Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

263. országos ülés január 16. 1871. 31 mas, akár nem. Higyjék el, nem mulatságos ez nekünk sem; de mindaddig, mig nem sikerül lerontanunk azon akadályokat, melyek a magyar hadsereg útjában állanak, mindaddig fogjuk ismételni támadásunkat. (Helyeslés bál felől.) A mi különben a kérdést illeti, én azt tartom, hogy az igen tisztelt előttem szóló — engedjen meg a kifejezésért, mert bizonnyal nem szándékosan tette, — de mind a kisebbségi véleményben, mind előadásában az 1867. éviXn.t. ezikket rágalmazta: mert azt mondta, hogy ezen törvényczikk kimondja, miszerint a hadsereg közös; pedig arról abban egy betű sincsen. (TJgy van! hal felől.) Azon törvényczikk 11-ik §-ában, ha jól emlékszem, ugy, miként maga is idézi, meg van az, hogy a közös védelemnek másik eszköze a hadsereg; és azontúl alább ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogait körvonalozva, ezen §. azt mondja : „Mindaz, mi az egész hadsereg és igy a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérléséhez tartozik stb." Már most hihetőleg ezen egész hadseregből magyarázza ki azt, hogy „közös." Azt, hogy ezen fogalom,, egész "és „közös," átalában azonos lenne, nem hiszem, hogy maga is fölteszi. De vegyük a jelen esetet. Kiről van ott szó? Van ő felségéről, kinek „egész" hadserege van, mely egész hadseregnek részét teszi a magyar hadsereg; de abból, hogy a magyar hadsereg a királynak is hadserege, abból, hogy azon királynak más hadserege is van, azt kimagyarázni, hogy ezen „egész" azt teszi, hogy ezen magyar hadsereg közös a másik állammal is, — én azt hiszem, semmiféle utón nem lehet. (Helyeslés bal felől) Az 1 868-ik XL-ik törvényczikk — ez persze, hogy nem szól magyar hadseregről, ós szól közös hadseregről. Azonban mint említve is volt, már akkor kimondatott, már akkor nyilváníttatott, hogy azon szakaszok a magyar hadsereget nem mellőzik, és hogy ez mellőztetni nem is szándékoltatik. Ha visszatérek a Xll-ik törvényczikkre, melynek szakaszai idézve vannak, ezek egyike megmagyarázza a hadseregnek helyzetét a fejedelemmel szemben; a későbbi szakaszokban pedig, midőn Magyarországot illetőleg rendelkezik a törvény, már mindig csak magyar hadseregről rendelkezik, a minthogy magyar törvénynek nem is lehet másról, mint magyar hadseregről rendelkezni. Nem akarom azokat, mik Győrffy Gyula tisztelt barátom által elmondattak, igen helyesen és alaposan,a történetekre nézve, újból ismételni: csak arra vagyok bátor a tisztelt túloldalt figyelmeztetni, hogy én igen csodálkozom, hogy az igen tisztelt kisebbségi előadó ur, — de mondom ne méltóztassanak félreérteni, tudom, hogy ezen kisebbségi elöadósága nehezen lesz hosszú tartamú — a magyar sorhadi csapatokat is megszavazza, és ezen czimet is elfogadja. Igen csudálkozom pedig azért, mert nem hiszem, hogy az ellentétbe akarná magát tenni azzal, ki mint honvédelmi államtitkár a múlt évben a honvédelmi törvényjavaslatot védelmezte. Az államtitkár azt mondotta ugyanis, miként itt említve is volt, hogy utoljára is „sorhadi csapatok," vagy „magyar hadsereg" mindegy: mert a magyar hadsereg magyar sorhadi csapatokból áll. Ha már most a magyar sorhadi csapatok és magyar hadsereg egyet tesz, és ha a magyar hadseregbe nem lehet ujonczokat szavazni, mert nem létezik magyar hadsereg: — akkor a magyar csapatokba nem lehet ujonczokat szavazni, hanem nevezni kell saját nevén a gyermeket: szavaztassanak meg az ujonczok a közös hadsereg számára. (FölMdlíások jobbról: Ugy van! Fölkiáltások bal felől: Hanem akkor hagyják Jci a „magyar" szót!) T. ház! Én megvallom, hogy én minden előhaladásnak barátja vagyok, és mindent előhaladásnak tekintek, habár egészben véve nekem nem tetszik is, a mi a helyzetet tisztázza : és épen ezért örülök annak, hogy midőn most negyedszer szóba jön a hadsereg, legalább nyíltan megmondják, hogy mit akarnak, hogy közös hadseregről van szó. Az igen t. előttem szólott képviselő ur — nem szándékozom nagyon hosszan beszélni csak egynémelyekre kívánok reflectálni, —azt mondta, hogy ő a mi helyzetünkben következetességből sem fogná a „magyar hadsereg* szót megszavazni, mert, úgymond, ha két hadsereg lenne, keresni kellene valami összekötő kapcsot, talán épen valami delegatiót. Én sokszor tapasztaltam azt, hogy valaki nagyon mesze keresvén valamit: nem látta meg a mi közel volt. Én a két hadsereg közt ezen kapcsot, az egyedülit, mely természetszerűleg létezik, igen közel látom ; nem kell, hogy keressem sehol, az itt van a közös fejedelem személyében, kinek a magyar hadsereg irányában jogait soha senki közülünk megtagadni nem akarja. így, ha nem keresve messze, észre akarja venni a közelit, nem fogja mondhatni, hogy következetességből ne szavazzuk meg a magyar hadsereget. Különben azt is mondta a t. kisebbségi előadó ur, hogy megalkottatott 10 évre a törvény, a revisionak lehetősége tehát 9 évre van föntartva, s szabad-e már most minekünk praejudicálnunk azoknak, a kik 9 év múlva lesznek a magyar törvényhozó testület tagjai ?