Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

296 £75. országos ülés január 31. 1871. nincs mezeinken. És a milyen csekélynek látszik ez, oly nagy fontosságú; hivatkozom Ausztriának, Csehországnak e czimen való évi jövedelmeire. Hegyeink, ormaink tarák, kopárok vízmosásoktól. Folyóink, tavaink halnélküliek. És mig anyagi tekintetben igy áll a kép : sajnosán kell még egyet megemlítenem, a mely lehet, csalatkozás s vajha ugy lenne, hogy csalódnám. En ugy vettem észre, tisztelt ház, mintha a szellemi téren nem dicsekedhetnénk haladással. En ugy veszem észre, mintha nekünk gazdasági irodalmunk nem volna legalább összehasonlítva az 1848 előtti évekkel, mikor az 1839-ben alakult gazdasági egylet, pezsgő, életerős közremunkálása által irodalmunk virágzott. Az 50-es évek nyomása alatt meg tudtuk mentenni az irodalmat s megmentettük egyúttal gazdasági irodalmunkat. — Ma, bocsánatot kérek, nem láthatok a gazdasági egyletek körében semminemű munkásságot, nem látok gazdasági irodalmat, mintha ez egyátalában nálunk valami szükségtelen fölösleg volna. Tisztelet becsület azon egyeseknek, ismerem én az egész gazdasági egyesületeknél azon egyes buzgókat, kik nem tudnak ernyedni, közreműködnek ma is; de elvégre ezek kivételek : „rari nantes in gurgite vasto." Ezek azok, t. ház, a miket el akartam mondani. Azt lehetne itt kérdezni, hogy vajon mit javaslok ezek ellenében ? mert igen a maga rendjén volna, hogy ha például fölveszem valamely kórnak jeleit: egyúttal mondjak orvosságot is. En, t. ház, bátor leszek egy némely egyes részletekre áttérni; átalánosságban csak annyit mondok, hogy a törvényhozás bármily souverain hatalommal birjon: elvégre azon souverain hatalommal nem bir, hogy ipart, szorgalmat, hogy belátást decretálhasson. Ezt decretálni nem lehet. (Ugy van!) A törvényhozás tevékenysége bizonyos tekintetben szinte megbénul, és nagy szerencse, hogyha nem odáig viszi ezen tevékenységet a kormány, a hol már megbénul; hanem egy kissé idább áll meg, hol még a polgárokban magukban van ösztön, s illetőleg erő és önérzet arra nézve, hogy a tevékenységre maguk adják magukat. Vannak azonban, t. ház, mégis némi gyarlóságok, némely oly dolgok, melyeket javítani, elhárítani, a törvényhatóság körébe tartozik. Ha fölveszem a földet, kénytelen volnék elmondani , hogy a föld azon értelemben, a mint óhajtani kell : ez idő szerint még nem szabad, ott van például még ez idő szerint, ha a szabad kereskedést, és átalában a nemzet-gazdászati szabad mozgalmat érvényre akarjuk emelni: a mindenesetre kártékony úrbéri minimum. A 40-es években magam is nagyon küzdöttem mellette, és pedig még a tulajdonképeni nemesi földekre nézve is. De az idők változnak, változnak a nézetek. En elvégre károsnak tartom; tehát ott van, mondom az úrbéri minimum. Ott van továbbá az a bizonyos közös birtok, a hol például a ház másé és másé a telek; továbbá ilyenek az úrbéri szabályozási ügyek is, melyek véghetetlen lassan folyván, egykis íölfrisitést okvetlen igényelnek. E tekintetben, t. ház, tudtomra, a törvényjavaslatok be vannak adva, és igy ezen bajon, a mi tulajdonbépen a földnek teljesen szabaddátételét fogja eszközölni: segítve lesz. Szándékosan nem emlitém meg a telepitvényeseket, mert ezekre nézve különösen akarok szólani. T. ház ! A telepitvényesek kérdése akkor, mikor Magyarország termeléséről és tenyésztéséről van szó, a legnagyobb fontosságuaknak egyike. Legkevesebb 20 — 25,000 család van érdekelve e tekintetben, érdekelve olyképen, hogy a lét és nemlét között lebeg; mert ismerek eseteket, hogy templomos, iskolás faluk ma megvoltak, 2 hónap múlva pedig, szerződésük letelvén, 3—4,000 ember fedél és kenyérkereset nélkül maradt és földönfutóvá lett. Mikor 20—25,000 ily családról van szó, Magyarországon, hol tulajdonképen a rendezett községek száma úgyis csekély: mindenesetre kiváló figyelmet érdemelnek. Azonban erre nézve is be van adva a tőrvényjavaslat és ez alkalommal erről sem akarok többet szólani. A vadhiányt is emiitettem: erről a vadászati törvény fog gondoskodni, legalább a pusztításoknak véget fog vetni. Van azonban még egy, nevezetesen a vizjog. Midőn tehát egyrészt azon teendőket soroltam elő, melyekre nézve magának a törvényhozásnak befolyása is korlátozva van, — mert az gazdasági chablonokat nem decretálhat, — mert az ipart nem decretálhatja, s midőn továbbá fölhoztam azokat is, a melyek a törvényhozás által teljesitendők, azt hiszem, nem tévedek, hogyha még egy más körülményre is vezetem a t. ház figyelmét, t. i. azon örökös ellenségére a magyarországi mezei iparnak, a melyet ugyan másutt is lehet észlelni, de oly mértékben sehol, mint egy idő óta nálunk, s ezen megátalkodott ellenségünk, mely a clima excessivitásával jár karöltve: az aszály és a túlnedves idő. Oly csapások, minő az 1863-iki volt, nálunk gyakran ismétlődnek. Az a kérdés, hogy ha mi átalában mezei ipart akarunk teremteni, ha mi biztos vevőt akarunk magunknak szerezni, mi mindenek fölött a teendőnk % Kétségkívül az, hogy legyen termésünk, nem mondom mindig egyforma bő, de legyen