Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

28 233. országos ütés január 16. 1871. ben is benfoglaltatik, a 11. szakaszban hivatkozás történik az 1867: XII. t. ez. mindazon szakaszaira, melyekben a magyar hadseregről van említés. És megvallom, t. ház! hogy ezen hivatkozás a ^éderőről szóló törvénynek e tekintetbeni hiányait jelentékenyen pótolta: mert a 11. §-ban, azon szakaszban, melyben az összes haderő megállapíttatik, a magyar hadsereg lételét biztosító törvény alkotmányos jogalap gyanánt levén fölemlítve, — mindazon magyar csapatok, melyek ezen törvény értelmében, ós igy az anynyiszor említett 32. §. értelmében is kiállitandók; — nagyon természetesen a magyar hadsereg számára állitandók ki. A védrendszerről szóló törvénynek életbeléptetése után, az első ujoncz jutalékot 1869-ben kérte a kormány; az erre vonatkozó törvényjavaslat 1869. jul. 12-én tárgyaltatott; és ekkor történt, hogy a kormány által előterjesztett, és ezen ház igen tisztelt többsége által is elfogadhatlannak talált czim helyett az akkori központi bizottság előadója egy uj czimet hozott indítványba: t. i. a „magyar sorhadi csapatok" kifejezést. A kormánynak akkor ez ügybeni képviselője, t. i. a honvédelmi államtitkár ur, utólagosan beleegyezett a czimnek a központi bizottság javaslata szerint leendő megváltoztatásába. Fölszólalt azonban ellene igen tisztelt képviselő társam, Várady Gábor és az alaptörvényre hivatkozva, a,,magyar hadsereg" kifejezést alkalmaztatni kérte. Es mit felelt erre a t. ház ? {Halljuk !) Egyátalában, nem mondotta azt, hogy itt az 1867, évi XII. törvénycz. §-ai között valami ellentétet fedezett volna föl és igy a törvényt magyarázni kellene ; nem talált ellentétet, nem gyakorolt törvénymagyarázatot senki: mert Várady Gábor tisztelt barátom előadására, miként a naplóból látható, a képviselőházban nem is felelt senki. Egyedüli felelet az volt, hogy „szavazzunk" és ez meg is történt. Épen ugy elvettetett a kormány által javaslatba hozott czim, mint Várady Gábor módosítása, és elfogadtatott a központi bizottság javaslata. Megjegyzem, hogy a központi bizottság ezen győzedelmes javaslatát sem az irományok 34. számában található jelentésében, sem a ház akkori előadója, — ha jól emlékszem —• Urházy György által a házban egy szóval sem indokolta. Ezt csak jellemzésül hozom föl, hogy emlékezzék vissza a t. ház, milyen volt az eljárás, melyet most a központi bizottság igen tisztelt kisebbsége törvénymagyarázatnak nevez. A másodikujonczállitás az 1870. évre 1869. november 13-án tárgy altatott. Akkor a kormány már a,,magyar sorhadi csapatok" kifejezést vette föl a czimbe. Az egyik osztály, — ha jól emlékszem, a IX.— különvéleményt terjesztett elő, és azt, mely a magyar hadsereg érdekében volt beadva, épen egy jobboldali képviselő, Hrabár Manó indokolta. Pártolták azt, az ellenzék szónokain kivül többen a jobboldalról is, nevezetesen Várady János, Patrubány Gergely és Hoffman Pál képviselő urak; (Jobbfelől: Mire való ez? Bal jelöl: Nagyon jó, ide tartozik!) Ide tartozik, mert meg kell mutatnom: minő eljárás volt az, melyet a kisebbség törvénymagyarázatnak nevez. (Bal felől: Igen helyes !) Mondom tehát, hogy a jobboldal szónokainak többsége is ezen különvéleményt pártolta és tárgyilagosan csak egyetlen egy szónok, ez is a kormány tagja, Kerkapoly ur, szólalt föl ellene ; és ő védelmezte a „magyar sorhádi csapatok" kifejezést. De hogyan védelmezte ? (Pulszky Ferencz: Igen jól!) nem azt mondotta, mit most a kisebbség. De hogyan védelmezte ? Pulszky Ferencz (közbeszól,) Jól!(Derüttség.) Győrffy Gyula: ÍTem azt mondotta akkor az államtitkár ur, mit jelenleg a kisebbség mond; hanem azt, hogy ezen ujonczozási törvény által a kormány sem akar semmi mást, mint a magyar hadsereg kiegészítését. Okoskodása a következő volt: Miből áll a magyar hadsereg 1 A magyar sorhadi csapatokból. Ha tehát a magyar sorhadi csapatokhoz szavazzuk meg az ujonczokat, ez által a magyar hadsereget egészítjük ki. Igy okoskodott akkor az államtitkár ur. Most kérdem a kisebbség igen tisztelt előadójától, hogy tán ezen egyetlenegy tárgyilagos nyilatkozatot tekinti-e a törvény magyarázatának ? En alig hiszem ; mert ha ez törvénymagyarázatnak tekintetnék, akkor a következtetés egészen más lenne, mint a különvéleményé. A tisztelt akkori államtitkár ur ugyanis a magyar hadsereg létezését nem vonta kétségbe, sőt elismerte; a kisebbségi vélemény pedig határozottan tagadja ennek léteiét. A czimbe 20 szavazattöbbséggel akkor is „a magyar sorhadi csapatok" kifejezés tétetett. Ez az ügy jelenlegi állása. Kénytelen voltam, t. ház, a történteket elmondani, mert ebből tüoik ki leginkább, hogy minő merész a kisebbség azon állítása, hogy a törvényhozás az 1867: XII. t. ez. érdeklett §§-ai közt ellentétet találván, a törvénymagyarázatot látta szükségesnek, és ily módon állapíttatott volna meg a „magyar sorhadi csapatok" kifejezés. Elmondhatnám még, t. ház, hogy a törvényhozás a törvénymagyarázat jogát nem szokta oly titokszerü módon gyakorolni, mint ahogy azt a különvélemény képzeli: mert valóban titokszerü-