Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-280

392 280. országos ülés február 8. 1871. lekkönyvi rendelet, melyek bizonyos ügyekben most is érvényesek, miután az országbírói érte­kezlet által föntartattak, az ez által szintén fön­tartott osztrák polgári törvény, nem különben főn van tartva az osztrák polgári törvénykönyv, az osztrák perrendtartás, az ideiglenes osztrák esőd­eljárás sat. Én nem tudom: vajon a kormány­nak akkor, midőn ezen 1869. évi törvényt a ház előtt javaslatba hozta, eszébe jutott-e az, hogy Magyarországban s itt a törvényhozó tes­tületben bizonyos alkotmányos érzület vert gyö­keret, és hogy az 1723. LVI. tczikkben őseink azon jó példája szerint, bogy nem szokták a törvényeket minden nap változtatni, van egy régibb törvényre, az 1548-ik LXX. tczikkre hivat­kozás, az ez által a régibb perekre föntartott osztrák perrendtartás szerint, — kénytelen ítélni; vajon, mondom, megnyugtathatják-e lelkiismere­tüket, hogy ők teljesítették az 1869-kiIV. tczikk 19. §-át, melyben az vau rendelve, hogy csak a törvények, az azok alapján kelt rendeletek és törvény erejűvé v ált szokás szerint ítélhetnek 1A bíró ezeknél fogvamost nem Ítélhet az ujabb tör­vényeks azok alapján kiboesátottrendeletek szerint, hanem kénytelen most is pátensek alapján ítélni. Erdélyben még törvénytelenebb állapotok vannak, és ott még kevésbbé léphet életbe a tör­vény a törvényerejénél fogva, mert ott, a mint tud­juk, ezt egész terjedelmében föntartja. Ezen tör­vény szerint pedig az alispán rá nézve, mert az al­ispánról szól, s mely az emiitett későbbi törvény által minden választott tisztviselőre kiterjesztetett, ha­nem az összesj,közönség által választatott, ha még nem esküdött föl, vagy nem lépett alkotmányos módon birói hivatalába, világosan ki van mondva, hogy „Alioquin, judieio illorum nemo pareat; nec illius juris administratio locum ka­beat," azaz: hogy az illetőknek senki ne enge­delmeskedjék : és ez oly érvényes, hogy midőn a választásnak ideje lejárt, midőn a tisztviselőnek megbízatása, azon hatalma, melyet a nép kezé­ből vett, megszűnt: akkor most ugy áll a jogi kérdés e tekintetben, hogy most senki sem kö­vetne el bűnt az ország törvényei ellen, bogy ha valaki ezen most alkalmazott megválasztott tiszt­viselőknek, kik nem gyakorolnak törvényes ha­talmat, nem engedelmeskednének és ellene sze­gülnének. (Fölkiáltások jobb felöl: Ohó!) En mondom! Igen is, ha az ellenzék akarna a kormánynak ily tévedéseiből eapitálisokat csi­nálni, lehetne igen is izgatni is a népet arra, hanem mi nem fogjuk tenni. Mi inkább csilla­pítjuk, mi inkább biztatjuk, hogy ezen törvény­telen hatóságnak is engedelmeskedjék. Ezt, mint a múlt évben, az idén is meg kellett, hogy jegyezzem. Másodszor, hogy azok­nak sorát, mik a költségvetésben nincsenek, foly­tassam, kimaradtak belőle bizonyos jövedelmek, melyeket a minisztérium nem biztosan ugyan, de mégis, a múlt évek példái szerint, rendesen húzni szokott, t. i. az országos pénztár számára fordítandó sajtóbirósági bírságok büntetési pénzek. Ezt sehol sem találom, pedig az ily pénzek az 1848. XVIII. törvényczikk 15. §. szerint az or­szágos pénztár számára fordítandók. Es a múlt évek során keresztül tekintve, mégis látok egy­nehány ezer frtot, melyet azon újságírók fizet­tek, kiket a sajtóbiróságok elitéhek ; de annak nyomát a költségvetésben sehol sem találom. Harmadszor van egy fontos tétel, melynek az igazságügyi költségvetésben semmi nyoma nincs. Igaz, hogy a mostani pénzügyi rendszer szerint bizonyos nehézséggel járt volna ezen té­telt az igazságügyi miniszter költségvetésébe föl­venni ; de négy évi miniszterség alatt lehetett volna módot találni, lehetett volna intézkedni, hogy azon jövedelmet, mit az igazságszolgálta­tás hoz, szintén föl lehetett volna venni az igaz­ságügyi miniszter költségvetésébe. Ugyanis értem azon adót, melyet a polgári perlekedők fizetnek az államnak, érfcem a bélye­get, ítéleti illetéket, átruházási dijakat; — ezt mind az igazságügy hozza az államnak, ezek mind igazságügyi jövedelmek ; — lehetett volna intézkedni, vagy hogy a bíróságok irják ezt össze, — mint ezt némely bíróság meg is tette, — vagy pedig külön igazságügyi bélyeget lehetett volna kibocsátani, és a pénzügyi hatóságnak meghagyni, hogy azon ítéleti dijakat, melyeket készpénzben kell fizetni: jegyezzék külön, és mutassák ki. Ez nagy tanulságot szolgáltatott volna az országnak, kiválólag most, midőn a bíróságok szervezése áll a küszöbön, midőn arról van szó, hogy vajon egy jobb bíróság felállítására lehet-e több költ­séget adui, vagy pedig kénytelenek vagyunk-e annyira gazdálkodni, hogy egy gyengébb bíró­sággal megelégedjünk. Ez a mostani pénzügyi rendszer szerint nehéz lett volna ugyan, de le­hetett volna módot találni, hogy az igazságügyi költségvetésbe ez is fölvétessék ; mert a tapasz­talás azt mutatja, mit már ismételve mondot­tam, hogy azon adók, melyek az igazság utján bejőnek: túlságosan fedezik az államnak nemcsak első fokú, hanem felső bírósági összes költségeit is, és akkor, midőn ily túlságosan fedeeik: talán szabadabban szólhatnánk, és bőkezüebben elégíthet­nék ki a nemzetet törvényszékek fölállításával. Ezek voltak azok, a miket a költségvetés­ben nem találtam. Áttérek most azokra, a mik a költségvetésben bennfoglaltatnak. A legelső lapon látok egy roppant nagy­számú tisztviselői kart. Az igazságügyminiszte­riumban a központi igazgatásnál a miniszteren és államtitkáron kívül van 4 miniszteri tanácsos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom