; mert az 1791. XLH. törvényezikk világosankimondja, hogy a tortura eltöröltetik. Megjegyzem, hogy ezen ember hivatalba lépvén, megszűnt ellenzéki ember lenni, és tisztviselősége alatt a kormány hive lett. Az Ítéletet fölebbezte, az ügy a múlt évben feljött a királyi táblához, és a királyi tábla, daczára a kegyetlenségnek, mely bosszú időre erős nyomokat hagyott maga után és az illetőnek nagy szenvedéseket okozott, a vádlottat főimen Lé, mert, amint monda, a kegyetlenkedés csak hivatalos buzgóságból történt. (Mozgás.) Ha az ember ily adatokat lát, méltán megbotránkozik és megijed, gondolván arra, hogy 1872-ben uj választások fognak lenni, a midőn a tiszLviselők hivatalos buzgóságbói nem tudom mit fognak elkövetni, mert ennél nehezebbet, kivált művelt emberen nem lehet elkövetni. Meg kellett ezeket jegyeznem a bíróságokra nézve. - A költségvetésben továbbá tételek fordulnak elő a jutalmazások és segélyezések czime alatt. Már a múlt esztendőben tettem ezekre észrevételt; az idén nem számítottam össze, menynyi összeget, de bizonyára meglehetősen szép összeget képvisel ezen jutalmazás és segélyezés. Más szakbrn megengedem, a hivatalnokok buzgóságát jutalmazni nemcsak a kormányhatalomnak, hanem a közjóérdekében állhat; nincs kifogásom ellene ; de az igazságszolgáltatásnál, a bíróságoknál, a jutalmazásoknak, habár egyes buzgó tisztviselők meg is érdemelnék, már azon princípiumból is ellene vagyok, mert ez a jutalmazás igen könnyen el is fajulhat. A biró oly buzgóságért jutalmaztathatik meg, mit a kormány érdekében, az igazság rovására tett. Segélyezések is vannak. Mondtam a múlt évben is, megtörténhetik, hogy egyik vagy másik tisztviselő megbetegszik, fürdőre kell mennie, méltányos, hogy az állam gondoskodjék róla, mert azt még a magánosok szolgálatában is megteszik; hanem miután a mi perrendtartásunk szerint a tisztviselőnek, bármily magas tisztviselő legyen is, fizetését 300 frtig le február 3. 1871. QQK lehet fogni: nem tudom, az ily tisztviselőnek adatik-e segélyezés vagy nem; de nagyon „helytelennek tartanám, ha még ily esetekben is adnának segélyezést. Bár elismerem, hogy igen kínos helyzet lehet az, midőn például egy legfőbb itélőszéki bírónak, kinek 4 — 5000 frt fizetése van: fizetését lefoglalják ugy, hogy csak 25 forintot kap havonként, a mint most is van erre eset, nem tudnám helyeselni, hogy az ily biró, kinek függetlenségéhez aggodalmas kérdés férhet, az igazságszolgáltatás rovására segélyezésben részesüljön. Most áttérek, hogy egyebeket mellőzzek, (Halljuk!) a rendkívüli kiadásokra, a codificatióra. A múlt évben, midőn a codificatióról szó volt, megemlítettem, hogy e rovatot tartom annak, a melyhez én, a magam részéről, szívesen bármily nagy összeggel is hozzájárulni kész vagyok. Az igazságügyminiszter, ugy látszik, maga is meggyőződött arról, hogy a mi e téren eddig történt: az igen kevés volt; és hogy a mit most kezdett el, azt korábban kellett volna elkezdenie. Eddig a költségvetésben 10 — 15,000 frt. voltfölvéve a codificatióra, most 50,000 frt. vétetik föl; bekövetkezett tehát azon idő, a mikor a miniszter belátja, hogy nagyobb erélylyel kell hozzálátni a codiíicatióhoz, hogy az ország óhajtása minélelőbb tetté váljék. Hanem azt nem tudom : mi történt eddig ? mert a miniszteri előterjesztés szerint eddig független egyének nem működtek a codificatió terén. Azt mondja a miniszter ur előterjesztésében, hogy a minisztérium kebelében alakíttatott egy bizottság, inery csak 3 tagból áll, ez végezte eddig a munkálatot ; de hát miért volt akkor évenként a rendkívüli költségvetésbe 10 —15,000 frt fölvéve? Elvárom, majd ha a miniszter ur idevonatkozó nyilatkozatával szerencséltetni fog bennünket, és talán szerény beszédemre is választ fog adni, föl fog világosítani: hogy mire volt eien 10 15,000 frt., mert a zárszámadásokból csak az látható, hogy codificationális munkálatra ennyi és ennyi kiadatott. Tehát kérdem: a tisztviselők közül ki munkálkodott, és ki kérte meg a dijat? Én a nélkül, hogy túlszigoru lennék; mert minden betűt állításaimból adatokkal tudok bebizonyítani: azt állítom, hogy azon codificationális munkák, miket eddig láttunk, nemhogy 10—15,000 frtot érnének; de 10 —15 krajczárt sem érnek. (Derültség a szélső bal o Maion.) Ha az igazságügyminiszteriumnak a codificatióra nézve eljárását vizsgálat alá akarjuk venni, lehetetlen, hogy egy visszapillantást ne tegyünk Magyarországban a codificationális intézkedésekre és az e téren történtekre. En ugy látom, hogy a miniszter ur a már használt 50*