Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-272

206 272 országos Ülés január 27. 1871. is 'összeülhetni, épen a delegatio miatt. — Nagy kár vagy hátramaradás volna-e: ha a pénzügyi bizottság csak 4—5 nap múlva venné elő ezen tárgyat? Azt gondolom azután is előveheti, és nem szükséges, hogy rögtön vegye elő: mert máskép nincs ideje annak tárgyalására. (Helyeslés.) Elnök: Átmegyünk a napirendre. Borlea Zsigmond : T. ház! Nem akartam e tárgyhoz, sőt az egész belügyminiszteri költségvetéshez sem hozzászóllani, azért, mert attól tartottam, hogy megint a kormány ellen némi adatokat leszek kénytelen elősorolni a t. ház rendeletére; akkor megint az ellenzék egyik vezére, Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur azt fogja mondani, hogy én csak agitálni akarok. Mert habár én folyó hó 23-án történt fölszólalásom alkalmával előlegesen kijelentettem, hogy nem akarok s nem kívánok adatokat és tényeket elősorolni, hacsak a t. ház különösen nem fogja kívánni; (Fölkiáltások: Nem kívántuk!) de miután a t. ház különösen kívánta (Derültség!) csakis a t. háznak akaratára tettem- — s ezt Tisza Kálmán képviselő ur, ha akarta volna, maga is meghallhatta volna; de a tisztelt képviselő ur —csakhogy velünk szemközt a kormányt némileg támogassa:—jónak látá az én jogos felszólalásomat izgatásnak keresztelni; de miután Zeyk Károly képviselő ur, kit a t. ház elnöke mint a kormány képviselőjét mutatott be a háznak, egy igen naiv argumentumot használt, melyet hogyha csak egyes képviselő teszi és nem a tisztelt államtitkár ur, ki a kormányt képviseli : akkor legfölebb egy mosolylyal kisértem volna végig ezen argumentumot; de miután azt Zeyk államtitkár ur, mint a belügyminiszter képviselője mondotta, s igy ez által a mostani minisztérium politikai meggyőződésének adott kifejezést : nem tehetem, hogy pár rövid megjegyzést ne tegyek. Ugyanis Zeyk t. képviselő ur s államtitkár azt mondta, hogy egy politikai ok van arra, miszerint Erdélyországban a hat főispánnak, vagy nem tudom hánynak, fizetése fejenkint 500 írttal fölemeltessék. T. ház! Tapasztaltuk azt nem egyszer, hogy midőn a kormány valamely indokolatlan eljárását védeni nem tudta a házban : mosolygások között átjött a nemmagyar nemzetekhez és ezekkel akart takarózni. Ezt tapasztaltuk a múlt évben, midőn a t, belügyminiszter ur által beterjesztett köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, — a főispánok omnipotentiáját nem tudván sem ő sem pártja védelmezni —egy szives mosolygással áttért hozzánk, és azt mondta, hogy a főispáni ommpotentia azért szükséges, mert ez által a kormány a nemzetiségeket akarja védelme alá helyezni, a mitől — közbe legyen mondva — mentsen meg minket az Isten. Tette azt Zeyk képviselő ur s államtitkár ur is már két ízben, hogy az erdélyi román nemzet védelmezését akarta itt a házban játszani: hanem bizony szerencsétlenül járt; mert mint nem ügyes játékos, inkább gúnyolódott és sértett.' Mert kérem, midőn egy államtitkár a kormány nevében a házban azt nyilatkoztatja, hogy politikai fontos ok az, miszerint, miután, a mint önmaga monda, csakis két román főkapitány van egész Erdélyben, szükséges, hogy ezeknek fizetése 500 írttal emeltessék évenkint; ha ez nem akart gúny lenni az erdélyi román nemzetre nézve: akkor nem tudom, hogy mi akart lenni; de ha netán ez meggyőződése volt, akkor valóban csodálnom kell politikai bölcseségét s egyátalában nem irigylem azt. Nem kell a románoknak, t. ház, az, hogy egy vagy két fiát 500 írttal segítse a kormány: ezzel nincsenek megelégedve. A sok sértegetéseért a román nemzet igazságot követel ott és azt, hogy az őt megillető politikai jogai megadassanak. Nem mondom, hogy pénzzel vagy ígérettel pár gyenge jellemű egyént meg nem bír a kormány nyerni magának: de a nemzetet magát sohasem fogja ez utón megnyerni; már pedig azt hiszem, hogy a kormánynak nem az egyeseket, hanem a nemzetet magát megüyerni, fekszik érdekében. A mi átalánosan a főispáni fizetéseknek fölemelését illeti, igaz, hogy a t. pénzügyminiszter ur a napokban egy igen sötét képet festett a tisztviselők nyomoráról. De ha mi, kik a provinezián lakunk, és ismerjük a nép viszonyait, szintén kezdenénk egy képet festeni arról, hogy midőn egy szegény családnak egyetlen fejős tehenét, vagy egy kecskéjét elárverezik az adóért, mily nyomorban van s marad azon család : ugy hiszem, hogy ez a kép még feketébb volna, mint a pénzügyminiszter ur által festett kép. De én erről nem akarok beszélni, nehogy valaki ezen szavakat, mármost pláne lázitásnak nevezze. A mi pedig a két román főkapitány fizetése jobbítását illeti: én épen azért, mert amint Zeyk t. képviselő ur maga mondta, egész Erdélyben csak két román főkapitány van, s mert ezek románok, de saját magunk érdekében sem kívánom megszavaztatni; sőt kérem a t. házat, hogy meg se szavazza e fízetésjavitást: mert én ugy vagyok meggyőződve, hogy a t. kormány azért a Tarja fölemelni e kettőnek fizetését, mert el van határozva, hogy a két román hivatalnokot elbocsássa és magyar mágnásokat nevezzen ki. Ezen meggyőződésem helyességét adatokkal fo-