Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

282 274, országos ülés január 30. 187!. történik, ők alkal mazkodtak volna hozzánk és ha­zánk nyelvét megtanulták volna. T. ház ! Két körülményre kell, hogy a kor­mány figyelmét fordítsa : egyik az, hogy az ipar és kereskedés a hazában s különösen a főváros­ban nem magyar hanem német; másik körülmény az, hogy a külföldről a germanismus mindinkább terjed, tőkepénzesek, vállalkozók, s más gyármun­kások özönlenek Pestre. Ez által az itteni elem még inkább erősbödik, és a tőkepénzesek töre­kedése oda vezeti a tulajdonképeni magyar kéz­mügyárosokat, hogy azoknak kedveért ezek ta­nulják meg az idegen német nyelhet: megint a dolgok természete ellen van. Ezen dolgok komoly figyelmet érdemelnek, t. ház. Én nem tudom, szükségesnek tartják-e ezen segíteni, és szükségesnek látja-e a kormány itt változtatást tenni? Én szükségesnek tartom. Hogy mit fog tenni a kormány, ha szükségesnek tartja, nem tudom ; de én azt gondolom, hogy igen jó szolgálatot tenne a hazának az által, ha intézkednék, miszerint az ipar és kereskedelem ne egy központon legyen az országban, hanem több helyre osztassák el, pl. Szeged, Debreezen, Ko­lozsvárra. A beköltöző német vagy más idegen vállalkozókat és gyári munkásokat kedvező föl­tételek mellett azon magyar városokba lehetne utasítani, hogy ott ők is megmagyarosodjanak, és az ipar ne legyen a fővárosban összponto­sítva. A mi engem illet, én csak a kézmüiparo­sok érdekében akarok szót emelni, t. i. azt óhaj­tanám, hogy szavazzon meg az országgyűlés né­mi segélyt magyar fajú iparosaink kiképzésére, mely pénzért itt iskolát lehetne és kellene ala­pítani. Az iparosok számára adandó állami se­gélyt többféle forrásból lehetne előállítani, föl lehetne az adót emelni, a mit azonban én nem tartanék helyesnek. Vagy le lehetne szállítani a már megszavazott budgetet bizonyos mennyi­ségű százalékokkal, pl. 10 százalékkal, hogy eb­ből fedeztetnék a költség, mely az iparos osztály fölsegélésére kéretik. Van végre egy fontos for­rás, tisztelt ház, melyből sok kitelik. Ezen for­rásból nem merit sem az ország, sem a kormány oda a hol sokkal szükségesebb volna a pénz. Már a középkorban, ha jól emlékszem, IV. Béla idejében, a főpapság egyházi gyűlést tartott, és azon alkalommal kinyilatkoztatta, hogy a pap­ság kezén levő javak nem a papság javai, ha­nem a nevelésre és más czélokra fordítandók. Nevezetesen egy része bandériumokra, másik része nevelésre, harmadik része a szegények fölsegé­lésére, és csak egy negyedrész a papság élelme­zésére fordítandó. T. ház! Ez gazdag forrás, és ebből azon csekély morzsákat meg lehet adni a magyar ipar fejlődésére. Erre nézve van sze­rencsém beadni indítványomat. Ivacskovics György jegyző (olvassa Táncsics Mihály indítványát.) „Indítvány. Tekintve, hogy kézműiparunk itt elő nem számlálható okoknál fogva más ál­lamokéhoz képest a fejlődésnek alacsony fo­kán áll ; tekintetbe véve, hogy iparunknak a mi si­kere, gyümölcse fölmutatható: az mind lénye­gére, mind színezetére nézve inkább idegen (né­met), mint magyar; tekintve, hogy ha állami hathatós segély­nél fogva a magyarországi ipar fejlődésének más nemzeties irány nem jelöltetik ki, az idő folytán majd egészen idegenné változik át; tekintve, hogy kisvárosi s falusi kézműipa­rosaink legnagyobb száma az egész országban a mivelődésnek, értelmi fejlődésnek még igen ala­csony fokán áll, minek következtében más or­szágok népeivel a kézműipar mezején versenyre nem szállhatnak ; végre tekintve, hogy a képviselőház elé már ré­gebben beterjesztett ipartörvényjavaslat értelmé­ben, a czéhek eltöröltetnek, melyek korunk kö­vetelésének most már meg nem felelnek: szükséges oly országos intézkedést tenni, mely egyrészről az iparfejlődésnek hathatós len­dületet adjon, másrészről a fejlődést magyar szellem lengje át; tehát indítványozom: 1. Szavazzon meg a képviselőház egyszer­mindenkorra 300,000 frtot, mint államsegélyt, a kormánynak egyúttal adandó oly utasítással, hogy ez összegen vásároljon a főváros egy alkal­mas helyén téres helyiséget, melyen átalános or­szágos képző-intézet állittassék föl, melyben az ipar nemzeti szellemben fejlődjék. 2. Szavazzon meg minden évre 5000 frtot, melyen a létesítendő intézetben ezer-ezer forint­nyi évidij mellett tanárokat lehessen alkalmaz­ni : a) kézműtan (manufactura), b) rajztan, c) számtan, d) átalános földrajz, ipar, statisztika s történet, kereskedelem, e) magyar nyelv- és irály­tan előadására. Simonyi Ernő: T. ház! Igen sajná­lom, hogy nem követhetem a jobb oldalról előt­tem szóló Korizmics László urnák abbeli intését, hogy fejezzük be már e vitát. Ö azt találja és hiszi, hogy a többség is azt fogja találni, mi­ként elég is volt a vitából ennyi. Ha az órára nézek, azt látom, nem egészen két órája annak, hogy a magyar közgazdászati minisztérium bud­getje fölött az átalános vita megeredt. Hogy a magyar közgazdászatnak egy évben 2 órát szen­telni sok legyen, — megvallom igen sajnálom, — hogy ezt épen a magyarországi gazdasági egy­let főigazgatójától hallottam. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Egyátalában igen óhajtanám, ha azon tanításokkal, hogy mikor elég, mikor kell egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom