Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos ülés január 31. 1871. 305 azt kivánja talán a t. képviselő ur, hogy a kereskedelmi minisztérium concipistái által vegyítéssé a borokat ? (Élénk derültség.) E részben tökéletesen egyetértek az én speciális collegámmal, t. Horn Ede képviselő úrral, ki ilyféléket a kormánytól nem is vár. — De nem is teendője ez a kormánynak. Bátor vagyok azonban a t. képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy igenis van magyar bor-export. Miért exportál például Palugyai Ignácz Pozsonyból, kit a t. képviselő ur bizonyosan nevéről is ismer, és kiről valószínűleg tudja, hogy ezer meg ezer palaczk bort szállít Indiába, és száz meg száz hordóval szállít Braziliába, és Amerika egyéb részeibe? Bizonyosan tudni fogja a t. képviselő ur, hogy Jálics pesti bor-kereskedő mily nagy mérvű bor-kereskedést űz a külfölddel. Ha ezek eszközölhetnek kivitelt, miért ne lehetne másnak is ? Kétségkívül nem a kormány hibája ez, és ennek nem a kormány tétlensége az oka: hanem az, hogy nincs elég borkereskedőnk. Miután pedig ez tagadhatlan, valóban nem vagyok képes megérteni: miért rója föl ezt a t. képviselő a kormánynak hibául? Simonyi Ernő t. képviselő ur különben ellenkezésbe jön önmagával, mert ha jól emlékszem, beszédében azt monda, hogy Horn theoriáját, melyet ez oly képen formulázott, hogy ő a kormánytól csak az akadályok elhárítását kivánja, tökéletesen helyesli. Ha a képviselő ur ezen elméletet helyesli, nem tudom. hogyan róhatja föl a kormánynak hibául, hogy mindezt nem tette? Magam is helyeslem Horn képviselő ur theóriáját, sőt még tovább megyek, mint ő, s kész vagyok elfogadni azt, a mit Máttyus Arisztid képviselő ur mondott, és a mire Tisza Kálmán barátom azt monda, hogy a kettő közt nincs különbség. Igenis van különbség : mert midőn Horn képviselő ur később specializálta az akadályok mikénti elhárítását, akkor némi positiv intézkedésekről is szólt. 0 t. i. az akadályokat 3 félékre osztotta, mondván: hogy lehetnek természetiek, lehetnek az emberekben, és lehetnek az intézményekben rejlők. A természeti akadályokat illetőleg leginkább kiemelte az utak roszaságát. Erre már részben megfelelt az én t. kollegám, a közlekedési miniszter, előadván, hogy a kormány mit tett a vasutak és egyéb utak érdekében. Elismerem azonban, hogy alig van talán a czivilizált Európában ország, mely az utak roszszasága tekintetében versenyezhetne Magyarországgal. De itt sem helyesen tapogatódzik a t. képviselő ur, mikor engem vagy a közlekedési miniszter urat, vagy átalában a kormányt akarja „par excellence" ezen utak roszaságáért felelőssé tenni. Ne méltóztassék megfeledkezni, hogy az IÉPY. H. KAPLÓ 18-ff- XII. autonómiának egyik főteendője az utcsinálás. (Helyeslés a jobb oldalon. Nyugtalanság a bal oldalon.) Móricz Pál: De nem adnak ám rá pénzt! Szlávy József kereskedelmi miniszter : A t. képviselő ur azt talán mégsem fogja kívánni, hogy én és eollegáim a magunk pénzéből csináltassuk az utakat; a kormánynak nincs pénze erre, a kormánynak csak az a pénze van, a mit a t. ház megszavaz. Horn képviselő ur ugyan az utak jelen állapotát nem hasonlította össze azzal, a melyben 5 — 6 évvel ezelőtt voltak; de aligha tévedek, ha azt állítom, hogy roszabbak: mint voltak akkor. (Igaz! Ugy van! bal oldalon.) Már pedig azt is méltóztatnak mondani, hogy a kormány ezekre nem ád pénzt. Miben áll a különbség a megyei utak készítésénél ma és ezelőtt 4 évvel. (Egy hang: Az államutált is roseák!) Egyik-másik államut roszabb lehet, de ezek mindenesetre az utaknak nagyon nagy kicsiségét képezik. Mi tehát az utak csinálásában a különbség most és 1866 közt?Akkor ugy történt: a megyéé volt minden közmunka ; a megváltott közmunkákért befolyt pénzt íölküldötték ide a helytartótanácshoz, s a helytartótanács ebből egyik-másik megyének a szükséghez képest, a maga belátása szerint juttatott: de ennél többet semmit, és maguk a t. képviselő urak méltóztatnak elismerni, hogy az utak most roszabbak, mint a milyenek akkor voztak. Hogy vagyunk e részben ma? Ma a kormány egyátalában nem avatkozik ez ügybe. A megyék maguk vetik ki a közmunkát; a megyék maguk veszik be a váltságot és csinálnak vele : — — vajmi keveset! (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem is itt rejlik a hiba. Az én barátom — ki folytonosan bólintgat fejével, tagadni kívánván ezzel azt, a mit mondok, — époly^ jól tudja, mint én: hogyan történik a közmunkának összeírása. Jól méltóztatik tudni, hogy épen az összeírás mikénti eszközlésében rejlik a baj. Tudomásom van róla, hogy vannak esetek — és itt nem t. barátomról, szólok — melyekben a szegény ember két ökrét fölírják, de az olyannak, kinek 24 pár ökre van, fölírnak hatot. (Helyeslés a jobb oldalon.) Itt rejlik a hiba, és ha igazságosak akarunk lenni, el fogjuk ismerni, hogy történik ez nagyon gyakran oly urak részéről, kik folytonosan hangoztatják a szegény adózó nép terheit; de akkor, mikor a közmunkában kellene részt venni: a szegény adózó népre utalnak. Ez egyébiránt nem tartozik szorosan a tárgyhoz; de miután Horn ur erről" megemlékezett, bátor voltam néhány szóval oda mutatni, a hol, véleményem szerint, a hiba van. Erre azt méltóztatnak mondani: 39