Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

278 274. országos ülés január 30. 1871. volna. Ha van egy tétele, mely ellen nem absolute, hanem legalább aránylagosan fölszólalnék, ez az volna, hogy sajnálatomat fejezzem ki az iránt, miszerint egy állatnem megnemesbitesere annyit vagy többet fordítunk, mint az emberi nem megnemesbitesere: mert a lótenyésztésre több kívántatik, mint a kultuszminiszter minden tanintézetére adunk. Elismerem a lótenyésztésnek fontosságát Magyarországra nézve, és szívesen meg fogom szavazni a kivánt összegeket, ha a nagyon tisztelt lóbarátaink vagy sportsmanek-azt igérik, hogy nem fognak fukarkodni, mikor mi a kultuszminiszter budgetjénél talán valamivel többet fogunk kívánni ; mint mondom, — a kivánt összegekre tehát nem volna panaszom, sőt sokkal inkább lehetne pananaszom az iránt, hogy talán azon sommákkal aránylagosan, melyeket a hadügyre, melyeket más haszontalan dolgokra fordítunk, e minisztériumra nem lehet többet fordítni; panaszt emelnék eziránt, ha nem volnék hübarátja azon modern nemzetgazdászati tannak, miszerint a földmivelés, ipar és kereskedelem ügyében nem kell mást kívánni a kormánytól : mint, hogy legyen oly szíves elhárítani az akadályokat, melyek a munkaerő természetes kifejlődését gátolják. (Helyeslés.) Többet nem kívánok a kormánytól ezen a téren. Csak meg fogja engedni nekem a nagyon t. kereskedelmi miniszter ur, midőn oly szerény a kivánatom, hogy szabad lesz kérdenem : három-négy év óta mennyiben teljesiti a kormány ezen szerény kivánatunkat ? miképen s milyen mértékben hárítja el az akadályokat, melyek a természetes munkaerőnek fejlődését gátolják ? Nagy sajnálattal kell kimondanom, hogy e tekintetben, mint sok más tekintetben, a kormány eddig nem teljesité kötelességét. Az akadályok e tekintetben három félék : van először a természetes akadály, van akadály, mely az emberekben fekszik; van végre olyan akadály, mely az intézményekben fekszik. A mi az elsőt illeti: a természetes akadályokért, nagyon természetes, hogy nem fogom a kormányt felelőssé tenni azért, t. i. hogy nem minden vidék Magyarországban egyenlően termékeny, hogy nem minden évben jó az aratás ; természetesen az nem a kormánytól függ, ha elő nem segítheti egyenesen a termelést; de mégis a termelésnek az értékét nagyobbíthatja az által, hogy a közlekedést könnyiti, ha azon van, hogy a termelőknek mindig alkalma legyen odavinni a termesztményt, a hol legjobban lehet eladni és a hol legtöbb vevőt talál, a hol azt legnyereségesebben lehet értékesiteni. Tudom én, hogy soknemü olyan akadály van, melyre a kereskedelmi miniszter ur azt fogja mondani: ez nem az én körömbe tartozó, ez a közlekedési miniszter ur dolga. Ezt elismerem, de azt is vélem, hogy igaza volt Helfy t. barátomnak, midőn azt monda: sajnos, hogy a kereskedelem és a kereskedelem előmozdításának eszközei és közegei nem ugyanazon kézben vannak. A közlekedési miniszter, ugy látszik, majdnem egykedvűen nézi, hogy a közlekedés jó lábon áll-e, vagy nem? mert csupán a közlekedési eszközökkel foglalkozik; de a czél, ugy szólván a kereskedelem könnyítése nincs az ő kezében. A kereskedelmi minisztériumnál egészen máskép állnak a dolgok, igy például azt hallottam tegnapelőtt a t. kereskedelmi miniszter úrtól, hogy legtöbb költségei, melyeket a múlt évben előirányzott, nem érték el az előirányzott összeget, hogy kevesebb volt a valódi kiadás, mint az előirányzatban kitéve volt; de a postai szállítási költségek nagy mértékben túlhaladták az előirányzatot és pedig az utak igen rósz állapota nagyon szaporította a költséget. Én bizonyos vagyok benne, hogy ha a t. kereskedelmi miniszter ur kezében volnának, ki maga érzi a hiányokat : sokkal tevékenyebb volna azok javításában, mint a közlekedési miniszter. De van mégis egy közlekedési eszköz, mely a kereskedelmi miniszter kezében van, és ez a posta és távírda. Erre nézve már elmondá t. előttem szóló képviselő ur, s még többen is el fogják mondani: mennyire sajnos a posta és távírda állapota. E tekintetben tehát a miniszter, vagyis minthogy csak néhány hónap óta van hivatalában, a minisztérium sokkal többet tehetett volna, mint eddig. Emiitettem azon akadályokat, melyek az emberekben fekszenek. Ez az, hogy az emberek szellemi kiművelésére nem fordittatik annyi figyelem, mint kellene, a kereskedelem, ipar és földmivelés előmozdítására. A részleteknél lesz alkalmam bővebben nyilatkozni, itt csak egy-két pontot röviden említek. A mi a fölemivelést illeti, méltóztatik tudni a t. ház, hogy a múlt évben majdnem az egész magyar sajtón átment azon jajkiáltás: ,,Pusztul Magyar-Ovár !" Mi az ipart illeti, elég azt említenem, hogy egész Magyarországon nincs az állam részéről csak egyetlen kereskedelmi akadémiánk, hol mivelt kereskedőket lehetne képezni. Végül az ipart illetőleg azt említem, hogy Ipar-Muzeum még sem létezik Magyarországban, a mi mégis az első szükségek közé tartozik : mert iparosaink csak az által, ha a külföld műveit szemlélhetik, ha az országban tanulmányozhatják iparunk fejlődésének külön fázisait, melyeken az átment, csak ez által képesíthetik magukat az iparban előre haladásra s európai színvonalon emelkedésre. Mi a 3-ik pontot illeti: az intézményekben