Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-280
388 280. országos ölés február 8. 1871. És törültem azt két oknál fogva; először mert azt hittem, hogy nem szabad a húrt túlfeszíteni, vagyis nem szabad tovább terjeszkedni, mint addig: meddig pénzerőnk terjed, és másodszor; mert helyesebbnek tartom mindenekelőtt a már fönálló vonalok tökélesitésére törekedni. A tisztelt képviselő ur azon megjegyzésére, hogy akkor, midőn Magyarországon 2 vagy 3 vonalat csinálunk, Erdélyben egyet sem; arra azt vagyok bátor felelni: nem ér azon vonal Csikszéken semmit, hogyha Pestről Kolozsvárig nincsen hasonló vonal, hogyha Pestről Kolozsvárig három napig megy a sürgöny: hiába lesz akkor a távirda Gyergyó és Csikszék között, s azért csak, ha ez teljesítve lesz, akkor menjünk tovább. Egyébiránt hiszem, hogy 1872-ben a képviselő ur kívánsága is teljesíthető lesz. Papp Lajos: Igen sajnálom, hogy a discussió ily irányt vett. Én ezen irányt nem akarom követni. Nem akarok ugyanis különböztetést tenni a keleti és nyugoti határ közt, és azt mondom, hogy az egyik része az országnak oly fontos, mint a másik; ez nem localis érdek, hanem országos, azért nem is reflectálok rá. Egyedül azt vagyok bátor kiemelni, hogy épen ezen vonal, t. i. a gyergyó-csikszéki az, mely az ország nevezetes határához levén tervezve, igen fontosnak mondható. Gyergyó az összes keleti határon egyik legjelentékenyebb pont; másfelől pedig Borszék a külföld által látogatott nevezetes fürdőhely, a hol már nemcsak jelenleg, hanem évek óta igen sajnosán, és igazán némi szégyennel kell a hazafinak bevallani, hogy távirdai összeköttetés nincsen. Miután ezen pontok összeköttetése nem oly igen nagy munkába és erőfeszítésbe kerülne ; én igazán szeretném, ha még ezen két kis állomás fölállítása is ne halasztatnék el évekre. Ha azt ezidén nem fogják fölállítani, mert nincs arra költség : a jövő évre ismét nem fog az létrejönni, és ki tudja, mikor fog azután elkészülni! Én, t. képviselőház, kérem, méltóztassék Antalffy tisztelt képviselőtársam indítványát elfogadni. Csernatony Lajos : T. ház ! Tisztelt barátom Papp Lajos megjegyzése után én ugyan elhallgathatnám azon észrevételt, melynek elmondására följegyeztettem magamat, hanem engedelmökkel mégis megteszem azt. Itt a házban igen gyakran fordul elő, hogy oly kérdésekhez, melyek saját érdemük szerint ítélhetők meg, és melyekre nézve határozat is hozathatik egy vagy más szempontból, ha saját fontosságuknál fogva mindegyre beleelegyittetik az unió és a nemzetiség kérdése. Én ezt részemről nemcsak fölöslegesnek, de igen veszedelmesnek tartom {Helyeslés), és jelesen az erdélyi unió kérdését illetőleg — minthogy az most jött szőnyegre, — bátor vagyok az erdélyi, vagyis a Királyhágón túli választókerületek képviselőinek ezt figyelmükbe ajánlani, kivált ha az uniót akarják, a mint egyre azt mondják, hogy Magyarországgal egyesülni szivökből kivannak; mert másrészről ott van előttünk a tény, hogy van egy töredék az országban, és az országon kivül is, mely nem akarja azt az uniót; sőt mely azt föl akarja forgatni, mely azt akarja, hogy vagy külön maradjon, vagy hogy más országhoz csatoltassék. Es ezen töredék érdekeit mozdítják elő a tisztelt képviselő urak, valahányszor mint erdélyiek lépnek itt föl. (Élénk ellenmondás több erdélyi képviselő réssérSl.) Nem mondom, hogy szándékosan, hanem akaratlanul. Bátor vagyok azon tisztelt képviselő uraknak, kik királyhágóntúli választókerületeket képviselnek, figyelmébe ajánlani : hogy ne hozzák föl szüntelenül, hogy Erdély olyan meg amolyan mostohán van tractálva. Először ez nem áll, mert tessék megnézni, hogy az erdélyiek Magyarországon hányan kapnak hivatalt, és hányan vannak nagyon jól ellátva. És itt mégis mindig mostoha bánásmódról beszélnek. Ez tehát nem áll. De ha állana is, még akkor sem kellene ilyenféléket mondani, mert ez az uniót valóban megnehezíti. De midőn ezt megjegyezhetem, bátorságot veszek magamnak megjegyezni azt is, hogy ideje már, miszerint a kormány jöjjön végre azon elhatározásra, hogy azon korlátokat: melyek eddig még az uniót akadályozták, söpörje el útjából. Most létesíttetett egy sokkal nehezebb unió. Róma Olaszországgal egyesittetett, egyszerű módon, pedig ott valóban sokkal eomplicáltabb kérdések forogtak főn. A királyi biztosságot eltörülték, s királyi decretummal praefecturává lett a római provinczia. Miért nem történik ez Erdélylyel, hol a viszonyok sokkal kevósbbé complicáltak? Midőn az egyik oldalról megtettem észrevételemet, bátorságot vettem magamnak azt a másik oldalra is megtenni. Bocsánatot kérek, hogy ily kérdést vegyitettem a vitába, de talán nem volt szükségtelen. (Helyeslés bal felől.) Berzenczey László: Személyes kérdésben kérek szót. ((Halljuk!) Csak Csernatony képviselő urnák akarok felelni, ki azt monda, hogy ne hozzuk mindig föl az uniót. Az unió kérdése ugy jött elő, hogy ezen vonal épités alatt volt, és mikor a magyar kormány kineveztetett, ezen vonal építése félbenhagyatott. Ez históriai adat, és semmi politikai czélzattal nem mondatott. Én nem ugy mondtam ezt, mint politikai czélzatot, hanem mint tényt. Egyébiránt annyi bizonyos, hogy Magyarországnak egy megyéje sincs, mely e tekintetben oly mostohán láttatik el, mint Erdély.
